Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 2. (129.) szám
Somogyi Lőni szintén érzékenyen reagálnak az ottani választási kampányban résztvevő politikusok. Sőt, még fontosabbnak érzem, hogy Magyarországon — magyar nyelven — szintén kellene indítani ilyen jogvédő műhelyeket. Miért ne legyen ez egyik célja az Anyanyelvi Mozgalomnak, hogy minden nyáron sponzorál egy ilyen jogvédő műhelyt más-más magyar városban? Ha erre lenne támogatás, mi is szívesen megosztanánk tapasztalatainkat és előadóinkat. Mi több, ezt a kezdeményezést bizonyosan szívesen támogatná a Magyarok Világszövetsége is. A Világlapban a nagy közönség számára lehetne ezt meghirdetni világszerte, úgyhogy jövő nyárára nemcsak az Egyesült Államokban, hanem sokfelé megkezdené terjeszkedését a jogvédő hálózatunk. Nemzetközi Amnesztia szervezet clevelandi vezetőjét, 1995-ben a bosnyák nagykövetet hívtuk meg szellemi műhelyünkre, míg 1996-ban az amerikai unitáriusok közösségét vontuk be munkánkba és 1997-ben a tibeti Dalai Láma amerikai sajtófelelőse lett megnyitó előadónk Bauer Győzővel egyetemben (aki a szlovákiai magyarság egyik jeles vezetője). Ennek az újításnak két pozitív következménye van. Elsősorban nagyobb érdeklődést ébreszt műhelyünk iránt az odafigyelő amerikai körökben. Másodsorban szorosabb személyi kapcsolatot létesít más szervezetekkel, melyek hasonló gondokkal küzdenek, mint a kisebbségbe szorult magyarság. Rövid távon, így alkalom nyílik a tapasztalatcserére, hosszú távon pedig az esetleges együttműködésre. Minden szellemi műhelyünknek 1990 óta szintén fontos része, hogy együttlétünket összekapcsoljuk aktív amerikai politikusok látogatásával vagy meghívásával. Ez alkalmat ad arra, hogy személyesen felvegyük a kapcsolatot szenátorainkkal/képviselőinkkel, vagy ezeknek a tanácsadóival/asszisztenseivel. Olykor ez alkalmat adott még arra is, hogy a Fehér Ház és a Nemzeti Biztonsági Tanács (NSC) tanácsadóival is találkozhassunk. Ennek is két fontos következménye van: rövid távon személyes bepillantást nyertünk a felelős politikusok gondolatmenetébe és a környezetüket befolyásoló tényezőkbe. Hosszú távon pedig személyes kapcsolatokat, ismeretséget hozhat létre magyar érdekekért küzdő egyének és a Közép-Európában érdekelt amerikai tisztviselők között. Szerintem az itt vázolt kisebbségvédő tevékenységünk más demokratikus állam határain belül is megvalósítható. így elképzelhető, hogy ezt a módszert Kanadában és Ausztráliában is lehetne alkalmazni. Sőt — más nyugati magyarlakta államokban is, mert Németországban, Franciaországban, Svédországban, Svájcban vagy Ausztriában hasonló politikai munkára Hámos László Hámos Margit Sass Magdi Ez a javaslat csak egy a sok közül, de merem állítani, hogy azért hatékony, mert nem marad elméleti szinten. Összekapcsolja nyelvünk védelmét közösségi öntudatfejlesztéssel és eredményes kulturális képviselettel. Mind a külföldi, mind a szétszórtsági, mind a magyarországi tapasztalataim alapján mondhatom, hogy az ilyenfajta hálózatépítés a legjobb módszer azoknak a falaknak az áthidalására, melyeket országhatárok, vallási különbségek vagy társadalmi rétegeződések emeltek közénk. Merem hinni, hogy ebben az Anyanyelvi Konferenciák is fontos, serkentő szerepet játszhatnának. Ha ilyen szerepre nem vállalkozhat a Magyar Nyelv és Kultúra szervezete, akkor talán képes lesz erre maga a Magyarok Világszövetsége. 48 ITT-OTT 30. évf. (1997), 2. (129.) szám
