Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 1. (128.) szám
Dr. SZATHMÁRY LAJOS (1919—1996) Fekete G. István (Chicago) Az Illinois Masonic Medical Center intenzív osztályán 1996. október 4-én hunyt el. Evek óta különböző egészségi problémákkal kiüzdött, örök optimizmusa és munkakedve azonban nem hagyta el. Halálának közvetlen oka krónikus hasnyálmirigy gyulladás volt. Családja az I. világháború végén Erdélyből menekült Magyarországra. Szathmáry Lajos 1919-ben Rákospalotán vagon „lakásukban" született. Középiskoláit a budapesti Lónyaiban kezdte, majd a híres sárospataki református kollégiumban folytatta. A II. világháborúban katona volt és újságiró. Magyarországot 1944. december 25-én hagyta el és soha többé nem tért oda vissza, pedig sok meghívást kapott a hazai kulturális élet politikai vezetőitől és hangadóitól. 1945-től 1951-ig Ausztriában élt, ahol a Sorsunk című kőnyomatos irodalmi hetilapot szerkesztette. Amerikába 1951. december 27-én érkezett, néhány szóból álló angol nyelvtudással és pár dollárral a zsebében. Ilyen szegényes kezdet után többmillió dollár értékű gyűjteményeket tudott ajándékozni különböző amerikai egyetemeknek, igazolva, hogy szorgalommal és tehetséggel Amerikában még ma is vagyonokat lehet keresni. Dr. Szathmáry Lajos sokoldalú tehetsége és adottsága példátlan: író, költő, újságíró, televízió és rádió személyiség, gasztronómiai szaktekintély... Igazgatósági tagja a National Space Institute (Országos Világűr Intézet) kormányzóságának, az USA űrhajósainak étkezési tanácsadója... Luxus-vendéglő tulajdonos, főszakács, egyetemi tanár, üzletember, filantróp, mecénás... A világ legnagyobb utazási folyóiratának, a Travel Holiday-nek egyik szerkesztője... Öt angol nyelvű „best seller” szakácskönyv szerzője... Magyarul két könyve és Ajándék című verseskötete jelent meg... Novelláit, cikkeit, tárcáit a Chicago Daily News, a Chicago Sun- Times és a Houston Chronicle című, nagy példányszámú amerikai lapok hozták... Magyar nyelvű elbeszélései, karcolatai és esszéi a Cleveland-i Új Időkben, a Chicago-i Szivárványban, a Kanadai és Amerikai Magyarságban és más lapokban jelentek meg... 1985-ben interjút készítettem vele, melyben megkérdeztem tőle, mi a véleménye azokról a magyarokról, akik rendszeresen hazalátogatnak Magyarországra? Szóról-szóra ezt válaszolta: „Szerintem egy külföldön élő magyarnak nincs szüksége arra, hogy rendszeresen hazajárjon, mert itt kell hazát teremtenie. Ha nem építed ki a hazádat ott ahol élsz, akkor sehova nem tartozol. Se ide, se oda... Ha tőlem azt kérdezik, hazajároke, azt válaszolom, hogy: Nem járok, mert itt kint megteremtettem magamnak az én Magyarországomat. Többek között azzal, hogy több tízezer magyar könyvem van. Ápolom és propagálom a magyar kultúrát, áldozok a szerintem fontos magyar ügyekre, sok magyar barátom van, és az alkalmazottaimnak magyarul tanítom a szakmát...” Itt említést érdemel, hogy Szathmáry Lajos több mint száz magyart sponzorált Amerikába bevándorlásuk alkalmával, és mindegyiknek munkát adott vendéglőjében, ahol szakmát tanulhattak. Híres vendéglője, a Bakery nemcsak Chicagóban, hanem egész Eszak-Amerikában ismert volt. Az éttermet 70 éves korában, 1989-ben bezárta. Ma egy új épület áll a Bakery helyén. Chicago polgármesterének javaslatára, a városi tanács a volt étterme és a háza közti utcarészt — érdemei elismeréséül — még életében Szathmáry Lanenek nevezte el. Az 1960-as években egy általa vett épületben Művelődési Egyesületet alapított, Tulipános Láda néven, melynek előadásain olyan híres nevek szerepeltek, mint: Csoóri Sándor, Faludy György, Tollas Tibor, Czine Mihály, Borbándi Gyula, Varga László, Ruttkai Éva, Jancsó Adrienne, Béres Ferenc és mások. Évtizedes barátja és gyakori vitatársa, Harmath István többek között ezeket írta róla a Kanadai és az Amerikai Magyarságban megjelent nekrológjában: „Szathmáry Lajos híres volt gyűjtő-szenvedélyéról. Magyar könyvtára a világon egyedülálló volt, akárcsak magyar katográfiai gyűjteménye is. Gyűjtött ezeken kívül Kossuth, Bartók és Liszt relikviákat, melyekből pompás kiállításokat rendezett New York-ban és Washington-ban.. Könyvtárát, mely ötvenezer könyvet tartalmazott, a 80-as évek vége felé helyezte biztonságba olyan amerikai akadémiai intézeteknél, ahol túlélésük biztosított. 1989-ben, „My Budapest” címmel kiállítást rendezett a Chicago-i Egyetem Regen-ITT-OTT 30. évf. (1997), 1. (128.) szám 7
