Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 2. (129.) szám
Vizsgáljuk meg röviden a fent említett korlátozó intézkedések néhány konkrét vonatkozását is az iskolarendszerben és az oktatásban. A szerb tanügyi törvények a második világháború után a nemzetiségi tagozatok megnyitását általános és középiskolai szinten 15 tanulóhoz, illetve 15 azonos foglalkozást választó tanulóhoz kötötték. Ugyanakkor a szerb tagozatok megnyitására nincs törvényes korlátozás. A szerb és a nemzetiségi gyermekek születési ezreléke ma már megközelítően azonos. Ez azt jelenti, hogy többé már nem lehet törvényes keretek között megszervezni a nemzetiségi oktatást egy 1500 lélekszámú nemzetiség lakta településen, de meg lehet szervezni akár egy 500 lakosú szerb településen. A tanügyi asszimiláció stratégiája és taktikája abban van, hogy még mielőtt lecsökken a nemzetiségi tanulók száma 15-re, általában átszervezik az iskolát, hogy éppen ezzel idézzék elő a csökkenést. Ennek tudható be, hogy már az 1961-62-es tanévben, bár 410 helységben éltek magyarok, csupán 188 helységben szervezték meg a magyar tannyelvű oktatást; nyolcosztályos általános iskolát 67 helységben tartottak fenn. Habár 148 településen éltek szlovákok, csupán 26 helységben folyt szlovák tannyelvű oktatás; csak 10 helységben volt nyolcosztályos szlovák tannyelvű általános iskola. S noha 90 helységben éltek románok, csak 33-ban volt román tannyelvű oktatás és 13-ban volt nyolcosztályos általános iskola. A ruszinok 72 helységben éltek, 9 helységben folyt ruszin tannyelvű oktatás, de csak 3 helységben működött teljes nyolcosztályos általános iskola. Ugyanakkor össszevont és kombinált tagozatok megnyitására szinte mindenütt megvolt a lehetőség, volt elég tanuló, de elmaradt a tanerő felkészítése és munkába állítása. Hat helységben lehetőség volt teljes nyolcosztályos magyar tannyelvű általános iskola megnyitására, egyben szlovák tannyelvű és 3 helységben ruszin tannyelvű nyolcosztályos iskola megnyitására. Intézkedés azonban nem történt. Éppen az ellenkezője fordult elő, és ennek következtében az 1996-97-es tanévig nagy mértékben leszűkült a nemzetiségi tannyelvű oktatási hálózat. A következő táblázat szemlélteti a nemzetiségi tanulók számát és tannyelvek szerinti megoszlását a nyolcosztályos általános iskolai szinten. IX. Nemzetiségi tanulók száma és tanítási nyelve a nyolcosztályos iskolákban Nemzetiségi tanulók Nemzetiségi nyelven tanulók Tanév: 1961/62 1996/97 1961/62 1996/97 magyar 54,763 27,584 45,127 21,848 román 6,244 2,859 5405 1627 ruszin 2,987 1,523 1,462 766 szlovák 10,654 5,378 8,594 3,892 Ezek szerint az 1961/62-es tanévben a magyar általános iskolások 17.6 százaléka, a szlovákok 19 százaléka, a románok 13 százaléka, és a ruszinok 51 százaléka szerb tagozatra járt. Csak negyed századdal később, az 1996/97- es tanévben a magyarok 20.8, a szlovákok 27.6, a románok 43.2 és a ruszinok 50.3 százaléka továbbra is szerb tagozatra járt, sőt úgyszólván minden esetben az arányuk tovább növekedett. A középiskolai hálózat egészen az 1963/64-es tanévig fejletlen volt, azóta jelentősen nem változott. Az 1966/67-es tanévben a magyar középiskolások 67.2 százaléka, a szlovákok 79.7, a románok 27.9 és a ruszinok 14.9 százaléka tanult anyanyelvén. Lényegében ezek az arányok megállapodtak, nem javultak, inkább romlottak. Ugyanis a beiratkozási politika szorgalmazza a szerb tannyelvű középiskolákba való átáramlást. Ha a több évtizedes átlagot vizsgáljuk, a magyar tannyelvű középiskolák tanulóinak több mint a fele szakmunkásképzőbe járt (az 1996/97-es tanévben 45 százalékuk és ez jelentős javulás az előző évtizedekhez képest), a szerb tannyelvű középiskoláknak azonban mindig csak a harmada (az 1996/97-es tanévben is csak 38 százalékuk) járt szakmunkásképző iskolába. 34 ITT-OTT 30. évf. (1997). 2. (129.) szám
