Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)

1997 / 1. (128.) szám

roktól és ideológiáktól függetlenül.

•Közösségünk erkölcsi forradalmat hirdet önmagunk reformálására;

•A közösségi magyar munkát tartjuk mérvadónak. Mindenkit tisztelünk, de fontosnak tartjuk a konkrét feladatok elvégzését.

•Az évfordulók évére választott alapgondolatunk: „Új magyar honalapítás a harmadik évezred küszöbén” szellemét kell megvalósítanunk. A lelki, szellemi Nagymagyarországot, mely „nem határokat változtat, hanem emberi gondolkodásmódot.” Ez tűnik egyedüli lehetőségünknek. Mi a szétszórtsági létünkben ezeken a láthatatlan

lélekszálakon át kapcsolódunk. Talán ennek tudható be, hogy a jóhiszeműség, a tolerancia, a megértés és elsősorban egymás elviselésének a tudata tartott meg bennünket. Ezt kell elsősorban továbbmentenünk. A reménység tavi tábortűzhöz visszahívhatnánk mindazokat, akik évekkel ezelőtt egymás mellett, velünk álmodták a jövőt, de most egymástól eltávolodva, sokszor egymással szemben foglalnak helyet. Csak az egymásra talált lelkiségen keresztül érhetjük el jövőnk zálogát: a derűs, optimista, jövőt építő magyar embertípust.

□

Régi történet és van hitele:

Az ember, aki ó-kútba esett,

Sokáig nézte kitartón, merőn Feje felett a csillagos eget.

Azaz, hogy pontosabban mondjam: Azt az egyetlen örök csillagot,

Mely szemébe s a kútba belefért,

És éppen feje felett ragyogott.

Mert szűk kis égbolt maradt csak neki, A kútba esettnek, szegény fejének,

De e darabka elég volt neki.

Mintha lassan csillagsugárból Fontak volna fent mentőkötelet: Sodorták-fonták népek és idők,

Míg ő tartotta magát víz felett.

S egyszer csak lassan kiemelkedett.

S most azt mondja: elértem a tetőt,

És azt véli, hogy csillagot fogott — Pedig ő csak nézte a csillagot —

A csillag fogta őt.

Reményik Sándor Nagyvárad, 1938

18 ITT-OTT 30. évf. (1997), 1. (128.) szám