Itt-Ott, 1999 (32. évfolyam, 1/131-2/132. szám)
1999 / 1. (131.) szám
BÍZTATÁS ÉS KÉRÉS Sass Márton (Budapest) Nagy örömmel hallom, hogy működik még a megtartó erő, ami — mély lélegzetet véve — hajlandó újra nekifeszülni a hálátlan, s néha értelmetlennek tűnő magyarmentő munkának. A múlt eredménytelennek látszó igazságtalan vádakkal teli évek munkája után jogos a kérdés: kell-e még az ITTOTT? Kell-e napfény a rétnek? Kell-e az anya mosolya a gyermeknek? ...Úgy kell az ITT-OTT a szétszóródott nyugati magyar világnak. Az ITT-OTT-ot kiadó és ápoló Magyar Baráti Közösség, az egyetlen közösség ebben a „magyar emigráció"nak nevezett magyar politikai őserdőben, melynek nem volt Virágvasámapja, nem volt Nagypéntekje, csak feltámadni és tisztességben túlélni akaró Húsvétja. Az MBK- nak nem voltak és nincsenek szent emberei, de minden tisztességes, a magyar ügyet szolgáló, és a túlélni akaró magyarságnak erőt adó íróval, költővel, politikussal szóbaáll, mégha a politikai előjelek nem is egyeznek teljesen. Csak az ITT-OTT köré csoportosult magyarok értették meg Németh Lászlót, és csak a mi számunkra fontosabb a magyar túlélés, mint a Sztálin vöröscsillagos és Hitler horogkeresztes zászlaja. Hol vannak az ilyen-olyan „nagy-magyar" szervezetek utódai? Hol vannak a magyar templomokat megtöltők utódai? A nagy magyar nyakkendős és egyéb vacsorás bálokra még eljárnak az emberek — mert hát sohse halunk meg ugyebár? — s erre még a gyerekeket is el tudják hozni itt-ott, de a cserkészetből kinövő és igazán a magyar megmaradással törődő ifjúság csak az ITT-OTT konferencián maradt. Még maradt! De az ITT-OTT nélkül ott sem marad. Ludányi Andris ugyan többször próbálta a tanács figyelmét felhívni erre — s igaza is van —, mi ott követtük el a hibát, hogy nem vettük észre, hogy az ITT-OTT a mi újévi, névnapi, húsvéti, születésnapi és karácsonyi üdvözlőlapunk. Ezzel tudtuk fenntartani a „rokoni" kapcsolatot, ezzel tudtunk hajdanában havonta, kéthavonta összeölelkezni ebben az irdatlan nagy országban. A konferencia persze jobb, mert ott személyesen is találkozhatunk, de egyszer egy évben nem elég! Kell-e az ITT-OTT? Kell!!! De csak magyarul. Másképpen nem érdemes. Másképpen csak elnapoljuk a temetést, de feltámadás nem lesz. Ha magyarul megy tovább az ITT-OTT, reám számíthattok mint azelőtt. Ha angolul, akkor minden jót kívánok munkátokhoz. Magyarokkal természetesen mindig szívesen találkozom. A „csörcs piknik"-eknek is van -romantikája és nosztalgiája (el is mentem mindig), de a túléléshez szükséges minőségi és mennyiségi megtartó ereje nincs. Az én karácsonyfám Kolumbán Miklós (Somerville, New Jersey) Az én karácsonyfámon nem lóg Mikiegér, aranyszálon (fekete gombóc-orr, győztes vigyor). Az én karácsonyfám zöld jégmezőjén nem korcsolyázik fölényes Mikulás. Nincs rajta nagyfényű lámpa, amely mellett írni is lehet. A bennem élő fa vaskos, angyalhajas, szaloncukor lóg rajta ezüst papítron, húsz éve, hogy kortalan anyám csinálta. Lelkem hártyája alatt még lüktetnek a gyertyák haloványan. A gyertyák, a figyelmes égitestek valami fontosat mondanak el nekem, nógatnak, hogy beszéljek azon a nyelven, amit a lelkiismeret nem enged elfelejteni. Az én fám arra kényszerít, hogy addig álljak itt, míg fájni kezd a lábam. Egy másik bolygón lévő hazámra emlékeztet, a bánatot mossa ki a szememből. Mezey Katalin fordítása angolból Keresztelő a Reménység Tavánál (Hamza András, Palasics János, Éltető Tas, Endre, Csilla, Ludányi és Éltető házaspár) ITT-OTT 32. évf. (1999), 1. (131.) szám 3
