Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 2. (129.) szám
A szerbek meghatározó tényezői voltak az értelmiségi képzésnek, nemcsak tömegük szerint, hanem nyomasztó arányuk által is. A nemzetiségi főiskolások aránya az összes főiskolások számában az 1996/97-es tanévben a következő volt: a magyar főiskolások aránya 10.8 százalék, a szlovákoké 1.4, a románoké 0.7 és a ruszinoké 0.6 százalék. A nemzetiségi egyetemista hallgatók aránya az összes egyetemisták számában az 1996/97-es tanévben a következő volt: a magyaroké 5.7 százalék, a szlovákoké 1.1, a románoké 0.2 és a ruszinoké 0.6 százalék. A szerbek értelmiségi képzése — számukhoz képest — csaknem kétszer nagyobb arányú, mint a magyaroké. A magyarok értelmiségi képzése egyetemi szinten 2.5-ször — 3-szor kisebb mérvű volt, mint az szükséges lenne mind a szerbek, mind a magyarság összlétszámához viszonyítva. Ennek következménye az, hogy a 15 éves és idősebb magyar népesség lélekszámában az egyetemi végzettek aránya 1991-ben 2.5 százalékot, a szerbeknél viszont 4.2 százalékot tett ki. Az anyanyelv és irodalom tanszékeit kivéve az egyetemeken és főiskolákon az oktatás államnyelven történik. Egy rövid ideig az egyetemeken szaklektorátusok működtek nemzetiségi nyelveken, ezeket azonban megszüntették. Az ösztöndíjas nemzetiségi főiskolai és egyetemi hallgatók száma az ösztöndíjazottak egészében aránytalan, hiszen a nemzetiségek arányához viszonyítva még a felét sem közelíti meg. Az általános és középiskolai tankönyvek behozatalát a nemzetiségek országából jogszabályok tiltják. Az anyanyelv és irodalom tankönyveit — az általános iskolákban használt tankönyvek kivételével — szerb nyelvről és szerb szerzőktől való fordítások képezik. A középiskolák számára — az anyanyelvi és irodalmi tankönyvek kivételével — megszüntették az anyanyelvű tankönyvek kiadását. A nemzeti azonosságtudatot nyújtó tankönyvek és tantervek (irodalom, történelem, zene, képzőművészet) 1945-től napjainkig nem nyújtottak nemzeti azonosságtudatot. Ellenkezőleg ezek a tantárgyak és tantervek nemzetiségi nyelven népszerűsítik a szerb hegemóniát, a szerb államalkotó készséget és tehetséget, feltétlen behódolásra nevelnek és oktatnak. Ha egy nemzetiségi tannyelven oktató tanár nyugdíjba vonul, 1989 óta a helyét általában szerb pedagógussal töltik be. Ezzel mintegy előkészítik a nemzetiségi tannyelvű oktatás felszámolását. Az 1989 után bekövetkezett úgynevezett rendszerváltás vonatkozásaival nem foglalkozunk részletesebben. Ugyanis ez az időszak már nem tekinthető nemzetiségi szempontból asszimilációnak, hanem etnocídiumnak. Szabadka, 1997. augusztus Kopácsi Sándor Fiilöp László Sütő András ITT-OTT 30. évf. (1997), 2. (129.) szám 35
