Itt-Ott, 1999 (32. évfolyam, 1/131-2/132. szám)
1999 / 1. (131.) szám
FÜLSZÖVEG* kérelem szerint Layton Paulette (New Fairfield, Connecticut) (Nem tudom biztosan, hogy ilyesmit kértetek-e, és azt is kétségbe vonom, hogy arról szól-e, amit mondani akartam, de már túl sokáig nézegettem. Szóval ez lett belőle.) Kislány koromban az ITT-OTT egy titokzatos folyóirat volt, amit anyám szokott olvasni (ha nem a National Review-t nézegette). Néha belepillantottam és kinyitottam, de az írások címei nem keltették fel egy 11 éves gyerek érdeklődését, ezért elég gyorsan letettem, (nem úgy, mint a National Review-t, melynek egy egész oldalda tele volt „rajzmesékkel".) Megszoktam, hogy ott van valahol a házban, és megszoktam azt is, hogy nem vettem tudomást róla. Később, huszas éveim elején, amikor felújult az érdeklődésem a magyar nyelv és kultúra iránt, úgy döntöttem, hogy nagyon fontos lehet olvasni az ITT-OTT-ot. Elvégre az olvasás gazdagítja a nyelv ismeretét, amire kétségeejtő szükségem volt, és úgy tűnt, hogy az ITT-OTT lényeges kulturális szerepet tölthetne be. így hát újból megkockáztattam, hogy belekukkantsak. Megkönnyebülésemre többre mentem, mint tizenegy éves koromban — de nem sokkal. Újból letettem — és elég gyorsan. Úgy éreztem, mintha színházba mentem volna be a második felvonás alatt. Nem ismertem a szereplőket, ismeretlen volt a színdarab és nem tudtam, hogy kiért lelkesedjek. Bár izgultam, hogy annyit elolvassak magyarul, amennyire képes voltam, ezek a cikkek olyan tudományos szintet képviseltek, melyeknek nyelvezete jóval meghaladta az én magyar „konyha-nyelvemet". Az utóbbi években jobban igyekeztem, de mindez csupán: erőlködés volt. Bár nem vagyok szükségszerűen lusta nő, de az olvasást élvezetnek tekintem, és ritkán keresek olyan olvasnivalót ami megerőltető. Sajnos az ITT-OTT-ot gyakrabban maguk alá temetik a könnyebb fajsúlyú dolgok, mint azt szeretném. Nem tudom, mit tennék, hogy az olvasókört a magyar közösség fiataljai között lelkesítőbbé tegyem. Azt hiszem, ott kezdeném, hogy visszamennék ahhoz a tizenegy éves kislányhoz. Ha az ITT-OTT érthetőbb volna a zsengébb korúak számára, érdeklődése megmaradna a felnőtt korban is. Az ITT-OTT értelmiségi szintjén nem kellene változtatni, de helyet kellene találni különböző korosztályok rovatainak. Gyerekeknek szánt rovatot, mely nem több egy oldalnál. Egy másik rovatot szentelhetnénk a felserdült fiataloknak, az MBK ifjúság közreműködésével. Ezekben olyan cikkek is megjelennének, melyek témájukban hasonlóak a magasabb színtű írásokhoz, nélkülözve azok elijesztő tudományos jellegét. Gyermekkori szokásaink rendszerint velünk maradnak egész életünkben. Ha, tizenegy éves koromban, amikor először megakadt a szemem az ITT-OTT-on, lett volna benne egy rovat, amit nemcsak megérthettem, de élveztem volna is, lecsaptam volna a folyóiratra. És valószínű elkezdtem volna nézegetni, hogy a többi rovatok is olyan érdekesek-e. Bizonyos idő után a magasabb szintű rovatok már nem tűntek volna olyan félelmetesnek. Ha a folyóirattal nőttem volna fel, megismertem volna általános hangját és célkitűzését. Még mindig lett volna nyelvi nehézségem, de ez csak növelte volna kihívó jellegét, mert akkor a téma már érdekelt. A legelső dolog, amire megtanítanak, amikor elkezdesz esszét vagy tanulmányt írni, az hogy „ismerd meg közönségedet" neki írjál. Ha az ITT-OTT nagyobb közönséget akar magához vonzani, akkor ehhez a nagyobb közönséghez kell szóljon. Bár törekedhetünk, de nem mindannyian vagyunk tudományos felkészültségű emberek, és nem mindannyian értjük a magyar nyelvet sem olyan fokon, hogy akadémikus szinten írt anyagot megértsünk. De a folyóiratot nem szabad „fajankók" (dummies = kb. közömbös buták - ford.) szintjére sem lefokozni, mert ez csak elriasztaná a jelenlegi olvasóközönséget. Azonban ki kell szélesíteni hogy magához vonzzon olyan olvasókat is, akiket érdekelnek a témák, de kissé egyszerűbb formát igényelnek ahhoz, hogy értékelni is tudják. angolból fordította: Cseh Tibor Jegyzet: * Fülszöveg = Könyvboríték behajtott oldalán (fülén) megjelenő reklámszöveg. Angolul: blurb, [megalkotta Gelett Burgess (1866-1951)] □□□ „Minden nép annyit ér, amennyi értéket sajátmagából ki tud termelni." (Márton Áron) 4 ITT-OTT 32. évf. (1999), 1. (131.) szám
