Itt-Ott, 1998 (31. évfolyam, 1/130. szám)

1998 / 1. (130.) szám

ISTENSZOLGÁLAT Elhangzott a Reménység tavánál (Zaleski, Ohio) 1997. augusztus 16-án. Harrington Szánthó Anikó (Homoródjánosfalva, Brassó megye) IMA Teremtő Isten! Megtartó és Gondviselő Atyánk! Jézus által mutattad meg az emberiségnek, hogy fájhat a környezetünkben élők sorsa, mert ő különösen szerette azokat, akik között élt. Lakóhelyük az ő hazája volt, és ők az ő honfitársai voltak. Mi is érezzük, Istenünk, ezt az ér­zést, amely könnyekre bírta a nagy Szenvedőt, aki könny­­telenül vitte a Golgotára minden ember terhét. Övé volt az örökkévalóság, bírt az egész Földdel, és mégis fájón drága volt neki egy parányi darab, a rajta járó-kelő boldogtalan és beteg emberek, álmok és remények sokasága. Nekünk is, 15 millió magyarnak van hazánk, Teremtő Atyánk! Hazánk, amit nem mi választottunk magunknak, de a Te akaratod szerint megszülettünk magyarnak ott. Kicsiny, drága föld, egy parányi folt e nagy égitesten, nekünk mégis drágább minden birodalomnál és minden csillagoknál. Nyelvünket csak egy tenyérnyi helyen beszélik közösen, de szerteszét a világban sok-sok kicsi helyen megszólal a magyar szó és zenéje ott remeg legédesebb emlékeinkben. Imádságaink hozzád Atyánk e nyelven szólnak. E nyelven társalog veled minden honfitársunk, ha a bánatát sírja el. Az örömért is e nyelven adnak hálát Neked, halld meg szavunkat Istenünk! A haza területéről kirekesztett őshonos magyarság nehéz küzdelmet vív megmaradásáért. Küzdel­mük hiábavaló, ha mássá nem lesznek, ha a megmaradá­sukban nem segíti meg őket a benned való hit. Adj erőt számukra Teremtőnk, hogy egy nagy belső megújulás kezdődjék el, hogy akik itt vagyunk, a Te segítségeddel vigyük a megmaradás útjára: a családi érzés örömét, a kisközösség megbecsülését és az anyanyelv megőrzésének gondját. Hisszük, hogy szövetséget kötöttél atyáinkkal és velünk. Hisszük, hogy ha hozzád fohászkodunk Te leszel a mi világosságunk. Vidd a magyar embert az üdvösséges önismeretre: forduljon el attól, ami vesztét okozza és tegye rá életét a Te parancsolataidra. Gyomlálj ki belőlünk min­den pártosságot, egymás közötti viszályt és növeld meg a mi hitünket történelmi hivatásunkban és emberi méltóságunkban. A tegnap útját járó emberhez, jól tudod Atyánk, bántás és kíméletlenség tapad. A holnapba lépőnek így szól az üzenet: Ne így legyen! Legyen életünk embe­ribb, Jézusibb, őszintébb, nemesebb, magyarabb. Segíts meg, hogy legyen bennünk erő a rosszat, a hamisat vissza­utasítani. Halljuk általad az emberek közötti megértésért, békességért áldozatot vállalók messzecsengő hangját, de fülünkbe visít az uszítok veszélyt szóró üvöltése is, amely elbátortalanít. Add Istenünk, ha kell, életünket is adjuk azokért a tanításaidért, amelyek e Földet Istenországgá szeretnék nemesíteni. Szent türelmetlenséggel emeljük fel hangunkat jószándékú embertársainkkal együtt mindazon törekvések ellen, amelyek a Te teremtményeid kiirtására, egymás lebecsülésére törekednek. Adjál a magyarságnak józan gondolkodást, tiszta lelket, erős szivet. Vezess minket a megmaradás útján, hogy a világban tisztán látó, helyesen cselekvő emberekként élhessük meg a következő évezredet, hogy akkor is anyanyelvűnkön imádkozhassunk hozzád. AMEN Drága magyar honfitársaim! Az ITT-OTT 25-ik össze­jövetelén, a Reménység-tavánál, hallgassuk meg Károlyi Gáspár magyar nyelvű Bibliájából hozzánk szóló üzenetet a Zsoltárok Könyvéből, a 137-es Zsoltár 1-6-os verseit: Babilon folyóvizeinél ott ültünk és sírtunk, mikor a Siónról megemlékezénk. A fűzfákra függesztettük hárfáinkat, Mert énekszóra nógattak ott el fogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nekünk a Sión énekei közül! Hogyan énekelnék az Úrnak énekét idegen földön ?! Ha elfeled­kezem rólad Jeruzsálem, felejtkezzék el rólam az én jobb kezem. Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlé­kezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígaz­­ságom fejének! PRÉDIKÁCIÓ Mi magyarok úgy vagyunk és úgy élünk Erdélyben, Kárpátalján, a Vajdaságban, a Felvidéken és szerte a világ­ban, mint a zsoltáros énekben a zsidó nép. Folyóink: a Maros, Olt, Küküllő, Homoród, Tisza, Duna, Dráva, Száva, a Babilon folyóvize lett számunkra, és nem idegen földön. Saját szülőföldünkön kell úgy megmaradnunk, mint a zsidó népnek a Babilon vizeinél, akiket erőszakkal vittek el Je­ruzsálemből, a hazájukból, templomuktól. Hitük, az egy Istenben való hit, és hűségük népükhöz megtartotta őket évszázadokon, évezredeken keresztül. Ma nekünk itt, a 30 éves ITT-OTT ünnepén kérdést üzen a felolvasott ige: Mit jelent ma hűségesnek lenni nemzetségünkhöz, hűnek lenni Istenhez? Az unitárius az egyetlen vallás, amely leg­először Erdélyben honosodott meg és él ott ma is. Dávid Ferenc, e vallás alapítója így tanított: Kövesd Jézust, kövesd ITT-OTT 31. évf. (1998), 1. (130.) szám 41

Next

/
Thumbnails
Contents