Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)
1996 / 1. (126.) szám
tosan át kell térni az offenzív indirekt stratégiára. Egyértelműen döntő az anyaország gazdasági fellendülése és korszerűsödése. De milyen irányba kell tartson Magyarország? Az Európai Unió azért lett gazdasági óriás, mert az Uniót alkotó országok megtalálták azokat a gazdasági területeket, ahol dominálni tudnak. Magyarországnak az Unióhoz való felzárkózása azt jelenti, hogy először fel kell mérje azokat a területeket, ahol kiváló-egyedülálló minőséget tud nyújtani. Fel kell térképezni Magyarország erőforrásait, hogy a Kárpát-medencének újból gazdasági motorja lehessen. Nem az ipari, mezőgazdasági termelésben van a jövő; összpontosítani kell a kommunikációs, információs, informatika technológiára, a pénzügyi és egyéb szolgáltatásokra, a keletet és a nyugatot összekötő infrastruktúrára. Egyszóval: *Meg kell teremteni az információ kultuszának előfeltételeit! Ahhoz, hogy az új technológiák bevezetése sikerrel járjon, a magyarság támaszkodhat a hagyományosan magas színvonalú oktatásra az egzakt tudományok területén, a magyar ambícióra, munkakedvre, szorgalomra, a magyar agyteljesítményre. Tehát invesztálni kell az emberi forrásokba, az oktatásba, növelni kell az önfegyelmet, a lakosság takarékossági lehetőségét és kedvét. A magyarság gazdasági pozíciójának további erősítése végett igénybe vehető kultúrája és történelme nyújtotta óriási kapcsolatrendszere. * *A magyarság nincsen egyedül, gyümölcsöztethető kapcsolatai vannak. •A katolikus egyházon keresztül kapcsolatban áll a latin katolikus világgal. •A protestantizmuson keresztül kapcsolatban áll a protestáns angolszász világgal. •A magyar zsidóságon keresztül kapcsolatban áll a zsidó hitkörrel. •Őstörténete összeköti a magyarokat a legtöbb eurázsiai néppel: törökökkel, tibetiekkel, japánokkal, perzsákkal, finnekkel stb. •Az ázsiai kapcsolatok miatt a kapcsolatlánc kiteljed az iszlám és a buddhizmus hitkörére is. •A Szovjetunió felbomlása után a magyarság geo-etnikai elterjedése hasonló az oroszokéhoz (25 millió orosz él kisebbségi sorsban). Tehát az oroszok a magyar kérdés megoldásában potenciális szövetségeseink lehetnek. •A globális magyar közösség a világ összes részén támpontokat nyújthat egy dinamikus, magyar érdekeket képviselő diplomáciának. *A nemzetközi politikai küzdőtéren a magyar kérdésről nyíltan, de politikusán kell végre beszélni! •Véget ért a néma küzdelem korszaka. •Ideje a szólásnak. •Az önszerveződő magyar társadalmat a határ mindkét oldalán újra kell teremteni! •A szervilizmusnak nincs már helye! Ne hajbókoljunk többé vélt és valós „nagyhatalmak” portáján! •A magyar kérdés nyílt felvetése mellett fontos a hogyan is. Magyar médiastratégiára van szükség! •A magyarság ősi földjén — a Kárpátmedencében — többségi nemzetet képez! •Ne használjuk többé a magyarság számára pejoratív hatású kisebbség kifejezést. Helyette használjuk a nemzetközi jogban mindinkább teret hódító nemzeti közösség vagy társnemzet fogalmát. •Ne műveljük tovább a vésztők képmását. Ne állítsuk párhuzamba a magyar nemzeti közösségeket „vesztes” nemzeti közösségekkel! Például a kurdok helyett a dél-tiroliakkal állítsuk párhuzamba a magyar nemzeti közösségeket, akik Ausztria védőhatalmi segítségével elnyerték az autonómiát. A határon túli magyarságot a dél-tiroliakhoz hasonlítva a magyarság pszichológiailag átkerül a „nyerők” táborába. •A magyar közösségeknek alkalmazni kell a békés ellenállási módszerek „sok füst, kevés tűz” taktikáját , eszköztárát ahhoz, hogy a világ közvéleményének szimpátiáját megnyerje! •Tőkés László, Katona Adám, Csapó József, Borbély Imre magatartása az útmutató és nem a neptuni hármasoké! [A felsorolt négy név olyan erdélyi vezetőket jelent, akik egyenes gerinccel, félelem nélkül küzdenek a magyarság önrendelkezési jogaiért. A spektrum másik oldalán, „a neptuni hármak” viszont olyan RMDSZ képviselők voltak, akik csábító szirénhangoknak bedőlve, megpróbáltak teljesen titokban alkudozni a román kormány megbizottaival, többek között egy Neptun nevű fürdőhelyen. Természetesen zsákucca volt - csapdákkal. Szerk.] ITT-OTT 29. évf. (1996), 1. (126.) szám 23
