Itt-Ott, 1999 (32. évfolyam, 1/131-2/132. szám)
1999 / 2. (132.) szám
lásom után. Minket értelmiségi közösségként jellemeznek, de mi ezt a jelzőt - magunkról szólva - soha nem használjuk, tagjaink között vannak olyanok, kikre ez hagyományosan nem is alkalmazható - munkások, technikusok, zenészek, stb. Elfoglaltságaink, kapcsolataink persze a magyar gondolkodásban "értelmiségi" jeliegűként jelennek meg, de ezt mi nem vindikáljuk magunknak. Ami nem jelenti azt, hogy e gondjaink, elfoglaltságaink, közösségi életünk nem tartalmazza mindazt - ha részlegesen és időszakosan is csupán - amit a magyar értelmiségiek nagyobb társadalmi, illetve nemzeti dimenziókban szándékoznak megvalósítani - felmutatni (lásd Cseh Tibor írását az ITT-OTT-ban). Értelmiség a posztkommunista-posztmodern világban A posztkommunista világ bizonytalanságaihoz, a felemás polgárosodáshoz, az ezekből adódó szerepvesztettség élményéhez hozzáadódnak a globális változások, a nemzeti kultúrák fenyegetettségének érzete, az új, sokak számára ismeretlen, esetleg hozzáférhetetlen információs technológiától való rettegés (mindezekhez melegen ajánlom a Babarczy Eszterrel készített interjú alapos átolvasását-végiggondolását). Pedig ettől nem kell félni - ezeket meg kell tanulni, s saját céljainkra kell felhasználni, amire pedig a mai magyar értelmiségiek biztos képesek! Értelmiség a politikában A magyar értelmiség politikai szerepvállalása számomra meglehetősen problémátlannak tűnik - "navigare necesse est"; a polarizáció - mert tétje is van s nem vagyunk egyformák politikai nézeteink, érdekeink vonatkozásában - természetes, egy nagy politikai értelmiségi "egységfront" nem lehetséges, és nem kívánatos. Tessék a valóságot feltárni, az alternatívákat felmutatni és a következtetéseket politikai állásfoglalásokra, szerepekre váltani! Ami egyébként már folyamatban is van, többen is átgondolták és nyilatkoztak is róla (Csepeli, Pomogáts, Kodolányi). A két kultúra és ami utána jön Ami pedig a Nagy Schisma feloldódását, Snow két kultúrájának - a humán-tudományok és a természettudományok s azok művelőinek - szembenállását illeti: itt is van ok reményre. A természettudományok művelői s én az orvosokat is ide sorolom - kitörtek társadalmi elszigeteltségükből, bugris besorolásuk megszűnőben - legalábbis az Egyesült Államokban - márpedig ez a világ a jövő műhelye! (J.E Wiley). A tudományfilozófiai konvergenciára is kilátás nyílik - amint ezt a Wilson Quarterly idei első számában O.R Wilson (a szociobiológia megteremtője) kifejti. Wilson szerint a nagy "hasadás" - a természettudományok és a humán-társadalomtudományok különállása megszűnőben van, mert az emberi természet és tevékenység egységét, s vele együtt az emberi tudás egységességét a szociobiológia, a humán viselkedésgenetika, az ún. "neuroscience" és a környezetismeret újrateremti. Richard Rorty (irodalomtudós-filozófus), a posztmodernség egyik apostola szerint erre sem szükség, sem lehetőség nincs, hasonlata szerint "ugyanazon hardver működtetése - a szofverek különbözősége révén - különböző eredményekhez vezet". A vita harmadik résztvevője, Paul Gross (biológus) számára a tudás konvergenciájára egyaránt van esély, de szükség is - az emberiség nagy problémáinak megoldása érdekében. Hogy meg fog-e történni valójában, az más kérdés. Számomra, akinek nem filozófiából kell megélnie, ez nem is túlságosan égető, s én hajlok Rorty szkeptikus álláspontjának elfogadására, ki szerint e nagy konvergencia valószínűtlen. Személyes vallomás S hol is állok én magam e nagy értelmiségi vitában? Orvos vagyok, de érdeklődésem soha nem korlátozódott a biológiára (pedig az orvostudomány alkalmazott biológia - de talán nemcsak az...) ún. "magaskultúrát" fogyasztottam Erdélyben, s fogyasztok most is (itt "highbrow") de sem orvosmivoltomban (amit itt mindennapi munkámban és kollégáimmal megosztott "orvospolitizálásban", továbbképzésben, ún. társadalmi-közéleti funkciókban élek ki), sem amerikaiságomban (ahol a polgártudat s -lét kielégít), sem magyarságomban (melyet nem gond megtartani, de annál nehezebb továbbörökíteni) nem hiányolok semmiféle értelmiségi státust. A politikai palettán itt republikánusokhoz vonzódó független szavazó vagyok, a magyar belpolitikába nem mártom magam - azaz nem a pártpolitika, hanem az ügyek szintjén nyilatkozom s cselekszem (egyébként MDNP-szimpatizáns vagyok, aki még mindig az 1989-ben elmaradt nagykoalíciót sajnálja), hazafelé pedig többedmagunkkal féltő odafigyeléssel követITT-OTT 32. évf. (1999), 2. (132.) SZÁM 35
