Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 1. (128.) szám
szoros kapcsolata is jelzi, mennyire egységes magyar nemzetben gondolkodott az előző magyar kormány. Saját beszédeim és írásaim is ezt bizonyítják... Egész múltamból, gondolatvilágomból fakad annak a munkának a nagyrabecsülése, amit az emigrációba kényszerült százezrek végeztek a magyar érdekek szolgálatában”.24 Személyesen ismerve Jeszenszky Gézát és a volt MDF kormány legtöbb tagját, ennek a személyi vallomásnak az őszinteségében nincs okunk kételkedni, sem pedig e vallomásban megnyilvánuló hazaszeretet valódiságában. Sőt, a fönt jelzett tevékenységek, deklarációk és személyi találkozások valódiságát sincs okunk vitatni.25 Ez azonban mit sem von le abból a tényből, hogy a nyugati emigráció jelentős és legszámottevőbb része — a Borbándi Gyuláktól a Stirling Györgyökig, a Király Béláktól a Tollas Tiborokig, a Pásztor Lászlóktól a Méray Tiborokig, és az egyleti vezetőktől az emigráns politikával nem fogalkozó hungarológus egyetemi tanárokig — egészen másként látta, másként élte át, és ma is másként értékeli a rendszerváltás utáni éveket, illetve azon évek alatt az új kormánynak a nyugati magyarsággal szemben tanúsított hivatalos, félhivatalos, vagy nem hivatalos álláspontját. S ez az értékelés különösen negatív azon személyek esetében, akik szinte egész életüket a magyar ügynek szentelték — akár az emigráns politika, akár pedig a magyarságtudomány egyetemi szintű terjesztése területén. A rendszerváltást követően ugyanis egyik napról a másikra háttérbe szorultak addig soha nem látott, soha nem hallott, ma24 Jeszenszky Géza levele a müncheni Nemzetőr szerkesztőségének, 1996. április 1. Az eredeti levélnek a másolatát Jeszenszky 1996. július 19- én faxolta el hozzánk. A Nemzetőr-ben megjelent, erősen megkurtított levél afönti idézeteket nem tartalmazza. gyár ügyekkel soha nem foglalkozó, de talán éppen ezért szépen meggazdagodott, s ennek következtében anyagiakban bővelkedő egyének mögé. [Folytatjuk] 25, Jeszenszky Géza ilyen személyi jellegű vallomása a következő cikk: „Egy meghamisított beszéd eredeti változata. Jeszenszky Géza az amerikai magyarságról”, Új Magyarország, II. évf., 80 sz. (1992. április 3). Egyelőre még nem bizonyítható, de állítólag ez a Los Angelesben elmondott beszéde került egy hamis változatban az amerikai és a nyugati magyarság elé, mely szerint Jeszenszky kijelentette volna, hogy az új hazai kormánynak egyáltalán nincs szüksége a nyugati emigrációra. Jeszenszky tagadja ennek a még alant megtárgyalandó idézetnek a valódiságát. Itt azonban azt is meg kell jegyeznünk, hogy Stirling György a közelmúltban ismét publikált egy idevonatkozó anyagot, méghozzá Jeszenszky Géza egy állítólagos interjúját Túri Gáborral, amelyben valóban vannak a fontieket alátámasztó megjegyzések, melyeket — Stirling szerint — Jeszenszky sohasem kért számon az őt meginterjúoló Túri Gábortól. A Stirling által idézett szöveg különben a következő: „A nyugati magyarok közül szép számmal vesznek részt tanécsadóként a kormány munkájában... De éppen a kényszerűen hosszú távoliét, a magyar viszonyok nem kellő ismerete miatt, — no meg azért is, mert az otthoni magyarokban minden rokonszenvünk ellenére van egy olyan érzés a nyugatiakkal szemben, hogy mi otthon szenvedtünk, miközben ők jóval jobb körülmények között éltek, — egyszóval mindezek miatt nagyarányú, látványosan aktív szerepvállalás nem lehetséges. Vegyük ehhez azt, hogy a rendszerváltás négy évtizedet váratott magára, az akkori kivándoroltak ma már nem fiatalok, tehát erejük teljében és tapasztalataik birtokában levő prominens emigránsokkal alig rendelkezünk...” Lásd Stirling György, „Jeszenszky Géza levelét megírta. Kóros feldékenység-e vagy tudatos mellébeszélés?”, Független Magyar Hírszolgálat, 20. évf., 6. sz. (1996. augusztus 15.), 5-6. old. 46 ITT-OTT 30. évf. (1997), 1. (128.) szám
