Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)
1996 / 2. (127. )szám
Nem A Kirakatban elünk Román sajtóvisszhang a bécsi döntés 55. évfordulóján Kántor Lajos (Kolozsvár) Ha jól emlékszem, egy neves amerikai író (Sinclair Lewis?) regényében találkoztam egy házaspárral, amelyiket a bútorkereskedő arra alkalmazott, hogy bizonyos óraszámban a kirakat bútorai és ágyneműje közt élje életét. Állítólag már Bukarestben is szerződtettek ilyen élő bábukat. Arra viszont még nem igen volt példa, hogy egy kétmilliós lélekszámú kisebbséget próbáljanak kirakatba ültetni, megmutatni az arra (erre) elhaladóknak — különféle európai, északatlanti vagy más megfigyelőknek, diplomatáknak, újságíróknak vagy közönséges, gyanútlanul sétáló turistáknak. A reklámszakemberek, a kirakatrendezők általában értik a mesterségüket, következésképpen a jelzett házaspár köré bizonyára nem építenek horrorfilmekhez illő díszletet. Nem így némely politikusok. Akik nem csupán a lehetetlennel kísérleteznek (országnyi lakosságot kirakat-helyzetbe hozni), hanem még azzal is veszélyeztetik amúgy sem túl erős szavahihetőségüket, hogy fenyegető fények és ijesztő dörgedelmek kíséretében adják elő a megbékélésről szóló szónoklatukat. Nem én mondom hogy ne vádolhassanak részrehajlással —, különböző beállítottságú, egymástól eltérő politikai meggyőződésű, vezető román publicistákat idézek, Ion Iliescu-nak a bécsi döntés 55. évfordulóján elhangzott szövegével kapcsolatban. Már az alaphelyzet is eléggé groteszk, hiszen a Román Tudományos Akadémia, a Honvédelmi Minisztérium és a Külügyminisztérium által szervezett és rendkívülien (avagy: szokásosan?) agyonhirdetett bukaresti szemináriumon katonák, papok, civilek beszéltek emlékeikről, az erdélyi románság, a román nép szenvedéseiről, a múlt kísérleteiről, s ehhez igazodott az államelnök beszédének első része, hogy aztán a francianémet megbékélés mintájára sürgesse, javaslatot tegyen a történelmi kiegyezésre. Alina Mungiu Pippidi, a fiatalabb nemzedékhez tartozó román publicisták talán legjobbika írja az ellenzék országos fórumának számító, nagy példányszámú Románia liberá egyik szeptember közepi számában: ne gondolja az elnök, hogy a most a jószomszédság példaképeként emlegetett franciák és németek a történelem folyamán egymásnak okozott szenvedések, igazságtalanságok, inváziók felemlegetésével barátkoztak össze egymással; olyan ez, mintha az újra kibékülő házastársak rendszeresen megünnepelnék a válás évfordulóját. Persze, ennél keményebb dolgokat is mond Alina Mungiu. Például: az elnöki szöveg az összes magyar politikusnak revizionista törekvéseket tulajdonít, súlyosan és fölöslegesen megsértve ezzel egy rendszert, mely sokkal kevésbé nacionalista mint elődje volt. Nem a magyar kormány, a magyarországi politizáló réteg adja ki, finanszírozza valamelyik amerikai egyetem revizionista szellemű könyvét - ezzel szemben a román kormány önmagának tesz rossz szolgálatot, amikor kinyomtatja a Kovászna és Hargita megyében élő románok magyarok általi üldöztetéséről szóló műveket. Eltűrik Gheorghe Funar kolozsvári polgármester (egyben a kormányzásban résztvevő Román Nemzeti Egységpárt elnöke) tevékenységét, miközben az ellenzékhez tartozó polgármestereket minden semmiségért menesztik; ilyenformán - mondja Alina Munghiu - a kormány a román nacionalizmus atyjává lesz. Ami pedig a nemzetközi összefüggéseket illeti, a valamelyik nyugati kancellárián állítólag Közép-Európa térképét újrarajzolni igyekvőkről szóló rémhír a Harvard-i Sam Huntington esszéjére vezethető vissza. Ebben csupán arról van szó, hogy Erdély inkább a közép-európai (katolikus vagy protestáns), míg a román ortodox Regát a keleteurópaihoz ----- ami Alina Mungiu szerint — valamelyest igaz. Huntingtonnal lehet vitatkozni, de ez akkor is csak elméleti premissza, és nem NATO- térkép. A maximálisan harcias alapozású államelnöki beszéd a Románia liberá cikkíróját Slobodan Milosevic választási beszédeire emlékezteti abból az időből, amikor Jugoszlávia még egyben volt. Milosevic azt hangoztatta, hogy Szerbia új, baráti alapokra akarja építeni kapcsolatait a jugoszláv föderáció többi tagjával, de ha ezek auITT-OTT 29.évf. (1996), 2. (127.) szám 41
