Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)
1996 / 1. (126.) szám
tagdíjak 1/3-os — 2/3-os megosztásáról a budapesti szolgáltató központ, valamint az országos, illetve megyei koordinációt ellátó szervezetek (személyek) között. Számos teendőnk van az MVSZ nemzetköziesítésével kapcsolatban is. Megnő a nemzetközi diplomáciai tapasztalatokkal rendelkező, a nemzetközi szervezetek közelében élő MVSZ tag honfitársaink szerepe. Korlátozott anyagi feltételeink miatt — a rendszeres képviseletre és a folyamatos kapcsolatépítésre ugyanis rajtuk keresztül, az ő bevonásukkal szeretnénk több, költségkímélő lehetőséget teremteni. Jelenleg az EBESZ NGO (non-governamental organization) tagja vagyunk, fölvettek bennünket a magyarországi ENSZ társaságok szervezetébe, s folyamatban van felvételünk az Európai Tanács NGO-i közé és a FUEV-be. A jövőt illetően — a Magyarok Világszövetsége szervezeti megerősödésre és választott szervezeteinek megújítására készül. Szeretnénk, ha ennek alapja a minőségelvű kiválasztás és a demokratikus választás szimbiózisa és harmóniája lenne. A minőségelvű kiválasztást segítheti az ősszel meginduló MVSZ Akadémia, valamint a szakmai és stratégiai bizottságok, a szakosztályok és a fórumok szerveződése, tevékenysége. Azt a jelenlegi gyakorlatot mindenképpen meg kellene haladni, hogy egyes tisztségviselők rendszeresen nem vesznek részt a testületi munkában, s ezzel választóik képviseletét cserbenhagyják. Egyesek pedig csak a belső rombolásra, az ellenséges érzületű sajtó hírvivői szerepére szövetkeztek testületen belül. Sajnos ma még ezt a magatartást mindenféle szankció nélkül kell elviselnünk. Vitatott kérdés az újonnan létrehozott országos tanácsok hatásköre, funkciója. Különösen a kontinensnagyságú USA-ban, Kanadában és Brazíliában vetődik fel problémaként egyes távolabbi vagy nagyobb, esetleg országos jellegű szervezet közvetlen kapcsolódási szándéka a budapesti központhoz, illetve természetesnek túnik — országon belül — regionális koordinációs szerveződések kialakításának igénye. Mindkét megoldás észszerű lehet, ha kikötjük, hogy a választási processzus — a küldöttválasztás és delegálás — csak országos összehangolással, az Országos Tanács keretében történhet. Mindennek eldöntése és formába öntése az Alapszabály módosításával foglalkozó bizottság közbeiktatásával, a küldöttközgyűlés feladata lesz. Jövőbeni kilátások „A magyarságot az ököljog halálra ítélte, s csak a lelkiismeretére ébredt Európa mentheti meg” — írta hat évtizede Németh László, s ha körülnézünk a világban, látjuk, hogy hiába repült az űrbe, hiába hatványozta meg tudását és az információ-közvetítést az emberiség, vitás kérdésekben ma is a fegyvereké a döntő szó: a Balkántól Közel-Keletig, a Kaukázustól Közép- Amerikáig. Ebben a gazdaságilag is válságos helyzetben, amikor a multinacionális vállalatok, néhány ingatag kormány- és bankember uralja a világpolitikát, vajon marad-e nemzetünk számára tér a jövőre? A meghunyászkodó alkalmazkodással és önmagunk föladásával, további rombolásával semmiképp. Hiszen akkor azoknak a román, szlovák és szerb sovinisztáknak asszisztálnánk, akik a magyar nyelvet és kultúrát értéktelenebbnek tartván a sajátjukénál, szeretnék kitörölni állampolgáraik tudatából. Akik a lankadatlan polgári és katonai betelepítésekkel, fosztogatással, megfélemlítéssel, ortodox templomépítkezésekkel, államnyelvű iskolákkal erőszakolják az etnikai tisztogatást. Ehhez nyújtanak segítséget a magyar médiumok bizonyos körei. A magyar nemzeti gondolat szinte minden megnyilvánulására allergiás Magyar Hírlap, a 168 óra és a Magyar Narancs című lapok, illetve a Magyar Rádió és Televízió egyes részlegei, műsorai. Ezek a Világszövetségnek, mint a magyarság érdekvédelmi szervezetének, a Nemzeti Színháznak, a Duna TV-nek is kegyetlen támadói. De ide sorolódik Landeszmann György főrabbi is, aki vallási tisztségét megcsúfolva, egy interjúban — öntelt fölénnyel, vérigsértően — leszólta a magyar kultúrát. („Ha felsorolnánk azoknak a zsidóknak az értékeit a magyar kultúrában, amit ha kivonnánk Magyarországról, akkor nem maradna más csak a bőgatya és a fütyülős barack.” Heti Magyarország, 1992. XII. 8.) Csoóri Sándort viszont majd keresztre feszítették, amikor — e kül- és belhoni jelenségeket észlelvén — a Nappali Hold-ban szót emelt a magyar identitás és kultúra védelmében. Hát ide jutottunk: dúl a „Kulturkampf”! Közben pedig folyik az országos elszegényedés, sokan úgy érzik: a gatyát is lehúznák rólunk. Az oktatásügyet és a szociális szférát válságba sodorták a megszorító rendelkezések. A helyzet azonban nem reménytelen, hisz a „rendszerváltás” politikai illúzióiból a magyarországi társadalom többségét a rideg 16 ITT-OTT 29. évf. (1996), 1. (126.) szám
