Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)

1997 / 2. (129.) szám

1. sor: Püski Hus Piiski Sándor Nyeste Zoltán.

2. sor: Debreceni Ilona Debreceni Ferenc Hamza Lilian

politikát folytattak és a nemzeti azonosságtudat elhomályosítását vették célba. A nagyszerb nemzeti tudat mindig jelen volt a pártpolitika mögött, csak időről-időre tudta háttérbe szorítani vagy elkendőzni céljait. A nagyszerb indulatok és nemzeti törekvések 1987 után elszabadultak, és az addig elért eredményeket, a viszonylagosan türelmes asszimilációs politikát felszámolták. Ezután már a nemzetiségi asszimilációs politika erőszakossá vált:

— a nemzetiségi intézmények nagy részét megszüntették, illetve pénzellátásukat jelképessé tették vagy teljesen leállították;

— a nemzetiségi oktatási rendszert törvényesen leépítő keretekbe szűkítették;

— a nemzetiségek számára megalázó tanterveket fogadtak el, melyek a szerb nemzeti értékeket magasztalták;

— a szerb társadalom minden rétegét nemzeti gyűlöletre ösztönözték;

— a nemzetiségi értelmiség jelentős részét elüldözték, illetve emigrációba kényszerítették azzal a céllal, hogy többé ne térjen vissza;

— a délszláv népek balkáni háborújában a nemzetiségeket ágyútölteléknek használták, hogy fogyásukat meggyorsítsák, illetve menekülésre kényszerítsék, hogy többé ne térjenek vissza szülőföldjükre (etnocidium);

— a nemzetiségeket nacionalista, soviniszta, fasiszta, nagyszerb terrornak vetették alá, hogy megfélemlítsék őket, vagy nemzeti hovatartozásukat megmásítassák;

— a nagyszámú, különböző anyanyelvű jugoszlávokat ugyancsak szellemi terrornak vetették alá, hogy szerbeknek vallják magukat;

— a nemzeti kisebbségek ingatlanjait a szerb menekülteknek ígérték, hogy elüldözzék őket;

— tervszerű nemzeti bizalmatlanságot és türelmetlenséget szítottak a nemzetiségekkel szemben a médián keresztül és méginkább a mindennapi életben;

— állami (belső) utasításra a nemzetiségeket tömegesen bocsátották el közvállalatokból, közintézményekből, állami közigazgatásból, és megélhetési lehetőség nélkül hagyták őket;

— a nemzetiségi jelképek használatát mindenütt felszámolták, helyüket a nagyszerb jelképek foglalták el;

— bevezették az államnyelvet;

— eltörölték a kétnyelvűséget a közigazgatásban, a bíróságokon, a képviselő-testületekben, közintézményekben, közhivatalokban és közvállalatokban.

Az etnocídiumnak ezek a legerőszakosabb módszerei sokáig rejtve maradtak a mai Európában. A becslések

24 ITT-OTT 30. évf. (1997). 2. (129.) szám