Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 2. (129.) szám
kifolyólag lehetetlenné válik a törvény végrehajtása is; — az óvodai hálózat szervezetlensége és elégtelensége; — az önálló tannyelvű anyanyelvi iskolák megszüntetése, vagyonuk kisajátítása, majd egyesítésük szerb tannyelvű iskolákkal; — a területi iskolahálózat létrehozása azzal a céllal, hogy lehetetlenné tegye a nemzetiségi tanulók szabad tevékenységének megszervezettségét és nemzeti azonosságtudatra nevelését; — nemzetiségi tannyelvű tagozatok kialakítása általában távolabb a nemzetiség lakta városrészektől; — az anyanyelvű tanerő, anyanyelvű tankönyv, az anyanyelvű tanfelügyelet háromszögében az egyik fejlesztését mindig tudatosan visszatartják, melynek célja, hogy alapot szolgáltasson a nemzetiségi tannyelvű oktatás korlátozásához. A lejáratás eredményeként a felgyülemlett kételyek a nemzetiségi szülőket arra ösztönzik, hogy gyermekeiket átírassák a szerb tannyelvű tagozatra; — állami sugallatra, de nem állami intézkedésként, hanem tömegszervezetek által megállás nélküli ellenpropaganda a nemzetiségi nyelvű iskola és oktatás ellen: drága a nemzetiségi oktatás, nem teszi lehetővé az államnyelv „tökéletes” elsajátítását, korlátozza a szakmai érvényesülést, stb.; — szigorító intézkedések a beiratkozás minden vonatkozásában, de különösen középiskolai szinten: elsősorban ott nyitnak nagyobb számú tagozatot, ahol kevés a kisebbségi általános iskolát végzős, s ahol számuk alapján kívánatos lenne, ott nem nyitnak; — az anyanyelvű felvételi rendszer korlátozása középiskolai szinten és megszüntetése főiskolai és egyetemi szinten azzal a céllal, hogy lelassítsa az értelmiségi képzést; — A nemzeti azonosságtudatra nevelő tantárgyakból (anyanyelv, nemzeti irodalom, történelem, társadalmi alapismeretek, művelődéstörténet, zenei és képzőművészeti oktatás és nevelés) megalázóan hiányoznak a nemzeti tartalmak, értékek és ismeretanyag; az e téren nyújtott anyagban a meghamisítás módszerét alkalmazzák; — a tanerőképzés korlátozása még azokból a tantárgyakból is, amelyek az anyanyelv és irodalom ismeretét nyújtják. (A magyar tanítóképzés Zomborba — idegen nyelvi közegbe — való áthelyezése, mely lehetetlenné teszi a teljes nyelvi és szakmai felkészítést); — a nemzetiségi tannyelvű iskola- és oktatási rendszer gyakori átszervezése azzal a céllal, hogy tájékozatlanná tegye és elrettentse a szülőket és gyermekeiket az anyanyelvi oktatástól és átirányítsa őket szerb tannyelvű tagozatokra; — a tantárgyak felének, sőt újabban már kétharmadának szerb nyelvű oktatása még az úgynevezett magyar tannyelvű iskolákban is. A fentieken kívül még nagyon sok jelentős tényező előmozdítja a tanügyi asszimilációt. Zalán Tibor Kovács Beáta Kovács Éva ITT-OTT 30. évf. (1997), 2. (129.) szám 33
