Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 1. (128.) szám
LEHET-E MEGTARTÓ ERŐ AZ IRODALOM AZ EZREDFORDULÓN? Előadás 1996 augusztus havában az Ohio-i Reménység-tó partján, a Magyar Baráti Közösség Magyar Hetén. Zalán Tibor (Budapest) Tisztelt Hallgatóim! — Önök egy nyilvánosság elé szánt, de nem minden vonatkozásban eredményes gondolatmenetet fognak hallani. Elsősorban az a szándékom, hogy megosszam Önökkel a téma kapcsán felmerülő gondjaimat, s nem titkolt várakozásom, hogy vitára is ingerlem. Természetesen ne provokációra gondoljanak, sokkal inkább az eredményes együttgondolkodás érdekében elvégzett sarkításokra, végig nem görgetett szellemi hó- vagy tűzlabdákra. Önök természetesen legalább annyira tudják, mint én, milyen nehéz, átmeneti korszakhoz érkezett Magyarország, s természetesen benne minden, ami működik, illetve aminek működnie kellene, és mégsem egészen működik, igy az irodalom is. Naponta változnak az állapotok és az álláspontok, nincsenek, mert nem lehetnek kijelölt és kijelölő értékpozíciók, bizonytalanság és válságélmény lengi be a magyarként létezést manapság. Ilyen kiszámíthatatlansági tényezők között jósolni, természetesen, nem merészség, hanem ostobaság. Ezért is történik az, hogy válaszok helyett töprengéseket fogok Önök elé tárni, ítéletek helyett kételyeket, kozmetikázott megoldások helyett inkább továbbgondolásra érdemesnek feltételezett kérdéseket. Lehet, ezt kevésnek vagy bátortalannak fogják gondolni, én azonban, tiszta lelkiismerettől vezéreltetve, csak ennyit, és ezeket tudom elmondani, 1996 nyarán, a Jóreménység tavánál, a figyelmükkel és megelőlegezett bizalmukkal megtisztelőknek. Kérdésünk mármost: Lehet-e megtartó erő az irodalom az ezredfordulón? Első válaszom: lehet. A második: nem lehet. Megválaszolhatatlan — hangzik a harmadik válasz. Több létező változatot nem tudok hirtelen elképzelni. Valamelyik nyilván bejön. Legvalószínűbb ez az utóbbi. Pontos választ adni ugyanis éppenséggel amiatt lehetetlen a kérdésre, mely az irodalomhoz legilletékesebb személyeket is zavarba tudná hozni, hogy a válasz számonkérhetősége négy évre el van tolva az időben. S vajon ki tudja, mi lesz kétezerben, lesz-e még irodalom Magyarországon, lesz-e még Magyarország Európában, lesz-e Európa a földkerekségen, lesz-e nagyvilág a végtelen űr végtelen, választalan csöndjében. Persze lesz, miért ne lenne, ám az nagyon elképzelhető, hogy nem abban a formájában lesz, ahogy azt most mi elképzeljük. A lehetséges válaszok részletes vizsgálata előtt azonban magát a kérdést tegyük vizsgálatunk tárgyává, hiszen csakis olyan kérdésekre lehet, érdemes választ adni, amelyeknek létezésük van, amelyek feltételük okán értelmezhetőek, illetve értelemmel bírnak. A kérdés ugyanis mindig sugall, gyakorta többet kijelent, mint a rá adott bármiféle válasz. Vannak ugyanis kérdések, amelyek — bár nem tekinthetők feltétlenül költőinek —, megkívánják a maguk sugallta feleletet. Ez a mi kérdésünk is ilyen kérdés. Mert mit feltételez? Elsősorban azt, hogy az ezredfordulón lesz nemzet a hazán, de e nemzet megtartásához — ahogy eddig a Kárpát-medencében mindig — erő szükségeltetik. És sugallatában benne van, hogy ez az erő majd az akkori irodalom lehet, vagy lehetne. Kérdéses lehet természetesen, hogy miért éppen 2000- re tesszük a lécet, miért nem 1999-re, vagy 2001- re, de ez akár szőrszálhasogatásnak is tűnhetik, a kétezer kerek év, boldog, aki megéli, aki két évezredben is görgetheti az életét. Jeles lehetett volna még a kérdést a milleniumnak szegezni, amely történetesen az idén esedékes és van; inkább nemzeti ünnep kell legyen, mint a világméretekben jelentős és többnyire elfogadott születési dátuma Krisztusnak, s az 1100 is elég nagy és kerek szám egy nemzet életében az önvizsgálathoz, vagy éppen az önvádhoz, védelemhez. A kétezer mellett kultúrtörténeti beágyazottsága szól, az emberi civilizáció nagy léptékben mérhető teljessége, s mint gondolatmenetünk egy pontján látni fogjuk, erősebben belejátszik a nemzet megtarthatóságába vagy széteshetőségébe, mint a nemzet belső fejlődéstörténete maga. S még mindig nem pontosítottuk, miféle megtartó erőről, kinek a nézőpontjáról van szó. Egyetemes nemzeti érdek és szükséglet keresi itt a megtartásához szükséges és elegendő erőt, avagy a nemzetben élő polgár, illetve a világban bárhol élő, magát magyarnak valló egyed, személy 30 ITT-OTT 30. évf. (1997), 1. (128.) szám
