Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)

1997 / 2. (129.) szám

alakjában. Az újságok arról írnak a legtöbbet, ami az olvasókat a legjobban érdekli. Tehát itt is az a fontos, hogy minél nagyobb érdeklődést észleljen a kiadó a magyar kisebbségi témákkal kapcsolatos ügyek iránt;

3) hogyan lehet kapcsolatba lépni más olyan csoportokkal, melyek ugyancsak bekapcsolódhatnak a lobbizó munkába. Más nemzeti kisebbségi csoportok (észtek, ukránok), vallási csoportok (unitáriusok, reformátusok, baptisták) és magyar egyesületek is kapcsolatba léphetnének a kongresszusi képviselőkkel, valamint kisebb-nagyobb újságokkal a magyar kisebbségi ügy szolgálatában.

Megjegyzi továbbá, hogy a hét folyamán:

A beszélgetések angolul folytak, két okból:

1) az amerikai politikusokat és a nyilvánosságot úgyis angol nyelven kell befolyásolni;

2) nehogy kirekesztve érezzék magukat azok az amerikai-magyar fiatalok, akik nem tudnak jól magyarul!

Ezt a módszert a többi műhelyen is követtük — jó eredménnyel. Ezáltal két feladatot teljesítettünk:

1) új aktivistákat találtunk és toboroztunk;

2) ezeket az aktivistákat hatékony kiképzéssel láttuk el.

Igaz, hogy az első feladatot már Wellsburg után módosítottuk. Rájöttünk, hogy a megcélzott egyetemisták és főiskolai hallgatók, az amerikai környezetben csak kivételes esetben érettek meg az ilyen típusú munkakörre. Inkább a 25 és 45 évesek közötti korosztály hajlamos az ilyen feladatoknak az elvégzésére. Ezt a második, Washingtonban tartott műhelyünk után nyugtáztuk is azáltal, hogy ezentúl már nemcsak egyetemista és ifjúsági körökben terjesztettük programunkat.

Az eddig megtartott, összesen nyolc műhelyünkön körülbelül 230 résztvevőt képeztünk ki. Mivel ennek egyharmada legalább kétszer vett részt műhelyeinken, összesen valószínű 150 személyt részesítettünk kisebbségi közösségek jogvédelmi kiképzésében, 1989 óta. Amint a legfrissebb, a Michigan állambeli Ypsilanti egyetemén megtartott ilyen műhelyünk programja mutatja, a kiképzés két részből áll. Elsősorban szeretnénk minél szélesebb körben terjeszteni a tudnivalókat a magyar kisebbségek sorsáról. Másodsorban szeretnénk biztosítani a hatékony és intenzív felkészítést azok számára, akik már elkötelezték magukat az emberi jogok vagy a magyar kisebbségi közösségek védelmében. Van egy nagy távlatú harmadik célunk is, ami talán szintén ugyanannyira fontos, hogy a következő amerikai-magyar nemzedéket legalább részben megőrizhessük magyarságtudatában.

Ezen célok elérésére ösztönöz a tettrekészség, a

Cseh Tibor Kovalszki Péter

kitűzött feladat gyakorlati ismerete és a konkrét feladatok elvégzése. Fiataljaink túl sokat szenvedtek a sehová nem vezető elméleti szósztól, az ideológiai elkötelezettség vakvágányaitól. Szomjaznak a konkrét cselekményekre. Ez műhelyünknek a legvonzóbb jellegzetessége. Amint ezt az 1992-es jogvédő műhelyünk alkalmából megállapítottam:

A műhely alkalmat adott, hogy megbeszéljük a magyar kisebbségek jelen sorsát és a történelmi hátteret, mely ezt a sorsot meghatározza a jelenig. Ezután rátértünk az érdek- és jogképviselet legbeváltabb technikáira. így pl. Románia esetében az MFN-státus révén a képviselőkre és szenátorokra gyakorolt befolyásunkra. Ezzel kapcsolatban sok szó esett az amerikai politikai környezetről, és hogy ezt a környezetet tekintetbe véve, mik a legeredményesebb taktikai lépések, amelyeket jelen politikai helyzetünkből kiindulva képesek vagyunk alkalmazni. Miképpen lehet a média figyelmét problémáinkra terelni? Hogyan lehet hatásos írott információs anyagot összeállítani-megfogalmazni, vagy eredményes adatközlésre felkészíteni egy interjú-alanyt ? Hogyan lehet felhasználni a jelen választási évet a kisebbségi jogvédelem érdekében ? Miképpen lehet hatásosan kiépíteni kapcsolatainkat képviselőinkkel, szenátorainkkal? Hogyan erősebbíthetjük politikai hálózatunkat, és miként kapcsolhatjuk érdekeinket befolyásoló határozatokba?

Az elmúlt öt év folyamán műhelyünk újítása, hogy jogvédő céljainkat összekapcsoljuk más jogvédő csoportok tevékenységével is. 1992-ben, például, a

UT ÓIT 3o évf (19971 2. (129.) szám 47