Itt-Ott, 1995 (28. évfolyam, 1/124-2/125. szám)

1995 / 2. (125.) szám

dottaktól, akik tanúskodni tudnak az ese­ményekről. Csak az én baráti körömben körülnézve, a következő esetek jutnak eszembe: (1) Csonka Béla és Csonka János, a Csonka Gépgyár tulajdonosai és ügyvezető igazgatói nagy áldozatot hoztak és még nagyobb kockázatot vállaltak, hogy meg­mentsék zsidó alkalmazottaikat. (2) Ugyanezt tette Dessewffy Gyula is, a Kis Újság napilap ki­adója. Könyvében megemlítette áldozatos menté­si kísérleteit (1986: 69, 80, 85, 95), de elbeszélő stílusban, anélkül, hogy megadta volna a pontos részleteket. (3) Kiss Sándor csoportja az ellenállá­si mozgalomban, 1944. október 20. és 30. között terveket készített merész mentőakciók végre­hajtására. Igazolhatom a megbeszélések ko­molyságát, mert három napig én is részt vettem bennük. Kiss Sándor és Horváth János letartóz­tatása lehetetlenné tette a tervek kivitelét. Valószínűleg ez volt az oka, amiért Kiss Sándor tartózkodott attól, hogy leíija a terveket A magyar demokráciáért (1984) című könyvében. (4) Egy bu­dapesti katolikus zárda — saját apácáinak veszé­lyeztetésével — rejtegette egyik legközelebbi zsidó barátnőnket és számos más zsidót. Közbelépésemmel legalább egy magyar zsidó életének megmentését tudtam kieszközölni ma­gam is, de most és itt nem óhajtok erről beszá­molni. Remélem, hogy mindenki felismeri a konkrét esetek megörökítésének fontosságát, hogy ezek is szolgálhassák pozitív események megvilágítását történelmünk egyik legtragikusabb korszakában. Igazság és propaganda Teljesen észszerű, hogy mind a ravaszul alkal­mazkodó, mind a fanatikus kommunisták igyekez­tek elhallgatni vagy jelentéktelennek nyilvánítani a II. világháború előtt és alatt hivatalban lévő, félig-meddig demokratikus kormányok pozitív tel­jesítményeit. Ugyanannyira logikus, hogy a kom­munisták eltúlozták a negatívumokat, torzítá­sokkal és koholmányokkal kiegészítve, hogy olyan valótlanságokat terjesszenek, melyek céljaikat szolgálják. A magyar nemzet büszke lehet és legyen is büszke azokra a nagy tettekre, melyeket tagjai ideális lelkiségből — és gyakran hősies maga­tartással — hajtottak végre a nemzet és az em­beriség jobb jövőjének érdekében. Nagy Ferenc hajdani miniszterelnök mulasztása volt, hogy nem elegendő nyomatékkai hangsúlyozta Horthy, Tele­ki, Kállay és Lakatos életmentő erőfeszítéseit zsidó honfitársaink védelmében (Nagy: 1948), és rendületlen elkötelezettségüket a náci áradat megfékezésére. A jelenlegi magyar kormánynak és mind­annyiunknak, akik a nyilvánosságnak írunk és beszélünk, minden lehetőt megtéve kell meg­világítanunk Magyarország döntő szerepének történelmi jelentőségét a kommunizmus bukásá­nak elindításában, mely véget vetett a hideg háborúnak. (Horn Gyula könyve, a Cölöpök, 1991, hasznos vázlatát adja a monumentális változások történetének a késői nyolcvanas években és az évtized fordulóján, hasonlóképpen Jeane Kirk­patrick könyve, The Withering Away of the Totali­tarian State, 1991.) Sürgős szükség van alapos és magas szín­vonalú kutatói munkatervre, melyben magyar tudósok a tudományos kutatás minden terüle­téről, mely a tárgyhoz tartozik, szaktudásukat és a rendelkezésükre álló erőforrásokat mozgósítják, hogy a történelmi feljegyzéseket kibővítsék és ki­javítsák. A cél az lenne, hogy megtámadhatatlan, elfogulatlan tények és számadatok használatával egy sorozat kiadványt hozzanak létre. Volna ennek értelme? Az évek folyamán az én találós kérdésso­rozatomra adott és feldolgozott válaszok olyan munkára sürgető képet nyújtanak, mely minden kétséget eloszlat. íme: Kérdés: (1) Melyik nemzet vívta az egyetlen országos méretű forradalmat a szovjet megszállás és a kommunista elnyomás ellen? (2) Melyik nemzet indította el a történelmi lavinát, mely végül is a Szovjetunió széteséséhez és a kommunizmus bukásához vezetett? Válasz mindkét kérdésre (a találgatások több­ségi sorrendjében): (1) Csehszlovákia, (2) Lengyelország, (3) a Balti államok. Feladat és felelősség Egy nemzetnek a képmása a világ szemében több alkotórészből áll. Sok ezek közül nem érzékelhető. De arról a nemzetről írt tanulmányok és érteke­zések — származzanak bár valódi vagy áltudósok­tól — hírnevének jelentékeny részét képezik. Ez a hírnév észrevehetetlen formákban hat vissza a nemzetre. Formálja a világ köz­véleményét és az emberek magatartását az illető ITT-OTT 28. évf. (1995), 2. (125.) szám 23

Next

/
Thumbnails
Contents