Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 1. (128.) szám
visszaforgatása. Kis tőkével kipróbálják a magyar piacot, meggyőződnek róla, hogy jó, és utána jelentősen nagyobb tőkét hoznak (pl. a Ford pár éve csak 120 embert foglalkoztatott, ma már több, mint 700 alkalmazottja van). Gazdasági szektorok Ma egyre markánsabban három szektort lehet megkülönböztetni: •A régi szocialista vállalatok örököseit, helyesebben maradványait. Ezeknek értékesebb részei privatizálódtak, általában a volt vezetők kezére. Egyik részüknek nincs túlélési lehetősége, mert nem gazdasági racionalitás, hanem politikai döntés alapján születtek. Sajnos a magyar adófizető még mindig komolyan viseli ezeknek a terhét, mert az utolsó két kormány nem merte őket felszámolni (sok szavazatot vesztenének vele). •A külföldi befektetésekből keletkezett több, mint 10 000 vállalatot, ahol gyakorlatilag minden világmárka, közvetve vagy közvetlenül, képviselve van. Legnagyobb részük igen sikeres: sokszor nehéz pontosan felmérni, hogy mennyire, mert a „transfer price” (export-elszámolási ár) nem mindig tükrözi a magyarországi részleg eredményeit. Pl. a General Electric csak az összeurópai nyereséget mutatja ki. Mindenesetre, a jelek igen jók: A) a nemzetközi vállalatok első számú vezetői azon dolgoznak, hogyan dugják el a nyereséget, hogy az anyavállalatot ne kényeztessék el, B) erősen növelik a befektetéseket, C) Budapest egyre jobban a regionális központ szerepét kezdi felvenni, sokszor a budapesti vállalat hatásköre más szomszéd országokra is kiteljed (a mi esetünkben én irányítom a romániai American Express tevékenységét, ami még igen kezdetleges, valamint a „traveler cheque” részlegünk igazgatójának hatáskörébe tartoznak Bulgária, Románia, Albánia, és az összes jugoszláv utódállamok is). D) Igen sűrűn fordul elő, hogy a magyar részleg legsikeresebb az egész közép-kelet-európai régióban (a magyar American Express az utolsó 5 évben többet termelt, mint a cseh és a lengyel leányvállalatok együttesen). •A fiatal magyar vállalkozók kicsi és közepes méretű vállalatait. Az utolsó 6 évben 110 000 vállalkozás indult, néhányan tönkrementek, nagy részük virágzik. Hogy mivel foglalkoznak? Mindennel! (Export-import, szakmai tanácsadás, szállodaüzemelés, gyógyszergyártás, műszerészet, görögországi gátépítés, szoftverfejlesztés, stb.) Ezek a vállalkozások ma még a tőkefelhalmozás stádiumában vannak. Az elszaporodott rózsadombi villák, a rengeteg külföldi utazás, az autópark felújítása, mind a sikert mutatják. Munkanélküliség A statisztika szerint ma kb. 500 000 munkanélküli van „hivatalosan”... de 72 hónap alatt nem sikerült egyetlen igazi munkanélkülit találnom. Édesanyám szerint azért, mert ez „az én köreimben” nem tipikus jelenség. Az igazság kicsit más. 1984 és 1990 között sokat voltam üzleti úton Latin-Amerikában. Egy ország életszínvonalának, gazdagságának az volt a hőmérője, hogy hány cipőpucolóval lehetett találkozni. Ha Magyarországon ma ki szeretném fényesíttetni a cipőmet, kénytelen lennék repülőjegyet venni az Államokba vagy Latin-Amerikába. Ha olyan nagy az a munkanélküliség, miért nem lehet találni kertészt, csempelerakót, villanyszerelőt, cipőpucolót? Adóztatás Itt jön az elzőző témakör másik oldala. Nem vethetem le (nem is akarom) vállalatvezetői szemszögemet. Minden 1 000 forint kifizetett munkabér 3 000 forintba kerül a munkaadónak. 2 000 Ft. bruttó fizetés után 50% társadalombiztosítást fizet a munkaadó, újabb 50%-ot levon a fizetésből (10% társadalombiztosítás, 40% jövedelmi adó). Ilyen körülmények mellett az alkalmazottak nagy tömege csak a minimális bért kapja hivatalosan, többi jövedelme a „szürke gazdaságból” származik (erről a tárgyról azt hiszem, Argentínában doktori értekezést lehetne írni). A rendszerváltás nyertesei és vesztesei Nehéz általánosítani, de azért bizonyos jelenségek pontosíthatók. A legnagyobb vesztesek a nyugdíjasok. Mialatt az infláció évi 30% és a közszükségleti cikkek 40-50%-kal lesznek drágábbak, ezalatt a nyugdíjak sokkal lassabban emelkednek: így egyre nehezebb helyzetbe jutnak. Sajnos, ennek a süllyedésnek még nincs vége. A jelenség egy teljes szerepcserét okozott: 10-20 évvel ezelőtt az induló fiatalok komolyan támaszkodhattak a szülőkre. Ma az olyan idős ember, akinek nincs jól kereső gyermeke, vagy a családi szellem nem olyan, hogy a gyerekre támaszkodhat, nehezen boldogul... és a lakosság egyre öregszik, egyre több nyugdíjast kell eltartani a dolgozóknak. Az igazságos kiértékeléshez az is hozzátartozik, hogy a mai fiITT-OTT 30. évf. (1997), 1. (128.) szám 49
