Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)
1996 / 1. (126.) szám
29. évf., 1. (126.) szám ITT—1996—OTT Vol. 29, No. 1(126) Ah, mi más az élet itt! — S elnézi, telve Gyönyörrel, a kőpartba tört vizet, Az ifjú Pestet, „mely bizton ölelve Nyújt Corvin agg várának hű kezet,” Uj part-sorát, mely a habból kikelve, Néz pruttya nénjével farkasszemet... — Kelet s nyugat, múlt és jövő, vegyest: Szép vagy fonák arcoddal, Budapest. Oh, ha magyar voln’ e friss tett-erő E fürge nép, mely itt sürög-forog! Hogy épül gyár, malom, egetverő Kémények, új és büszke ház-sorok; Hány vállalat kel, hogy nyer a merő, A pénz nem is cseppen, hanem csorog, A vérkeringés élő, friss, sebes, Hogy aki látja, lelke is repes. Bank, társaság, egylet, nő mint a gomba, S Balázs örömmel mindezt élvezi; Bele vegyül az élénk mozgalomba, Hisz a hazát dicsővé ez teszi; Külföldi tőkék jőnek forgalomba, Franc, belga, ángol meg se’ kérdezi Kinek, mi célra, mily pénz s mennyi kell; — Szilárd s korlátlan a magyar hitel. Szegény Balázs! Őt a közügy vezérli S nem nézi, hogy más ember úgy tesz-e? De míg bizalmát szerteszét fecsérli, A többi honfinak van ám esze; Bölcs ember a közjót ugyan beszéli, Hanem maga felé hajlik a keze; S Balázs hányódva köztük össze-vissza, Most kezdi látni: mit rejt a kulissza. Lát álnok és irigy bujósdi-harcot, Szent cél alá dugott önérdeket, Lát bókolást, sok szemközt nyájas arcot, Ki most gyalázta egymást hátmegett; Mit bánnak ők sikert, vagy közkudarcot —, S míg ajkuk országos célt emleget, Kezet fognak még az ördöggel is, Ki bánja a hont, bár meggebbed is... Arany László (1844-1898) „A délibábok hőse”-ből: «Pest 1872» (részlet) 3 TT
