Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)
1996 / 1. (126.) szám
AZ EMBER ÉS A SZABADSÁG A pápa történelmi jelentőségű beszéde az Egyesült Nemzetek Szövetségének 50. jubileumi közgyűlésén II. János Pál Elnök úr, hölgyeim és uraim, megtiszteltetés számomra, hogy módomban van ezen a nemzetközi közgyűlésen, földünk minden országát, emberfaját, nyelvét és kultúráját képviselő férfiak és asszonyok előtt beszélni, az Egyesült Nemzetek Szervezetének 50-ik jubileuma alkalmából. Az önök színe előtt megjelenve, mindenekelőtt szívem legmélyebb háláját szeretném kifejezni dr. Boutros Boutros-Ghali főtitkár úrnak, a szívélyes fogadtatásért. A közgyűlés minden tagját üdvözlöm: hálás vagyok, hogy eljöttek és meghallgatnak. Szabadságvágy és egyetemes emberi jogok Hölgyeim és Uraim! Az új ezredév küszöbén a szabadság keresésének rendkívüli felgyorsulását észleljük, ami az emberiség történelmének az egyik nagy hajtóereje. Férfiak és nők, a világ minden sarkában — a fenyegetésektől sem riadva vissza — kockázatot vállalnak, hogy megkaphassák az emberi méltóságuknak kijáró jussukat a társadalmi, politikai és gazdasági életben. A szabadság utáni egyetemes sóvárgás valóban korunk egyik megkülönböztető jegye. Fontos, hogy megértsük ennek a világot átfogó mozgalomnak a belső struktúráját. Éppen e jelenség egyetemes jellege ajánlja az első megfejtést, és bizonyítja, hogy valóban léteznek egyetemes emberi jogok, melyek az egyén természetéből fakadnak, és amelyek az egyetemes erkölcsi törvény sérthetetlen követelményei. Ezek nem absztrakt gondolatok. Ezek a jogok valami fontos dologra mutatnak rá minden egyén és minden társadalmi csoport életében. Emlékeztetnek bennünket arra is, hogy nem észszerűden és értelmetlen világban élünk. Ellenkezőleg, létezik olyan erkölcsi logika, mely minden emberbe be van építve, és lehetővé teszi a dialógust egyének és népek között. Ha azt akaijuk, hogy az erőszak kényszerének évszázadát száz év rábeszélő meggyőzés kövesse, akkor meg kell találjuk a módot ahhoz, hogy az emberi nem jövőjét értelmesen tudjuk megvitatni. Az emberi szívbe beírt egyetemes erkölcsi törvény éppen az a nyelvtani eligazító, melyre szükségünk van, ha a világ meg akarja vitatni a jövőjét. A szabadság utáni egyetemes vágy morális hajtóereje erőteljesen megnyilatkozott Közép- és Kelet-Európábán, az 1989-as év erőszak nélküli forradalmaiban. Ezek a forradalmak megmutatták, hogy a szabadság utáni sóvárgást nem lehet elfojtani. Ez a törekvés az emberi személyiség felbecsülhetetlen méltóságának és értékének felismeréséből származik, és nem hiányozhat belőle az ember személye iránt érzett elkötelezettség. A modern totalitarizmus mindenekelőtt az egyén méltósága elleni támadás volt, olyan támadás, mely tagadta az ember életének pótolhatatlan értékét. 1989 forradalmait bátor férfiak és nők elkötelezettsége hozta létre, egy messzenéző és erőteljes látomás hatása alatt: az embernek mint intelligens és szabad akaratú teremtménynek a látomása, olyan misztériumba ágyazva, mely önnön létezése fölé emeli őt és képessé teszi arra, hogy gondolkozzon, — és hogy válasszon — és ezáltal képes legyen a bölcsességre és az erényre. E békés forradalmaknak döntő tényezője volt a társadalmi összefogás megtapasztalása: a terror és a propaganda révén fenntartott politikai hatalommal szemben ez a szolidaritás volt a hatalom nélküliek hatalma, a remény fáklyája, és maradandó emlékeztető arra, hogy az Ember történelmi vándorútján lehetséges egy olyan nyomot követni, mely az emberi szellem legnemesebb törekvéseinek is megfelel. A huszadik század második felében a szabadság utáni vágy nemcsak egyéneket, hanem egész nemzeteket is elkötelezett. Ötven évvel a II. világháború vége után nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezt a háborút a nemzetek jogainak megsértése miatt vívták. Sajnos, sok nemzet jogait a második világháború után is megsértették. Hogy csak egy példát vegyünk, a balti államokat, valamint Ukrajna és ITT-OTT 29. évf. (1996), 1. (126.) szám 5
