Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)

1996 / 1. (126.) szám

Magyarságtudat és nemzeti stratégia (Elhangzott a Magyar Baráti Közösség 1995. évi nyári konferenciáján, a Reménység-tó partján) Dr. Marácz László Háttér és környezet A XX. században a magyarság sorsát két alapvető fordulat alakította: 1. az első világháború utáni trianoni békedik­tátum 1920-ban; 2. a második világháború utáni szovjet-orosz megszállás. A trianoni békediktátum felbontotta az ezer­éves magyar államiságot és szétszaggatta a múlt század második felében erőre kapott magyar nem­zetet. Trianon következtében a magyarság — ősi földjén, a Kárpát-medencében — a megcsonkított Magyarország és az utódállamok (Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia) állampolgárává vált. A magyarság leszakított nemzetrészei külön utakon indultak el. Ennek az állapotnak csak rövid időre a második világháború előtt és alatt végbement sikeres újraegyesülés vetett véget. 1920 óta a ma­gyarság jelentős része nem gyakorolhatja önren­delkezési jogát, megfosztva emberi jogaitól, Tri­anon óta kisebbségként tartják számon. A második világháború után a győztes hatal­mak Magyarországot koncként vetették oda a szovjet-orosz terjeszkedési politikának. A magyar­ság kényszerültén „integrálódott” a Szovjetunió vezetése alatt álló, egész Közép-Kelet Európát magába foglaló kommunista blokkba. Magyar­­országon a nemzeti identitásra törő kommunista, internacionalista ideológiától hajtott hatalomgé­pezetnek sikerült a két világháború közt ki­alakuló, önszerveződő magyarságtudattal ren­delkező társadalmat szétverni. 1956-ban, amikor a sztálinista rémuralom nyomása kibírhatatlanná vált, a magyar nép fellázadt elnyomói ellen. A le­vert forradalom következtében többszázezer ma­gyar hagyta el hazáját és ezzel jelentős magyar di­­asporát eredményezett. A kommunista vezető­réteg csak szovjet támogatással maradhatott ha­talmon. A kommunista rendszer Magyarországon egy atomizált „társadalmat” szervezett, mely hatalmi­gazdasági szerkezetében a feudális rendszer „hű” másolata volt. A kizsákmányolt-terrorizált töme­gek arisztokráciája helyett jött a Kádár-káderek hada, a kommunista nómenklatúra. Az elszakított területek magyarságára, a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, őrségi, bácskai magyarokra még nehezebb sors várt, mint az anyaországban maradottakra. Az utódállamokba került magyarság agresszív na­cionalista, magyarellenes elnyomás, brutális „ho­­mogenizálás”, erőszakos asszimiláció célja lett. Az első világháború után az utódállamoknak ítélt magyar területek annexióját véglegesen egyér­telművé „kellett” tenni. Tehát a cél nem kevesebb, mint a kisebbségek fizikai megsemmisítése. A győztes hatalmak támogatása mellett, az interna­cionalizmus köntöse alatt, a magyarság ellenségei kitűnő alkalmat kaptak céljaik megvalósításához. A vasfüggöny és a berlini fal összeomlásával ez a folyamat nem ért véget. A posztkommunista világ­ban elterjedt etnikai tisztogatás gyakorlata le­hetővé teszi, hogy a határon túli magyarság meg­semmisítésére párhuzamosan több és hatéko­nyabb módszert vezessenek be. A kommunista világ „összeomlása” a Kárpát­medencei magyarságot mindenütt marginalizált pozícióban találja. A kádári rezsim kinevelte a magyarság „elitjét” — a nómenklatúrát —, amely a vasfüggöny leomlása után a keleti orientációt felcseréli az egyoldalú nyugati orientációval. Az internacionalista kommunista ideológia helyett átveszi a globalizált internacionalista-kozmopolita világmodell ideológiáját. Ez az orientáció, illetve ideológia-váltás érintetlenül hagyta a feudalizmus szerkezetét legjobban megközelítő belső hatalmi­gazdasági struktúrákat: •a nép ki van zárva a hatalom gyakorlásából; •sikertelen kísérletek népszavazás megtartá­sára: 1. Létminimum Alatt Élők Társasága 2. Világkiállítás •pártatlan média nem létezik; •nincsenek erős szakszervezetek; •a volt kommunista nómenklatúra a helyén maradt; •az önszerveződő társadalom periferikus sze­repet játszik; •a politikai döntések a kulisszák mögött történnek; •a hatalom képtelen a kétoldalú szerződések kapcsán az utódállamokban maradt magyarság­gal konzultálni és javaslatait tekintetbe venni; •a hadsereg tudatos leépítése. Az utódállamokban a burkoltan magyarel­lenes rezsimek után most nyíltan szélsőséges, ITT-OTT 29. évf. (1996), 1. (126.) szám 19

Next

/
Thumbnails
Contents