Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 1. (128.) szám
1 kisebbség jelen helyzetéről, a Kent State University kiadása); Borsody István, The Hungarians: A Divided Nation (22 tanulmány és 24 dokumentum a szétszakított magyarság múlt- és jelenbeli helyzetéről, a Yale University kiadása; itt csak hozzájárulok voltunk a többek által támogatott kiadásban); Bibó István Democracy, Revolution, Self-Determination (Bibó legfontosabb tanulmányait foglalja magában, a Columbia University kiadása); A forradalom tanúi beszélnek (hangszalag, 12 személy emlékidézése 1956-ról, 1981, a 25. évforduló alkalmából); s a Nationalities Papers sorozatban, különszámként: Hungary and the Hungarian Minorities, Ludányi András szerkesztésében. Ez a csak a magyar kérdéssel foglalkozó tanulmánygyűjtemény néhány hónapja jelent meg és most van terjesztés alatt. Segélyakcióink: Csángó árvízsegély: Az 1990-es nagy árvíz után 16 000 dollárt gyűjtöttünk, amit a helyszínre vittünk. Epületanyagot vásárolva 4 ház épült újjá eredményképpen. Felvidéki (szlovákiai) magyar sajtó alapunk: a nyomdatechnikához szükséges számítógépes berendezést biztosítottunk a Szabad Újság részére és a Madách Kiadó használatára. Parabola antenna telepítések Erdélybe műholdas adások vételére: Eddig 7 darabot szereltünk be, valamint televíziót is biztosítottunk két esetben. Falukon kívül készüléket kapott a Csíkszeredái tízosztályos iskola, a pusztakamarási iskola és a brassói Aprily Lajos középiskola. Három további felszerelés biztosítása most van folyamatban. Egyetemi programok és egyéb akciók: A szegedi József Attila és a Portland State University közti kapcsolat mint olyan, első volt. Éltető Lajos közbenjárásával valósult meg és működött. Diák és tanárcsere program keretén belül 1972 óta 200- nál több amerikai diák járt Szegeden és 20 magyar az oregoni egyetemeken. Magyarországi vendégelőadóinktól tudjuk, hogy Portlandban magyarul tudtak beszélni Szegeden járt amerikai diákokkal. Emberjogi műhelyek tartását közösségünk kezdte Ludányi András vezetésével 1989-ben, fiatalok és aktivisták számára. Pár év óta ezt együtt csináljuk az Amerikai Magyar Koalícióval. Politikai cselekvés a magyarság védelmében és érdekében: Állandó kapcsolatban voltunk és vagyunk a Magyar Emberjogi Alapítvánnyal, s mióta létrejött, az Amerikai Magyar Koalícióval. Szükség esetén részt vettünk beadványok, táviratok, tiltakozások, tüntetések eszközein keresztül érdekvédelemben. Tagja és támogatója vagyunk a Magyarok Világszövetségének. Valljuk és vállaljuk ezen intézmény szükségességét. Jelenünk elemzésénél a következők jelentkeznek, mint feladatok: A generációváltás első számú feladatunk. Az alapító egykori húszegynéhány évesek a 60-as év fele közelednek. A cserkészmozgalmon kívül nincsen olyan intézmény, ahol az ifjúság jelenléte számottevően regisztrálható. Közösségünknél ez a generációk közötti kapcsolat természetesnek mondható. Igyekszünk mindenben segítségükre lenni. Példás műsorokkal jelentkeznek évi összejöveteleinken. Kiemelkedik ebből egy istenszolgálat, amit 94-ben ők csináltak Somogyi Ilona vezetésével. A nyelvi nehézség ellenére olyan megnyilatkozást kaptunk, ami velünk maradt. 1996 februárjában rendezték New York mellett az első Reménység Bál-1. Két kiemelkedő magyar vezetőt, Molnár Ágostont és Bodnár Gábort köszöntötték, de jelen volt az MBK is 22 év képanyagával. A jövedelmet egy kanadai emberjogi szervezet közvetítésével délvidéki magyar óvodák segítésére fordították. Az elkövetkező évek folyamán várjuk fiataljaink további cselekvő részvételét közösségünk munkájában. Jelenünk másik kérdése a megcsappant érdeklődés. A hidegháború éveiben az érdeklődés százakat hozott Lake Hope-ra és mi is kézenfekvőbb módon viszonyultunk feladatainkhoz. A lélek legbensőbb végtelenjéből fakadó ösztönnel vállaltuk és tartottuk a kapcsolatot az anyaország, a kárpát-medencei magyarság jeles képviselőivel. A politikai uralom feletti, Illyés-i „haza a magasban” szintjén egy spirituális haza fogalmában éltünk egymás hitéből, nem az elszigeteltség állapotában, hanem a 16 milliónyi magyarság szerves részeként. Magyarország felszabadulását követően megcsappant az érdeklődés és a nyugati magyarság köreiben tapasztalt közöny kihatott a mi mozgalmunkra is. A nagy „ellenség” nincs már, de vajon megszűntek-e a feladatok? Úgy tűnik, tudomásul kell vennünk ezt az általános szindrómát. Szellemi lényegünk a régi: •Közösségünk vállalja a szétszórtsági sorost; •Közösségünk önmagát a világon élő összmagyarság szerves részének tekinti; •Közösségünk nem elkötelezettje semmiféle politikai ideológiának. Nem is lehetünk, mert államhatárokat akarunk áthidalni, hogy népünk szolidaritását, összetartozását biztosítsuk hatáITT-OTT 30. évf. (1997), 1. (128.) szám 17
