Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)

1997 / 2. (129.) szám

kifejezésmódját kissé átsimítottuk. Az eredeti mondat így hangzik: „Mindezek figyelembe vételével a nemzeti emigráció — amit úgy a régi Antall-Boross rendszer, mind a mai nem vonja bele a magyar nemzetért végzendő közös munkába — változatlanul hajlandó együttműködni minden magyar nemzeti célért munkálkodó intézménnyel és egyénnel, legyenek azok Magyarországon vagy az utódállamokban.”

4. A XXXII. Magyar Találkozó Krónikája, szerk. Nádas Rózsa és Somogyi Ferenc (Cleveland: Árpád Könyvkiadó Vállalat, 1993), pp. 183-185.

5. Stirling György, „Miért nem települtünk még haza?”, in Magyarság (Pittsburgh), 68. évf., 3-4. sz., (1993. február 19), pp. 1, 6, 8.

6. Csemohorszky Vilmos, „Bölcs alázat?”, in Nyugati Magyarság, 13. évf., 9. sz. (1995. szeptember), p.7. Habár Csemohorszky nem írja le a nevét, koráról nyilvánvaló, hogy itt Kéri Kálmán (1901-94) vezérezredesről van szó.

7. Ibid.

8. Idézi Takács József, „A bölcs alázat hiánya”, in Nyugati Magyarság, 13. évf., 6. sz. (1996. június), p. 12.

9 Borbándi Gyula, „Mit vár tőlünk a haza?”, in Világszövetség, 2. évf., 2. sz. (1993. január 29.), pp. 3-4

10. Ibid. p. 3.

11. Takács József, „A bölcs alázat hiánya”, in Nyugati Magyarság , 13. évf., 6. sz. (1995. június), p. 12.

12. Ennek a jelenségnek az egyik legjellemzőbb példája Antall Józsefnek Soros Györgyhöz írt lekezelő hangú válaszlevele Zacsek Gyula termesz-cikkével kapcsolatban. Antalihoz intézett nyílt levelében Soros megkérdezte, hogy a Zacsek-cikk alapján a miniszterelnök vajon magyarnak tartja-e őt? Egy egyszerű „igen” helyett Antall sértődötten kijelentette, hogy neki nincs ideje ilyen nyílt levelekre válaszolgatni. Lásd Zacsek Gyula, „Termeszek rágják a nemzetet, avagy gondolatok a Soros-kurzusról, és a Soros birodalomról”, in Magyar Fórum, 4. évf. 36. sz. (1992. szeptember 3.), pp. 9-16.

13. Ez a találkozó 1996. február 9-10-én történt Budapesten. Lásd „Magyarország 2000. Sikeres magyarok találkozója.”, in Kapu, 1996. 2. sz. p. 43. Ugyancsak lásd az ott megjelent interjúkat egypár „sikeres” magyarral, pp. 44-54. A meghívottak között olyanok voltak, mint Habsburg Ottó, Soros György, Andrew Sarlós, Francisco von Kuhn, Méray Tibor, Határ Győző, Josef von Ferenczy, Kende Péter stb. A júniusban lezajlott és a környező államokban sok port fölvert „magyar-magyar” találkozó egészen más jellegű volt. Ez a találkozó ugyanis a hazai és a kisebbségi magyarokat hozta össze egy eszmecserére. Ugyancsak lásd Nagy N. Péter és Módos Péter idevonatkozó cikkeit: Európai Utas, 1996/1. (22. sz.), pp. 2-5.

14. A sok megjelent cikk közül lásd a következő összefoglalást, „Magyarellenes szlovák nemzeti hisztéria”, in Bécsi Napló, 17. évf., 4. sz. (1996. július-augusztus), p.l.

