Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)
1996 / 2. (127. )szám
minőségüket bontakoztatja ki. Most szomorúan tapasztalhatjuk, hogy az akkori nagy megtérések jórésze csak felszíni volt, csak az átmentést szolgálta sokak esetében. Mára sok vonatkozásban visszatértek pártállami önmagukhoz. Többnyire újra elfelejtették azokat a gondolatokat, eszméket, amelyeket hangoztatva, sokszor túlerősen hangoztatva bekéredzkedtek a rendszerváltás folyamatába. Felsorolhatatlanul sok mutatója van annak, hogy Magyarországon ma restaurációs folyamatok is zajlanak. Cseh Gusztáv rézkarca A magyar nép mai viselkedésére pedig igen lényeges vonatkozásokban megint Ady versének, A hőkölés népe címűnek a szavai illenek. Ez a hőkölő harcok népe S most lapulása is rávall, Hogy az úri kíméletlenség Rásuhintott szíjostorával. Mindig ilyen volt: apró khánok révén Minden igának barma, Sohse harcolt még harcot végig, Csak léhán és gyáván kavarta. (........................................................... Betyár urai így nevelték, Nem rúg vissza, csak búsan átkoz, S ki egyszer rúgott a magyarba, Szinte kedvet kap a rúgáshoz. Ma is itt ül lomhán, petyhüdten, Fejét, jussát, szívét kobozzák S ha néhány an nem kiáltoznánk, Azt se tudná, hogy őt pofozzák. V. Nagy szomorúságban legyünk-e emiatt? Igen, de csak cselekvésre ösztönző, termékeny szomorúságban, Mindazt, ami velünk történt, nemcsak kudarcnak, hanem elsősorban újabb kihívásnak, tapasztalatnak, próbatételnek kell felfognunk. Az optimizmusra is megvan az okunk. Van távlatunk, mert Magyarország szabad, Magyarországon ma demokrácia van. S ez még akkor is reménységgel, bizodalommal tölthet el bennünket egyéni életünk és nemzetünk sorsa iránt, ha ez a demokrácia nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Kétségtelen tény, hogy Magyarország gazdasági és erkölcsi szempontból egyaránt rossz állapotban van, s ez felszabadulásunk hatalmas öröme után igen rossz közérzettel tölt el bennünket. De szabadok vagyunk. Szabadok és felelősek. Felelősek vagyunk ezért a nemzetért. Nem azért élünk 1100 esztendő óta a Kárpát-medencében, hogy most méltatlanul viselkedjünk, hogy kockára vessük az oly régóta várt szabadságunkat. Szabadságunk kötelez bennünket. Emlékeznünk és előre tekintenünk egyaránt kötelességünk. A szabadság értékei köteleznek, nem kockáztathatjuk azokat. Nem téveszthetjük össze a börtönt a szabadsággal, a diktatúrát a demokráciával. Ez a felelősség adja meg távlatunkat is. A magyar nemzetnek halaszthatatlan érdeke a pártküzdelmeken, hatalmi érdekeken, megosztottságokon, nézetkülönbségeken túlmutató, felülemelkedő szellemilelki koncentráció, összetartó erő megteremtése. A fizikai létében szétszórt tizenöt-tizenhat milliónyi magyarság már csak és kizárólag a szellemiség, az erkölcs, a kultúra és a tudomány régióiban találhat közös otthonra. Magyarország végre szabad, tehát felelős önmagáért és felelős szellemi-erkölcsi értelemben az összes magyarokért, bárhol élnek a világban. A magyar in oh 29.évf. (1996), 2. (127.) szám 15 i
