Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 2. (129.) szám
Ludányi Panni szétszórtsági magyarok, és tartsuk meg jellegzetes jótulajdonságainkat, magyarságunkat. A határok feletti spirituális egység, az együvétart ozás fenntartása. Magyarok vagyunk, magyarságot akarunk menteni különböző szinteken. Magyarságunk tudata a malter, s fel kell ismernünk: szétszórtságban is fontos a magyarság megtartása. Ne azt keressük, ami elválaszt, hanem ami összeköt bennünket. A barátság, ami összeköt az a malter, ami fallá köti össze a részeket. Tudatosítanunk kell a tagságban a Közösség céljait. Tartsuk egymással a kapcsolatot aktívan, modernizáljuk a Közösséget technikailag. Meghatározni: mi az, amit leghatásosabban tudunk csinálni; Milyen konkrét munkát végzünk a Közösségben ? Mi az, amit fenn akarunk tartani s mi az, amit el akarunk hagyni ? Amit mi gyengén csinálunk, még lehet értékes és fontos. Meg kell értenünk az otthon magyarságának az elmúlt negyvenöt év alatt elszenvedett lelki sérüléseit. Aktívan kell tartanunk a kapcsolatot az otthoniakkal, ugyanakkor komolyan bevonni az itteni magyar származású fiatalokat magyarságtudatuk fejlesztésébe, fenntartásába. Vegyük figyelembe, mi a jó az MBK-ban. A szervezet az ifjúsággal is foglalkozik. Ez a jövőre tekintést jelenti. Itt több az, ami összetart, mint ami elválaszt. „A csoportnak van egy sajátságos és hagyományos jellege, mely a különbségeket le tudja nyelni. ” Az ifjúságra is hatással van a baráti kör vonzása. Intézzük és csináljuk úgy dolgainkat, hogy a fiatalság is idetartozónak érezze magát. Ok is kapjanak meghívót, folyóiratot stb. Építsünk hidakat az ifjúság és az idősebb nemzedék között. Ezek együttvéve és egyenként is érdemes célok. S milyen lelkesen, őszintén, civilizáltan fogalmaztuk meg őket. Az ember szíve repesett az örömtől, hogy mégis ilyen sokan vagyunk, akik a magyarság sorsáért aggódunk és egyetértéssel támogatjuk a magyar közösség és közvetve egymás ügyét. Ludányi András már akkor intett, hogy „...a közösség fennmaradása és dinamikája is megköveteli a szervezetben időszakos változások számbavételét, a közösség kiértékelését, az alapvető profil, a célok, a munka felmérését. "Értavy- Baráth, Koller és én is egy „tevékenységi vezérfonal” („masterplan”) felállítását szorgalmaztuk, amely részekre bontja a teendőket. Megosztani a munkát sokunk között. Keretünkön belül legyen terv azok számára is, akik nem jutnak a Reménység-tavához, különben elveszítjük őket mint „ „ malteranyagot ” ” és mint kapcsolatot.” Innen indulhatunk ki, ha azt akarjuk, hogy a szép beszédet hatékony munka kövesse. Ezek a mondatok irányt jelölnek. De tekintsünk az aktuális helyzetre is, legyünk praktikusak; követheti-e egyáltalán az okos beszédet hatékony munka, s ha igen, hogyan? Ugyanis a problémák felismerése nem jelenti magától értetődően, hogy a felismerők akarják is a változásokat, melyek a probléma megoldásával járnak. Emellett, mindegyikük dolgozik a megélhetésért (sokan a hivatalos munkaidőn túl is), szétszórtságunk megnehezíti a gondolatok kicserélését, a munka koordinálását. Mondják, minden közösségben csak tíz százalék végzi a munkát. S mily sok a tennivaló! Ha lenne is elég ember, aki hajlandó dolgozni, ki fogja csinálni és melyik témát? Melyikkel kezdjük? Melyikkel folytassuk? Mit is akarunk csinálni? Egyik zavaró kifogás, ijesztő kérdés jöhet a másik után. Sajnos, mind megalapozott, egyik sem elhanyagolható. A kérdések mindegyike választ kíván az MBK érdekében. A munka hatékony elvégzése, különösen, amikor kevés a munkás, szervezést kíván. Amikor túl soknak tűnik a tennivaló, s kevés a kuli, ki kell választani a legfontosabb tennivalókat, s először azokat elvégezni. Melyek az MBK legfontosabb tennivalói? 1TT-OTT 30. évf. (1997), 2. (129.) szám 7
