Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)

1996 / 2. (127. )szám

i

Szabaddá vált a tőke, a munkaerő és természetesen a gondolatok vándorlása, eltűntek a fináncok és a határőrök, mindenki szabadon választja meg lakóhelyét, állampolgárságát, s természetesen nemzetiségét, vallását is, a merev központosítás helyére pedig a regional izmus, a döntéseket a lehető legalacsonyabb szintre vivő szubszidiaritás, más szóval a széleskörű helyi demokrácia ( ’’home rule”- Szerk.) lépett. Az európai integráció mentheti meg a határainkon kívülre kényszerült magyar közösségeket a beolvadás vagy az elmenekülés egyformán elfogadhatatlan alternatívájától.

Mit üzennek az évforduló, a most felidézett történelem a mai nemzedéknek és kiemelten a Nyugaton élő magyaroknak?

Ha van is múltunkban a balszerencse mellett sok ballépés, nincs okunk szégyenkezni, lehorgasztani a fejünket, azt hinni, hogy sorsunk reménytelen. A múltból is sok erőt meríthetünk, de még többet jelen lehetőségeink reális fölméréséből. Ahogyan elődeink mindig bátran szembenéztek a veszélyekkel, nehézségekkel, nemcsak a hódítókkal, de saját intézményeik és vezetőik hibáival is, és vállalták a küzdelmet, a radikális változtatást, úgy kell most leküzdenünk öröklött, mások vagy rossz politikusaink által okozott bajainkat. Jó törvényeinkkel, jó igazságszolgáltatással, jó központi és helyi kormányzattal, jól átgondolt választásokkal, becsületes és alkalmas embereket helyezve az egyes intézményekbe Magyarország és népe otthon is boldogulhat. A külföldi, nyugati magyarok ehhez hozzájárulhatnak, mint „pressure group”, mint követendő példa, mint tapasztalt tanácsadók, mint hazatérő nyugdíjasok, mint otthoni befektetők és vállalkozók, mint sok jó ügy nagylelkű támogatói, s ha kívánják és a magyar országgyűlés is úgy akarja, akkor mint választók is.

Mindehhez elengedhetetlen itt, Amerikában is a megmaradás, a magyar nyelv, kultúra érzés és elkötelezettség megőrzése, ezt segítheti a gyakori hazautazás, az otthoni eseményekre történő odafigyelés és adott esetben a véleményformálás — és az ilyen szép közös ünnepek is. Ha az otthoni és a külföldi magyarság a címben szereplő négy tételben megtalálja a közös hangnemet, akkor a Honfoglalás idején negyedmilliót kitevő magyarság a tizenötmilliós létszámot célnak tekintve bíztató esélyekkel kezdheti meg történelmének 12. évszázadát, hogy létét és sajátos

értékeit az euro-atlanti integráció keretében megőrizve évezredes terveit megvalósítsa. □

(Előadás 1996. március 15-én a Magyar Öregdiák Szövetség — Bessenyei György Kör rendezésében New Brunswick-on, valamint március 17-én a Magyar Baráti Közösség Detroit-i gondnokának, Zoltán Sándornak szervezésében, és a helyi egyházak és társadalmi egyesületek nagybizottsága rendezésében — a magyar szabadságharc 148. évfordulójának emlékezetére, a honalapítás 1100. évében rendezett ünnepségeken.)

Plugor Sándor (Sepsiszentgyörgy) tusrajza: Szent István király felajánlja Magyarország koronáját a Boldogasszonynak

ITT-OTT 29. évf. (1996), 2. (127.) szám 21