15. A Nyugat-Pennsyivániai Magyar Kulturális Társaság birtokában

egy egész kosárnyi hasonló jellegű kérelmező levél van, melyek között szerepel például a Duna Televízió, a hódmezővásárhelyi Időskorúak Egyesülete, a debreceni Hobby-Csoport, a zalakarosi Gyógyidegforgalmi Alapítvány, a Házat-Hazát Alapítvány, a zuglói Piac Párt, a háromszéki [sepsiszentgyörgyi] Rádió-Tévé Alapítvány, a kolozsvári Collegium Transsylvanicum Alapítvány, a mikóházi Székelykapu Alapítvány, a Drávavölgyi Középiskola, a lakitelki Népfőiskola Alapítvány, a budapesti Hungarian Language School, a kolozsvári Erdélyi Múzeum Egyesület, A Kecskeméti Organa Transsylvanica Alapítvány, a debreceni Ady Endre Akadémia, a kolozsvári Művelődés Baráti Kör, a székesfehérvári Kodály Zoltán Ének-Zene Általános Iskola, a budapesti História-Alapítvány, a budapesti Új Idő Lap- és Könyvkiadó Kft., a pesti Jezsuiták Egyesülete, a Recski Szövetség, a debreceni Mozgáskorlátozottak Egyesülete, az edelényi Családsegítő-, Foglkalkoztató- és Gondozó Szolgálat, a győri Apor Vilmos Iskola Alapítvány, a váci Egészségügyi Szakközépiskola, a pesti Földtulajdonosok Országos Szövetsége, a budapesti Nemzeti Tájékoztatási Alapítvány, a Kiskunmajsai Református Gyülekezetért Alapítvány és egy sereg hasonló intézmény. Ezenkívül van még nagyszámú egyéni kérelem is középiskolás diákoktól, egyetemi hallgatóktól, kivándorolni vagy férjhezmenni kívánóktól stb.

16. Komjáthy Aladár református lelkész ezt így fogalmazta meg a budapesti Konfesszió-ban, az egyik közelmúltban, talán 1994. márciusában megjelent, sok vihart fölkavart cikkében, hogy „én nem vagyok magyar, én amerikai magyar református vagyok.”

17. A mi esteünkben, fiaink, az amerikai születésű Attila és Zoltán, mindig magyarnak vallották magukat és egymás között mindig is magyarul beszéltek. Ez az önmeghatározás csak a kilencvenes évek folyamán változott meg, amikor több évet töltöttek Budapesten, különböző amerikai, osztrák és svájci cégek szolgálatában. Csak akkor vették észre, hogy ők már elsősorban amerikaiak, s cak akkor kezdték el magukat nyíltan amerikaiaknak nevezni.

18. Ha mi például 50 vagy 60 dollárt fizetünk azért, hogy részt vehessünk az Amerikai Történelmi Társulat vagy az Amerikai Szlavisztikai Társulat nagygyűlésén New York-ban, Washingtonban vagy Chicagóban, akkor ne kelljen kétszer-háromszor annyit fizetnünk Budapesten, vagy pláne Kecskeméten, Szegeden, illetve Hévízen, egy gyakorlatilag helyi jellegű gyűlésen, miután már az óceánrepülés költségeit is megfizettük. S ugyanez vonatkozik azon esetre is, ha történetesen egy amerikai-magyar szülő a gyermekeit akarja elküldeni egy magyar iskola vagy sportáborba. Ott szintén másfélszer-kétszer annyit kérnek, mint egy lényegesen jobban fölszerelt amerikai táborban — nem beszélve az óceánrepülés költségeinek a megtakarításáról. S ami még lényegesebb, ezen költségeket olyanoktól óhajtják behajtani, akik igyekeznek gyermekeiket magyarnak megtartani. Ezek jelentős része azonban nem a jól kereső orvosokból és vállalati vezetőkből , hanem a magyarság és a magyar kultúra sokkal szerényebben kereső szerelmeseiből áll.

19. Sok pénzügyi szakember szerint, beleértve Soros Györgyöt is, megfelelő politikai hozzáállással az 1991-es huszonegymilliárd államadósság jelentős részét le lehetett volna írni. A politikai rátermettség és a megfelelő politikai vezetés hiánya azonban ezt megakadályozta, melynek következtében a bruttó adósság 1996 közepére már harminchárom mlliárdra nőtt.

20. Borbándi Gyula, „Az eufória vége”, in Nyugati Magyarság, 13. évf., 5. sz. (1995. május), p. 1.

44 ITT-OTT 30. évf. (1997), 2. (129.) szám