Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)

1996 / 1. (126.) szám

tagdíjak 1/3-os — 2/3-os megosztásáról a budapes­ti szolgáltató központ, valamint az országos, il­letve megyei koordinációt ellátó szervezetek (személyek) között. Számos teendőnk van az MVSZ nemzetközi­­esítésével kapcsolatban is. Megnő a nemzetközi diplomáciai tapasztalatokkal rendelkező, a nem­zetközi szervezetek közelében élő MVSZ tag hon­fitársaink szerepe. Korlátozott anyagi feltételeink miatt — a rendszeres képviseletre és a folyama­tos kapcsolatépítésre ugyanis rajtuk keresztül, az ő bevonásukkal szeretnénk több, költségkímélő le­hetőséget teremteni. Jelenleg az EBESZ NGO (non-governamental organization) tagja vagyunk, fölvettek bennünket a magyarországi ENSZ tár­saságok szervezetébe, s folyamatban van felvételünk az Európai Tanács NGO-i közé és a FUEV-be. A jövőt illetően — a Magyarok Világ­­szövetsége szervezeti megerősödésre és válasz­tott szervezeteinek megújítására készül. Szeret­nénk, ha ennek alapja a minőségelvű kiválasz­tás és a demokratikus választás szimbiózisa és harmóniája lenne. A minőségelvű kiválasztást segítheti az ősszel meginduló MVSZ Akadémia, valamint a szakmai és stratégiai bizottságok, a szakosztályok és a fórumok szerveződése, tevékenysége. Azt a jelenlegi gyakorlatot min­denképpen meg kellene haladni, hogy egyes tisztségviselők rendszeresen nem vesznek részt a testületi munkában, s ezzel választóik képviseletét cserbenhagyják. Egyesek pedig csak a belső rombolásra, az ellenséges érzületű sajtó hírvivői szerepére szövetkeztek testületen belül. Sajnos ma még ezt a magatartást minden­féle szankció nélkül kell elviselnünk. Vitatott kérdés az újonnan létrehozott országos tanácsok hatásköre, funkciója. Különösen a kontinens­nagyságú USA-ban, Kanadában és Brazíliában vetődik fel problémaként egyes távolabbi vagy nagyobb, esetleg országos jellegű szervezet köz­vetlen kapcsolódási szándéka a budapesti köz­ponthoz, illetve természetesnek túnik — országon belül — regionális koordinációs szer­veződések kialakításának igénye. Mindkét meg­oldás észszerű lehet, ha kikötjük, hogy a válasz­tási processzus — a küldöttválasztás és delegálás — csak országos összehangolással, az Országos Tanács keretében történhet. Minden­nek eldöntése és formába öntése az Alapszabály módosításával foglalkozó bizottság közbeik­tatásával, a küldöttközgyűlés feladata lesz. Jövőbeni kilátások „A magyarságot az ököljog halálra ítélte, s csak a lelkiismeretére ébredt Európa mentheti meg” — írta hat évtizede Németh László, s ha körül­nézünk a világban, látjuk, hogy hiába repült az űrbe, hiába hatványozta meg tudását és az információ-közvetítést az emberiség, vitás kérdésekben ma is a fegyvereké a döntő szó: a Balkántól Közel-Keletig, a Kaukázustól Közép- Amerikáig. Ebben a gazdaságilag is válságos hely­zetben, amikor a multinacionális vállalatok, néhány ingatag kormány- és bankember uralja a világpolitikát, vajon marad-e nemzetünk számára tér a jövőre? A meghunyászkodó alkalmazkodással és önmagunk föladásával, további rombolásával semmiképp. Hiszen akkor azoknak a román, szlovák és szerb sovinisztáknak asszisztálnánk, a­­kik a magyar nyelvet és kultúrát értéktele­nebbnek tartván a sajátjukénál, szeretnék kitörölni állampolgáraik tudatából. Akik a lanka­datlan polgári és katonai betelepítésekkel, foszto­gatással, megfélemlítéssel, ortodox templomépít­kezésekkel, államnyelvű iskolákkal erőszakolják az etnikai tisztogatást. Ehhez nyújtanak segít­séget a magyar médiumok bizonyos körei. A ma­gyar nemzeti gondolat szinte minden megnyil­vánulására allergiás Magyar Hírlap, a 168 óra és a Magyar Narancs című lapok, illetve a Magyar Rádió és Televízió egyes részlegei, műsorai. Ezek a Világszövetségnek, mint a magyarság érdek­­védelmi szervezetének, a Nemzeti Színháznak, a Duna TV-nek is kegyetlen támadói. De ide so­rolódik Landeszmann György főrabbi is, aki vallá­si tisztségét megcsúfolva, egy interjúban — öntelt fölénnyel, vérigsértően — leszólta a magyar kultúrát. („Ha felsorolnánk azoknak a zsidóknak az értékeit a magyar kultúrában, amit ha kivon­nánk Magyarországról, akkor nem maradna más csak a bőgatya és a fütyülős barack.” Heti Ma­gyarország, 1992. XII. 8.) Csoóri Sándort viszont majd keresztre feszítették, amikor — e kül- és bel­­honi jelenségeket észlelvén — a Nappali Hold-ban szót emelt a magyar identitás és kultúra védelmében. Hát ide jutottunk: dúl a „Kultur­kampf”! Közben pedig folyik az országos elszegényedés, sokan úgy érzik: a gatyát is le­húznák rólunk. Az oktatásügyet és a szociális szférát válságba sodorták a megszorító ren­delkezések. A helyzet azonban nem reménytelen, hisz a „rendszerváltás” politikai illúzióiból a magyarországi társadalom többségét a rideg 16 ITT-OTT 29. évf. (1996), 1. (126.) szám

Next

/
Thumbnails
Contents