Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)

1996 / 2. (127. )szám

nemzetünk történelme igen gazdag nagy személyiségekben és hősi elszánásokban, hősi cselekedetekben, bátor kiállásokban, amelyekből ma is táplálkozhatunk.

így emlékezett a világ magyarsága 1990-ben Mátyás királyunk halálának ötszázadik évfordulójára.

Cseh Gusztáv (1934-1985) kolozsvári rézkarcoló grafikája

Önerősítő emlékezéssel ünnepeltük őt, aki felismerte és hatalmas munkával teljesítette az akkori idők legfontosabb történelmi parancsát: a bel viszályok miatt már-már szétesés előtt álló Magyarországot erős, polgárainak biztonságot adó állammá emelte, Közép- Európában az önálló államiság példaértékű modelljét alkotta meg. Országának minden rendű és rangú emberétől komoly áldozatot kívánt, de olyan egyensúlyt és biztonságot teremtett Magyarországon, hogy a nép az Igazságos jelzővel tisztelte meg alakját. Mátyás tetterejével, nagy műveltségével, kiváló diplomáciai érzékével, kellő fegyelmező szigorúságával nagyra növesztett egy felbomlás szélére jutott országot, majd hatalmával mgvédte az európai keresztény kultúrát a török pusztításokkal szemben. Emellett korának egyik legműveltebb személyisége volt, aki a reneszánsz kultúrának otthont és lehetőséget teremtett Magyarországon. Világhírű könyvtára, a szellemi értékek iránti fogékonysága a művelődés tekintetében

is Európa egyik egyenrangú központjává emelte Magyarországot. Mátyás eszményeinek a történelem változó igényeihez mért érvényessége éppen ezért tisztán él a nemzeti emlékezetben: a rend, igazságosság és a műveltség, kultúra nemzetmegtartó, megerősítő hatékonyságának nagy példájaként. Életműve üzenetének mai aktualitásáról többet szólni nem szükséges, hiszen a célszerű, okos rend és a világszínvonalú kultúra nemzeti létszükségét most is szorongva érzékeljük.

Eltűnődhettünk 1990-ben az akkor 400 esztendős Károlyi Biblia korszakos jelentőségén is. Magyarország a kereszténység révén kapcsolódott be az európai Kultúrkörbe, melynek alapkönyve a Biblia. A Könyvek Könyve azonban a magyarság szélesebb rétegei számára megközelíthetetlen volt. Éppen ezért a nemzeti nyelv és a nemzeti művelődés szempontjából felbecsülhetetlen értékűnek minősült a reformáció törekvése, a Biblia nemzeti nyelvekre fordítása, hiszen a nemzeti nyelvű biblia a szó tiszta értelmében nemzetképző, nemzetszervező erővé válhatott. A nemzeti nyelvű Bibliát a Közösségi szemlélet aktív képviselete, az a szándék teremtette meg, hogy a Könyvek Könyvét mindenki megértse. A Károlyi Biblia eddig száznál több kiadásával nemcsak irodalmi nyelvünk megalapozója, hanem máig tápláló forrása lett. Károlyi Gáspár és a fordításban segítségére lévő tudós társai a magyar népnyelv szemléletességébe öltöztették a Bibliát, s olyan nyelviszemléleti erővel szóltak századokon keresztül az egyszerű és a tudós magyarsághoz egyaránt, hogy ez a nyelv felekezeti hovatartozástól függetlenül vált irodalmi kifejezéskincsünk, mindennapi anyanyelvűnk folytonosságot, nemzeti összetartozástudatot tápláló alapjává. Tagadhatatlan, hogy a magyar nemzeti kultúra erőteljes erkölcsi és közösségi jellege is elválaszthatatlan a Károlyi Biblia ösztönző hatásától. S ne gondoljuk, hogy csak a régebbi korszakokban. Nemcsak Ady Endre nézett az emberi lét Minden Titkainak mélyére Károlyi Bibliájának nyelvével és szellemével, s nemcsak Babits Mihály fordította Jónás történetét a közösségvállalás tűnődő példázatává, de mindennapi nyelvünk szavaiban, fordulataiban is elevenen élnek a négyszázesztendős kifejezések. A szűkebb közössége megmaradásán munkálkodó Sütő András is e négyszázesztendős könyv szavait fűzi tovább, amikor az erkölcsi helytállás, az emberi méltóság mai igényeit jelenti be szűkebb közössége nevében: „Ha porból lettünk is, emberként meg nem maradhatunk az alázat porában."

De 1990-ben emlékeztünk a kétszáz esztendeje született Kölcsey Ferencit is. Általa írt himnuszunk nemzetnevelő nagysága éppen abban mutatkozik meg, hogy midőn izzó nemzeti bűntudattal méri fel

10 1TT-OTT 29. évf. (1996), 2. (127.) szám