Itt-Ott, 1999 (32. évfolyam, 1/131-2/132. szám)
1999 / 1. (131.) szám
KÖNYVEK,FOLYÓIRATOK MIMI Várdy Huszár Ágnes: Mimi, Ford.: Szaffkó Péter, Debrecen, 1997, Csokonai Kiadó. HU IUSBN 963 260 102 5 Irmuska vagy Mimi a báró Galánffay család legfiatalabb saija, 17 éves diáklány Budán, a Baár-Madasban, az ország egyik legelőkelőbb leányintézetében tanul. 1939 nyárelő, megkezdődött a vakáció, hazajött Mimi. A Galánffay család székhelye Balkány, egy nagyközség a Nyírség és a Hajdúság mesgyéjén, Nagykálló és Debrecen között. Hajdan nagy- és középbirtokosok tája volt ez a vidék, egymást érték a történelmi nevű családok birtokai (Kállay, Báthory, Petneházy, Újfalusi, Rozgonyi, Szakolyi stb.) Két világ élt itt egymás közelében, hermetikusan elkülönült szigeteken. A nemes urak és az arisztokrácia disztingvált ízlésű környezete az egyik póluson, a másikon a mezőgazdasági cselédek, a korabeli magyar társadalom legalacsonyabb szintjének rétegeződésében. A népi írók felmérései 3 millióra becsülték a mezőgazdasági munkások összlétszámát, s ezen belül az urasági cselédek és családtagjaik, az 1930-as népszámláláskor kereken 600 ezres lélekszámot jelentettek, az ország népének több mint 7 százalékát. Ezeket az adatokat Mimi ismerte, mert olvasta, Kovács Imre könyvét (A néma forradalom), mely '37-ben jelent meg és nagy vihart aratott. Ebből a könyvből ismerte meg a „puszták népének" lakásviszonyait is. Eddig csak távolról és kívülről látta a tömeglakások sívár épületeit, de a könyv után megnézte és megriadt a kitáruló képtől: a szimpla ablakos, földespadlójú szobáktól, s a nedves penészes levegőben felnövő gyerekek szívszorító jövőtlenségének látványától. [A két háború közötti Magyarország legégetőbb problémája volt a 67-es kiegyezés óta sürgősen esedékes földkérdés haladéktalan megoldása modem földreform révén. A végrehajtásnak számos politikai és pénzügyi akadálya volt, de elsősorban a lelkeket megülő és megölő trianoni szindróma — (a könyörtelen és igazságtalan eltiprás) — állandósult bénító tudatának fékező szerepe. De minden nehézség ellenére az új nemzedék elitjének lelkében már élt a népet, az alacsonyabb társadalmi osztályokat a nemzet testébe felemelő demokratikus Magyarország látomása és kiolthatatlan vágya —, s meg is valósították volna, ha még tíz évet engedélyez nekik a történelem. Bárólány létére Mimi — talán nem is tudatosan — de cselekményeiben és lelkiségében ehhez a nemzedékhez tartozott. S ennek a generációnak az eltíprása, szétverése volt Magyarország egyik legnagyobb háborús vesztesége.] [A kommunista doktrína démonizálta a földbirtokos osztályt s gyűlöletre épülő ideológiájával megsemmisítésre ítélte azt. Hű irodalmi ábrázolása lehetetlenné vált a „szocialista realizmus" kényszerzubbonyában. De az archaikussá vált nemesi rend nélkül (csupán néhány példaként: Zrínyi, Rákóczi, Széchenyi, vagy a vármegyék nemessége, a Petneházyak, a Rozgonyiak nélkül) nincs magyar történelem, s talán Magyarország se lenne már. Az elpusztított, és szétszórt magyar nemesi társadalom és arisztokrácia nyugaton bizonyította be életrevalóságát. Öröklött birtok, címek, előjogok és „urambátyámék" protekciója nélkül megbecsülést és tisztességet vívtak ki a magyar névnek, akárcsak a nyugatra kivetettek más csoportjai (56-osok, határon túliak stb.)] Várdy-Huszár Ágnes, a Pittsburgh-ben élő irodalomtörténész és író, a regény szerzője a szürreális magyar „Titanic" fedélzetére irányítja lencséjének fókuszát. Ez a „hajó" a huszadik század legpusztítóbb fergetegének viharos tengerén hányódik, irányító, és kommunikációs felszerelésének javarésze már használhatatlan. Iszonyatos jéghegyek közelednek - keletről és nyugatról egyaránt. S egyik irányból sincs „felszabadulási" remény. Ám a hajó belsejében, a pazar bálteremben a frakkok makulátlanok, az estélyi ruhák és a hölgyek szépsége megállítja a kíváncsian vándorló szemeket, a zenekar elbűvölően játszik, a karmester arca átszellemült, utánozhatatlan eleganciával irányítja a táncosok hullámzó keringőjét. A magyar ,,Titanic"-on vagyunk valóban? Vagy báró Galánffayék fogadóestjén Balkányban? Gróf Békeffyék kastélyának dísztermében, Beatrix esküvőjén? Mimiben döntéssé érik az elhatározás, hogy érettségi után az orvosi pályát választja hogy segíthessen cselédjeik egészségi állapotán. Erről a család hallani sem akar különösen Nagyapa, a család igazi feje, őt a birtok pénzügyi helyzete egyre jobban aggasztotta. Az ő szemében a lány életcélja az okos féijhezmenés, és ezáltal a családi vagyon megerősítése. Nagyapa nem volt erőszakos ember, jószívét tőle örökölte unokája. Amerikában mérsékelt konzervatív republikánusként tartották volna számon... Mimi nemcsak jólnevelt úrilány. Az érettségiző, majd egyetemre járó bárókisasszony saját belső törvényei szerint éli életét, előítéletek nélkül. Két jó barátnője van, az egyik a szomszéd falu cipészmesterének a lánya. Kovács Marit nemcsak szereti, hanem családját élelmiszerrel és ruhaneművel is támogatja. Marihoz fűződő barátságát tragikus esemény szakítja meg, mely Mimi szeszélyes nővére, Dóra könnyűvérű szerelmi kalandjának a következménye ITT-OTT 32. évf. (1999), 1. (131.) szám 33
