Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)
1996 / 1. (126.) szám
elvét ezek a bukott rendszerek használták, ez magát az autonómia fogalmát teszi gyanússá a nyugati megfigyelők szemében. Azonban ugyanezek a megfigyelők elfelejtik azt tekintetbe venni, hogy ezek a rendszerek működtek, mindaddig, amíg a minimális tolerancia és a kompromisszumra való hajlandóság lehetséges volt. Az autonómiák azért omlottak össze, mert exkluzivitásra törő nemzeti követelések támadtak. Romániában Nicolae Ceausescu, a kommunista vezér irányította a nacionalista őrjöngést a magyar Bolyai egyetem és a Kelet- Erdélyi Magyar Autonóm Terület (Székelyföld) ellen, bár ennek csak szimbolikus autonómiája volt. Jugoszláviában a kommunista szerb Slobodan Milosevic' vezette a támadást Kosovo (albánok) és a Vajdaság (magyarok és más nemzetiségek) autonóm tartományai ellen. Ezekből a példákból láthatjuk, hogy azok a politikai vezérek, akik hozzászoktak a hatalom monopóliumához, most a többségi nacionalizmust használják fel arra, hogy hatalmukat alulról megszilárdítsák. A kommunista demokratikus centralizmusnak, a francia egységes állameszmének és a demokrácia vékony mázának ez a keveréke csak Boszniatípusú megoldásokhoz vezethet. Ilyen nyomasztó kilátások között kényszerítőén szükséges, hogy a nyugati államférfiak újból és komolyan megvizsgálják a csoportjogok és az autonómiához hasonló strukturális megoldások intézményesítését. Ha a genocídiumot és az etnocídiumot el akarjuk kerülni, akkor életképes, törvényes és intézményes keretet kell szentesítenünk a kisebbségi jogok védelmére. Az amerikai környezetben és az angolszász törvények tágasabb világában a csoportjogok és a különleges közösségi érdekek legfőbb védelmi vonalát erős, alkotmányba és szerződésekbe foglalt hagyományok és biztosítékok jelentették. Kezdve a szerződések elméleti fejtegetőitől — különösen John Locke-ra gondolva — át a köztársaság korai formálódó éveinek alkotmányos gyakorlatán, egészen a mai óriásvállalatok ügyvédjeinek törvénymagyarázó szakzsargonjáig: szerződések, oklevelek és alkotmányok biztosítják a jogokat és határozzák meg a társadalom iránti kötelezettségeket. Mindebben magától értetődően benne foglaltatik a szervezkedés joga, és az olyan gazdasági, vallási, kulturális vagy politikai csoportokhoz való csatlakozás joga, amelyek érdekeinkkel egybeesnek. A „Mayflower Compact”-tól kezdve a mai vitákig, melyekben „állami jogokról” (ezen az USA tagállamait értve — szerk.) vagy a kisebbségeket segítő „affirmative action”-ról van szó, ott bujkál az elkötelezettség „a törvények és nem az emberek uralma” iránt, egy olyan társadalom iránt, melyben a közös és a magán, valamint a köztük fennálló viszony szerződésileg van meghatározva. Amerikában a politikai kultúra át van szőve a szerződés elvével, és bele van ágyazva a törvény fejlődésébe. Sajnos Közép-Kelet Európában ezt a hagyományt a francia forradalom öröksége aláaknázta, és az állami centralizmus diadalmaskodott mind a jobboldal, mind a baloldal fasizmusában. Szálasi és Rákosi, Antonescu és Ceaus.escu, Tiso és Husak mind részei ennek a destruktív örökségnek. Ezért, a jelenlegi helyzetben, a XX. század utolsó évtizedében, ahogy a rezsimek, kormányok, államok és nemzetek újra felfedezik szerepüket a történelmi fejlődésben, a legfontosabb lecke számukra a szerződéssel garantált törvény kell, hogy legyen, olyan kormányok létesítése, melyek a jogok védelmezői lesznek és nem az elnyomás vagy kizsákmányolás eszközei. A kisebbségi jogok polgári és kulturális jogok. Ahol a közösség korlátlan uralmát még nem korlátozzák alkotmányos gátak és a többségi uralom mellett a kisebbségi jogokat nem biztosítják, elkerülhetetlenül szükséges, hogy a kisebbségek különleges védelmet nyerjenek kétoldalú, illetve sokoldalú szerződéses garanciákkal, és speciális polgárjogi törvénykezéssel, ami pontosan meghatározza életterük játékszabályait. A kulturális, területi és személyi autonómiák különleges szerződéses garanciája lehet az egyetlen megoldás, melynek révén a kisebbségek fennmaradhatnak Közép-Kelet-Európában. □ 10 ITT-OTT 29. évf. (1996), 1. (126.) szám
