Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 2. (129.) szám
ÉSZREVÉTELEK A HAZAI ÉS A NYUGATI MAGYARSÁG VISZONYÁNAK ALAKULÁSÁHOZ A RENDSZERVÁLTÁST KÖVETŐ ÉVEKBEN II. Rész Várdy Béla — Várdy Huszár Ágnes (Pittsburgh) A rendszerváltást követő hat évet a következő öt szakaszra lehet fölbontani, mely korszakolás visszatükrözi mind a hazai, mind a magyar közhangulatot is: (1) 1990 tavasz és nyár: a föllángolt eufória hónapjai, amikor mindenki biztosra vette, hogy végre elérkezett az évtizedek óta megálmodott örök béke és boldogság kora; (2) 1990-92: a nagy „várakozás” évei, amikor még mindenki reménykedett, hogy a nem várt nehézségek, bukdácsolások és politikai amatőrizmus uralma ellenére a rendszerváltás mégiscsak meghozza a várt eredményeket; (3) 1992-94: a fokozatos kiábrándulás kora, amikor már csak az uralkodó pártok vezetői és haszonélvezői hitték, hogy a rendszerváltásból azért mégiscsak lesz valami; (4) 1994 tavasz és nyár: a „nagy tragédia” hónapjai, amikor az MDF-vezette koalíció teljesen megbukott és az idétlen politizálgatásából származó bukásával elősegítette a reformkommunisták ismételt hatalomra kerülését; (5) 1994-96: a hosszú távú helyezkedések és igazodások kora, mikorra a régi ideálok már mind szertefoszlottak s helyüket a gátlástalan opportunizmus és öngratifikáció uralma vette át. Ezek a fejlemények és fordulatok természetesen elsősorban a hazai magyarság helyzetét érintették, melynek személyesen kellett végigélnie a rendszerváltás pozitív és negatív következményeit. Az előbbiek közt fő helyet foglalt el a személyi, vallási, politikai, sajtó, kutatási, vállalkozási, utazási, kivándorlási szabadságok kivirágzása. Egy átlagember részére azonban ez a hirtelen jött szabadságözön nem tudta ellensúlyozni a nem várt negatív jelenségeket: úgymint a magyar gazdaság részbeni szétesését és kiárusítását a nyugati munkaerkölcs és gazdasági hatékonyság bevezetését és az azzal járó munkanélküliség megjelenését, a megszokott társadalmi rend felbomlását, a kulturális intézmények teljes lerongyolódását, a társadalom addig ismeretlen méretű polarizációját, a pornográfia tömeges megjelenését, a gazdasági maffiák növekvő hatalmát, a közbiztonság és a társadalombiztosítási rendszer összeomlását, a politikai pártok és pártvezérek gátlástalan harcát, az új politikai elit hirtelen meggazdagodását és pöffeszkedését, s ugyanakkor az eddig nem ismert méretű tömegnyomor szétterjedését. Hogy ez a sok negatívum mennyire volt a hosszú kommunista uralom, a pillanatnyi világhelyzet, illetve a váratlanul feldobott politikai vezérek tapasztalatlanságának és kétbalkezes politikai/gazdasági döntéseinek következménye, arról hosszan lehetne eszmét cserélni. Arról azonban aligha, hogy az összeredmények az elvártnál sokkal silányabbaknak és sívárabbaknak bizonyultak. Ugyanez áll a nyugati magyarság viszonylatában is. A várt eredmények nagy része ott sem következett be. Mint már fönt jeleztük, az emigráció mindkét csoportja csalódott, mert egypár kitüntetésen és megkésett katonai előléptetésen kívül az elvárásaik megválaszolatlanul maradtak. Hogy mik voltak ezek az elvárások, az részben az egyes csoportok rendszerváltás előtti ideológiai álláspontjától függött. Ugyanakkor azonban voltak bizonyos közös célok is, amelyekben minden magyar politikai csoportosulás megegyezett. Ezek között a következők sorolhatók fel: (1) A régi magyar jogrendszerből a jogfolytonosság alapján szerkesztett új alkotmány kimondása és egy új jogrend bevezetése; (2) több-párt rendszerre alapozott politikai rend felépítése; (3) a kapitalizmus alapelveit követő, de már társadalmi szempontból megzabolázott gazdasági rendszer felállítása; (4) a hagyományos keresztény [valójában zsidó-keresztény = „Judeo-Christian”] elveken nyugvó társadalmi-erkölcsi rend kiépítése; a régi tulajdonjogok visszaállítására készült törvény kimondása; (6) a kommunista politikai rendszert gátlástalanul kiszolgálóknak az új jogrend keretei közt történő felelősségrevonása; (7) az addig elhanyagolt kisebbségi magyarok intézményes védelmének törvénybe iktatása; a politikai emigránsok helyzetének és magyar állampolgárságának azonnali rendezése, és üldöztetésük elismerése legalább egy hivatalos levél formájában; (9) valamint ugyanezen emigránsok külföldön szerzett tapasztalatainak és fölgyülemlett tudásuknak a kihasználása a közös haza és közös jövő érdekében. Persze a két nagy csoporton belül is voltak kisebb-nagyobb különbségek és alcsoportok is, amelyek sokszor irreális vagy legalábbis naivnak nevezhető követelményekkel álltak elő. Ezen követellések között szerepelt például : (1) a trianoni határok haladéktalan megváltoztatása; (2) az azonnali tömeges felelősségrevonás Magyarországon; (3) a „magyartalan” 36 1TT-OTT 30. évf. (1997), 2. (129.) szám
