Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)

1996 / 1. (126.) szám

‘tudatos nevelő munkának a tanúságait is, ahogyan Tarján tanár úr a népművészet iránt érdeklődő fiatalokat népművészetünk kihalt vagy kihalófélben lévő ágainak újrahonosítására nevelte. Ezek közül különösen érdekes és figyelmet érdeklő volt a nemezkészítés feltámasztása. A nemezkészítés tudománya Ázsiából származik, onnan terjedt el az egész világon. Ma már azonban Magyarországon teljesen kihalt és ismeretlen népművészeti iparág. (Olyannyira, hogy a dr. Ortutay Gyula szerkesztésében 1977-ben megjelent Magyar Népművészeti Lexikonban nincs is címszava.) A nemez gyapjúból készített, képlékennyé tett anyag, mely fejfedővé, kalappá, keztyűvé formálható, a fiatalok kezén szemünk láttára alakul át divatos nőiszoknyává, kabátkává és kalappá.

A nemezkészítés feltámadásának magam is tanúja voltam a szülőfalumban, Csernátonban 1992-ben. A csernátoni Tájmúzeum tágas udvarán és még tágasabb parkjában minden nyáron négy hónapon át — júniustól szeptember végéig — népművészeti alkotótábor folyik a Haszmann testvérek irányítása alatt. A Kárpát-medence minden országából és egyre többen Nyugat- Európából is jönnek a fiatalok, egyetemisták és idősebbek is (időnként más ismert népi mesterek is megtisztelik a tábort, a résztvevők nagy örömére). A faragást tanulók sírokra megrendelt kopjafákon ismerik meg a mesterség titkait, a már jártasabbak a monumentális székely faragás legszebb alkotásán, a szintén megrendelt székely kapukon fejlesztik tudásukat. De forog a fazekaskerék is, agyagból szobrokat is gyúrnak, bútorfestést tanulnak a székely hagyomány gondos megőrzésével, de szövők, fonók, kőfaragók is akadnak a tanulók között. 1992-ben a kecskeméti

Szórakaténusz Játékmúzeum munkatársai jöttek el a táborra, Vidák István vezetésével és az érdeklődőknek megtanították a nemezkészítés ősi, de Magyarországon kiveszett mesterségét. A nemez maga iráni eredetű szó, többezeréves múltja van: gyapjúból készült, de nem szükséges hozzá szövés, mint a posztóhoz, sem gépek, mint a filchez. A nemez tépett és fésült gyapjúból, víz és szappan segítségével, kézzel összegyúrt és hengerelt textil fajta. Ázsiában a szteppe világában ma is virul és él. Magyarországon 15 év óta kezd újrahonosodni. Az első magyar tanítványok — elég nagy vargabetűvel — egy norvég asszonytól tanulták meg. Utána aztán bejárták Ázsia több országát és megismerték a mesterség csínját-bínját. Nemcsak megismerték, hanem tovább is adják. A csernátoni volt a 17-ik tanfolyamuk, és Erdélyben az első. Azóta már ott is készülnek a nemezszőnyegek, papucsok, keztyűk, divatcikkek. Az ilyen munkának nagyon mély filozófiai jelentősége van: az ember nem porszem, nem aprócska láncszem többé a modern gyártás vagy irodai munka teljesen személytelenné szürkült futószalagján, hanem közvetlen kapcsolatban a természettel, a természetes nyersanyagtól a végtermékig minden munkafolyamatot önmaga végez a saját kezével. A nemez esetében, ezek a folyamatok : gyapjúmosás (hófehérré!), teregetés, szárítás, tépés, fésülés, festés, mintakészítés, permetezés, szappanozás, gyúrás, hengerlés.

Dr. Taiján Gábor nagyon szeretné, ha ez az újjászületett népművészeti mozgalom eljutna a hazai és a nyugati megyar cserkészekhez, hiszen ők a hűséges őrzői és közvetítői a népi kultúrának, immár 65-70 éve. Bizonyosak vagyunk benne, hogy ennek nem lesz semmi akadálya. □

ITT-OTT 29. évf. (1996), 1. (126.) szám 27