Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)

1996 / 1. (126.) szám

Magyarságtudat és nemzeti stratégia

(Elhangzott a Magyar Baráti Közösség 1995. évi nyári konferenciáján, a Reménység-tó partján)

Dr. Marácz László

Háttér és környezet

A XX. században a magyarság sorsát két alapvető fordulat alakította:

1. az első világháború utáni trianoni békediktátum 1920-ban;

2. a második világháború utáni szovjet-orosz

megszállás.

A trianoni békediktátum felbontotta az ezeréves magyar államiságot és szétszaggatta a múlt század második felében erőre kapott magyar nemzetet. Trianon következtében a magyarság — ősi földjén, a Kárpát-medencében — a megcsonkított Magyarország és az utódállamok (Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia) állampolgárává vált. A magyarság leszakított nemzetrészei külön utakon indultak el. Ennek az állapotnak csak rövid időre a második világháború előtt és alatt végbement sikeres újraegyesülés vetett véget. 1920 óta a magyarság jelentős része nem gyakorolhatja önrendelkezési jogát, megfosztva emberi jogaitól, Trianon óta kisebbségként tartják számon.

A második világháború után a győztes hatalmak Magyarországot koncként vetették oda a szovjet-orosz terjeszkedési politikának. A magyarság kényszerültén „integrálódott” a Szovjetunió vezetése alatt álló, egész Közép-Kelet Európát magába foglaló kommunista blokkba. Magyarországon a nemzeti identitásra törő kommunista, internacionalista ideológiától hajtott hatalomgépezetnek sikerült a két világháború közt kialakuló, önszerveződő magyarságtudattal rendelkező társadalmat szétverni. 1956-ban, amikor a sztálinista rémuralom nyomása kibírhatatlanná vált, a magyar nép fellázadt elnyomói ellen. A levert forradalom következtében többszázezer magyar hagyta el hazáját és ezzel jelentős magyar diasporát eredményezett. A kommunista vezetőréteg csak szovjet támogatással maradhatott hatalmon.

A kommunista rendszer Magyarországon egy atomizált „társadalmat” szervezett, mely hatalmigazdasági szerkezetében a feudális rendszer „hű” másolata volt. A kizsákmányolt-terrorizált tömegek arisztokráciája helyett jött a Kádár-káderek hada, a kommunista nómenklatúra. Az elszakított területek magyarságára, a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, őrségi, bácskai magyarokra még nehezebb sors várt, mint az anyaországban maradottakra. Az utódállamokba került magyarság agresszív nacionalista, magyarellenes elnyomás, brutális „homogenizálás”, erőszakos asszimiláció célja lett. Az első világháború után az utódállamoknak ítélt magyar területek annexióját véglegesen egyértelművé „kellett” tenni. Tehát a cél nem kevesebb, mint a kisebbségek fizikai megsemmisítése. A győztes hatalmak támogatása mellett, az internacionalizmus köntöse alatt, a magyarság ellenségei kitűnő alkalmat kaptak céljaik megvalósításához. A vasfüggöny és a berlini fal összeomlásával ez a folyamat nem ért véget. A posztkommunista világban elterjedt etnikai tisztogatás gyakorlata lehetővé teszi, hogy a határon túli magyarság megsemmisítésére párhuzamosan több és hatékonyabb módszert vezessenek be.

A kommunista világ „összeomlása” a Kárpátmedencei magyarságot mindenütt marginalizált pozícióban találja. A kádári rezsim kinevelte a magyarság „elitjét” — a nómenklatúrát —, amely a vasfüggöny leomlása után a keleti orientációt felcseréli az egyoldalú nyugati orientációval. Az internacionalista kommunista ideológia helyett átveszi a globalizált internacionalista-kozmopolita világmodell ideológiáját. Ez az orientáció, illetve ideológia-váltás érintetlenül hagyta a feudalizmus szerkezetét legjobban megközelítő belső hatalmigazdasági struktúrákat:

•a nép ki van zárva a hatalom gyakorlásából; •sikertelen kísérletek népszavazás megtartására:

1. Létminimum Alatt Élők Társasága

2. Világkiállítás •pártatlan média nem létezik;

•nincsenek erős szakszervezetek;

•a volt kommunista nómenklatúra a helyén maradt;

•az önszerveződő társadalom periferikus szerepet játszik;

•a politikai döntések a kulisszák mögött történnek;

•a hatalom képtelen a kétoldalú szerződések kapcsán az utódállamokban maradt magyarsággal konzultálni és javaslatait tekintetbe venni;

•a hadsereg tudatos leépítése.

Az utódállamokban a burkoltan magyarellenes rezsimek után most nyíltan szélsőséges,

ITT-OTT 29. évf. (1996), 1. (126.) szám 19