Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)
1996 / 2. (127. )szám
Chronica Hungarorum Mikor a földgömböt Isten megsúlyozta, A Kárpát-medencét külön is gondozta A négy nagy folyóval négy szép részre osztva, hogyha Eden vize elvész, itt legyen új posztja. Azután várt, amíg vándor történelmek lezajlanak: égre írt Mene Tekelnek szavára avar, hun, gót sorsok betelnek s magyarok mítoszuk mélyén útrakelnek. Elhozta a magyart kárpáti magas fal gátján át ide, hol várta terülj-asztal; hozta vándormadár vággyal,tüzzel-vassal, Hadúr regéjével, gyors csodaszarvassal. (...................................................■) Épült a királyok gőgjével, fényével, főrendek jograbló vágyával s vérével, közrendek vétkével, hős szeretetével, hangyanép jobbágyok szent verítékével. Építette dicső csaták diadalma, vesztett csaták Istent ostromló siralma, szívek csüggedése, szívek bizodalma, pápista, protestáns, Patak, Pannonhalma. Építette minden, mi itt történt, termett, ami megtölt kamrát és hangversenytermet, álmok, férfiizmok, megvalósult tervek, anyasággá szépült szépség leány-termet Legszebb álmát adta bele erdő, bánya, barázda, bolt, műhely, gyár, rétek viránya, művészek, zenészek, költők fundálmánya, tudósok talánya, templomok magánya. Az egészet adta össze sok folyója, Fertője, hegylánca, aranya meg sója Tiszában Attila hármas koporsója, Szűz Pátrónánk Pócsa, Gyüdje, Csíksomlyója. Ahogy Déva vára vérrel építetett, úgy lett az egészben malter a szeretet, de nemcsak a magyar: román, szláv nemzetek, svábok adtak hozzá testvér-vért s könnyeket. Egy napfény hullt itt minden nép földjére, egy-kenyérből lett az élet hajtó vére, — míg bábeli zavart nem kavart beléje gyűlölet-korbáccsal agitátor érve. Ezért az egészért, amely a magyar hit alapkő-dogmája: liliom akart itt lenni kolostorban Arpádházi Margit, megvetve szerelmet, szép királyi partit. Ezért halt a hősök légiója sorba, Ezért lett Rodostón Rákóczi a porta kitartottja, ezért tiporta a porba Petőfink s szabadságharcunk — jött-ment horda. Bárhol ringott bölcső: az egész ringatta; bárhol volt koporsó: az Egész siratta; bárhol szállt pillangó, vagy Csoda: miatta az egész hagyta ott gondjait s kajtatta. (....................................................■) Hol szabad volt, hol meg más népek gyarmata, hol megvolt az Egész, hol meg csak harmada, — de minden részén, bár baj dőlt rá garmada: az Egészről zengett zsoltár és ballada. Imából, munkából, hősi hitből, árva rokontalanságból épült fellegvára, barbár sáska-népek vén Európára s hitére törtükben itt váltak halálra. Európa aztán hálából tizedet szedett szépségéből! Kétharmadot szedett gyászos Trianonban! — De a Kárpát-szegett Egészet őrzi még a magyar Hiszekegy. Erő minden könnycsepp, vércsepp, balsors, bánat: megmarad, alakul az energiának vastörvénye szerint s ezer új csodának hajtó ereje lesz, ha a hon föltámad. Pátrónánk is megvan s könyörög érettünk, legyen a munkához, csókhoz kellő csendünk; könnyben, vérben fürdött fiatal nép lettünk; indulhat új ezeréves menetrendünk. Mécs László (Bakonybél, 1949. május 24.) nAz, aki magyarságában erős és képzett, segítse azt, aki már ingadozik: hozza vissza a magyar közösségbe. ” Mindszenty József ÜT Qu 27 évf. (1996), 2. (127.) szám 3
