Itt-Ott, 1999 (32. évfolyam, 1/131-2/132. szám)
1999 / 1. (131.) szám
VALASZÜTHOZ ÉRKEZTÜNK Marad a régi vagy jön az új? Csak akkor történik valami igazán, ha a cselekvés elszántsággal, lendülettel, belső hévvel indul és megtartja nyomatékát, hogy elsöpörje azt, ami ósdi és megőrzi azt, ami érték. Az „eljövendő megrázkódtatás" (future shock) fenyegető közelségében, ez a legnagyobb kihívás számunkra, szétszórtságban élő magyarokra, de talán népünk egész közösségére is. Nem engedhetjük, hogy a tömegkommunikációs eszközök elrabolják tőlünk azt, ami a legfontosabb számunkra: lelkünk autonómiája, lényünk, lényegünk, közösségi egyéniségünk megmaradása. Mikor az Itt-Ott útnak indult több mint harminc évvel ezelőtt, volt lendülete, volt sziporkázó, életet adó ereje. Egy egész nemzedék kapott tőle, belőle inspirációt a megmaradáshoz, a fejlődéshez és a küzdelemhez. De közben ez a nemzedék elmulasztott valamit: nem teremtett utánpótlást a maga helyébe. Most, a huszonharmadik órában, majdnem kapkodva, pánikszerűen feszült inakkal, majdnem vakon, sötét szemüveg mögül, kiszáradt torokkal kiáltjuk: „hol vagytok fiatalok? Vegyétek át a munkát!" Valami történt a harminc év alatt, amit nem vettünk észre. Nemcsak az, hogy mi is pocakot eresztettünk, megkopaszodtunk vagy megőszültünk, hanem az is, hogy belesimultunk a környezetünkbe és elvesztettük a fiatalos, forradalmi, életet nyújtó, élesztő szerepünket! Most a huszonharmadik órában döbbentünk rá, hogy változtatnunk kell ezen a módszeren. Hadd kezdjük azzal, hogy folyóirathoz illő unalmasságunkat le kell váltsuk a kőnyomatos, most már internetes, gombnyomásos arculattal és tartalommal. De hogy kezdjünk ehhez a nagy feladathoz? Úgy hogy kikérjük, várjuk mindannyiótok véleményét, hogy ismét aktívan, „szabad fórumként" hajtsunk végre önvizsgálatot, és ennek alapján határozzuk meg magunknak jövő útunkat, újjá, életképessé formáló feladatainkat. Várjuk hozzászólásaitokat! Ludányi András (Ada/Bluffton, Ohio) MBKDa! Ha hallod azt, hogy Itt-Ott, A szemed miért csillog? Egy éven át bús árva vársz, mint anyád szavára, hogy szíved megszólítsa, reményre megtanítsa erősítsen a hitben népedért tűrő Isten. Szennyesen jössz a tóhoz? A tiszta szó feloldoz, míg átölel a tudat, mint szivárvány az utat: Nyílik az idő méhe Nemzeted örömére, és akkor nemcsak itt-ott értik meg ezt a titkot. Tamási Miklós (Montreal, Kanada) 2 ITT-OTT 32. évf. (1999), 1. (131.) szám
