Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 1. (128.) szám
és szakma fejlesztésében, ő maga is érzékelte a pozitív fejlődést. „Van egy 25 évvel ezelőtti New York-i napilapom kereskedelmi reklám rovattal, amely vendéglőket hirdet. Kettő vagy három említi csupán a főszakács nevét. Két héttel ezelőtt láttam egy nyolcoldalas hirdetési rovatot New York-i vendéglőkről és majdnem mindenik belefoglalta a főszakács nevét általában az első mondatba.” Ennek ellenére Szathmáry figyelmezteti azokat a főszakácsokat, akik azt hiszik, hogy befutottak. „Csak mert hivatásosak vagyunk, nem jelenti azt, hogy abbahagyhatjuk a tanulást. A főszakács sokkal több annál, mint aki csak ételeket készít. Kedves közvetlenséggel csak egyszerűen Lajos főszakácsként emlegetik, de életrajza olyan kitüntetések és eredmények listáját tartalmazza, hogy a főszakács cím aligha elégséges. A pályáját bemutató filmből és más forrásokból tudjuk, hogy a 78. életévében tavaly elhunyt Szathmáry Lajos történelmi patinájú erdélyi családból származott s szülei menekülése közben az első világháború idején született Rákospalotán egy marhavagonban. Egyetemi diplomáját Budapesten szerezte bölcsészeti karon a háború utolsó évében. Előbb mint újságíró, majd haditudósítóként működött, verseket, karcolatokat, novellákat is írt. Azzal bízták meg, hogy a katonaság számára írjon egy eligazító szöveget arról a témáról: hogyan működtessünk egy tábori konyhát. Mivel a jó konyha titkairól semmit sem tudott, krumplipucolással kezdte az ismerkedést. Miután 1951-ben az Egyesült Államokba vándorolt be , több helyen volt főszakács. 1959-ben Chicago-ban telepedett le, ott az Armour and Co. nagyipari vállalat új élelmiszeripari termékeket kidolgozó részlegét vezette. Nemsokára egyetemi szinten is tanított, szakmává nemesítette a szakácsművészetet. ínyesmesteri pályaívét jelzi, hogy az amerikai űrhajósok étrendjének kidolgozásával a NASA (Országos Űrhajózási Hivatal) őt bízta meg. Fagyasztott-szárított húskészítményeit először Sir Edmund Hillary próbálta ki, történelmi jelentőségű hegymászó túráján a Mount Everest meghódítására. Bibliofil szenvedélyétől hajtva, a világon egyedülálló szakácskönyvgyűjteményt létesített húszezer kötettel, köztük jónéhány többszáz éves, rendkívül ritka példánnyal), melyet a Rhode Island-i Egyetemnek ajándékozott. A Bakery luxusvendéglő 1962-ben nyílt meg, negyedszázados pályafutása idején ragyogó karriert futott be. Mindig jókedélyű és fáradhatatlan vezetője arra is talált időt, hogy Amerika nagyvárosaiban és Angliában, egyetemeken és a televízión előadássorozatokat tartson a szakácsművészetről. A magyarság „szellemi konyhájának” fejlesztésében is páratlan ízekkel gazdagította örökségünket. Szenvedélyesen gyűjtötte a hungarikákat, a nagyvilágban szétszóródott művelődéstörténeti, képzőművészeti és irodalomtörténeti dokumentumokat. Gyűjteményei egyikében megtalálhatók többek között a Szatmári Békekötési okirat egyik eredeti példánya, valamint könyvek Kossuth amerikai diadalútjáról. A legtöbb Bartók-levél az ő kéziratgyűjteményében lelhető fel. Tízezer kötetes adománnyal megalapította a Bloomingtoni Egyetem magyar Intézetének könyvtárát. Hazájabéliekkel élete végéig ápolta az élő kapcsolatokat. Amerikát járó írók, költők, művészek élménybeszámolóiból ismerjük szíves vendéglátásainak történetét. Egyik leghűbb barátjával, a számunkra is igen kedves és becses — megyénkbéli — László Gyula professzorral élete végéig levelezésben állt. Értékes ajándékokkal lepte meg a Pázmány Péter és Károli Gáspár egyetemeket. Kiépítette kapcsolatait a szakácsművészet vidéken „rejtőző” személyiségeivel is, amint ezt a sepsiszentgyörgyi Incze Anikóhoz írt levelei, folyóiratküldeményei is bizonyítják. Kedvessége, figyelmessége páratlan volt, még ismeretsége köréből is felhívta egy-egy új felfedezettjére a figyelmet. A fiatal szakácsok Nesztora volt. „A történelemben a változások kétfélék — mondotta —gyorsak, amelyek jönnek és mennek, lassú és mély változások, amelyek jönnek és maradnak. Az étkezési szokások változásai az utóbbi negyven évben mélyek voltak, mert azelőtt az étkezési közeg a család volt. S az utóbbi időkben egyre inkább magányos étkezőkké váltunk. Azokban az években kezdődött el ez a szokás, amikor a vendég egy pultnál egymagában evett és a maga tükörképe volt egyedüli társa. Az evés ezzel magányos cselekvéssé vált. Azt vallotta, hogy a főszakácsoknak nem a jövő századdal, hanem a jövő évezreddel kell foglalkozniuk. Most nagyon sok ember 90-100 évet is él, eképpen egy századnyi idő jelentéktelenné válik,.„A középkor óta a nyomtatott sajtó és a zene miatt a látáson és a halláson volt a hangsúly. A következő évezredben fel kellene éleszteni az ITT-OTT 30. évf. (1997), 1. (128.) szám 5
