Itt-Ott, 1995 (28. évfolyam, 1/124-2/125. szám)
1995 / 2. (125.) szám
dottaktól, akik tanúskodni tudnak az eseményekről. Csak az én baráti körömben körülnézve, a következő esetek jutnak eszembe: (1) Csonka Béla és Csonka János, a Csonka Gépgyár tulajdonosai és ügyvezető igazgatói nagy áldozatot hoztak és még nagyobb kockázatot vállaltak, hogy megmentsék zsidó alkalmazottaikat. (2) Ugyanezt tette Dessewffy Gyula is, a Kis Újság napilap kiadója. Könyvében megemlítette áldozatos mentési kísérleteit (1986: 69, 80, 85, 95), de elbeszélő stílusban, anélkül, hogy megadta volna a pontos részleteket. (3) Kiss Sándor csoportja az ellenállási mozgalomban, 1944. október 20. és 30. között terveket készített merész mentőakciók végrehajtására. Igazolhatom a megbeszélések komolyságát, mert három napig én is részt vettem bennük. Kiss Sándor és Horváth János letartóztatása lehetetlenné tette a tervek kivitelét. Valószínűleg ez volt az oka, amiért Kiss Sándor tartózkodott attól, hogy leíija a terveket A magyar demokráciáért (1984) című könyvében. (4) Egy budapesti katolikus zárda — saját apácáinak veszélyeztetésével — rejtegette egyik legközelebbi zsidó barátnőnket és számos más zsidót. Közbelépésemmel legalább egy magyar zsidó életének megmentését tudtam kieszközölni magam is, de most és itt nem óhajtok erről beszámolni. Remélem, hogy mindenki felismeri a konkrét esetek megörökítésének fontosságát, hogy ezek is szolgálhassák pozitív események megvilágítását történelmünk egyik legtragikusabb korszakában. Igazság és propaganda Teljesen észszerű, hogy mind a ravaszul alkalmazkodó, mind a fanatikus kommunisták igyekeztek elhallgatni vagy jelentéktelennek nyilvánítani a II. világháború előtt és alatt hivatalban lévő, félig-meddig demokratikus kormányok pozitív teljesítményeit. Ugyanannyira logikus, hogy a kommunisták eltúlozták a negatívumokat, torzításokkal és koholmányokkal kiegészítve, hogy olyan valótlanságokat terjesszenek, melyek céljaikat szolgálják. A magyar nemzet büszke lehet és legyen is büszke azokra a nagy tettekre, melyeket tagjai ideális lelkiségből — és gyakran hősies magatartással — hajtottak végre a nemzet és az emberiség jobb jövőjének érdekében. Nagy Ferenc hajdani miniszterelnök mulasztása volt, hogy nem elegendő nyomatékkai hangsúlyozta Horthy, Teleki, Kállay és Lakatos életmentő erőfeszítéseit zsidó honfitársaink védelmében (Nagy: 1948), és rendületlen elkötelezettségüket a náci áradat megfékezésére. A jelenlegi magyar kormánynak és mindannyiunknak, akik a nyilvánosságnak írunk és beszélünk, minden lehetőt megtéve kell megvilágítanunk Magyarország döntő szerepének történelmi jelentőségét a kommunizmus bukásának elindításában, mely véget vetett a hideg háborúnak. (Horn Gyula könyve, a Cölöpök, 1991, hasznos vázlatát adja a monumentális változások történetének a késői nyolcvanas években és az évtized fordulóján, hasonlóképpen Jeane Kirkpatrick könyve, The Withering Away of the Totalitarian State, 1991.) Sürgős szükség van alapos és magas színvonalú kutatói munkatervre, melyben magyar tudósok a tudományos kutatás minden területéről, mely a tárgyhoz tartozik, szaktudásukat és a rendelkezésükre álló erőforrásokat mozgósítják, hogy a történelmi feljegyzéseket kibővítsék és kijavítsák. A cél az lenne, hogy megtámadhatatlan, elfogulatlan tények és számadatok használatával egy sorozat kiadványt hozzanak létre. Volna ennek értelme? Az évek folyamán az én találós kérdéssorozatomra adott és feldolgozott válaszok olyan munkára sürgető képet nyújtanak, mely minden kétséget eloszlat. íme: Kérdés: (1) Melyik nemzet vívta az egyetlen országos méretű forradalmat a szovjet megszállás és a kommunista elnyomás ellen? (2) Melyik nemzet indította el a történelmi lavinát, mely végül is a Szovjetunió széteséséhez és a kommunizmus bukásához vezetett? Válasz mindkét kérdésre (a találgatások többségi sorrendjében): (1) Csehszlovákia, (2) Lengyelország, (3) a Balti államok. Feladat és felelősség Egy nemzetnek a képmása a világ szemében több alkotórészből áll. Sok ezek közül nem érzékelhető. De arról a nemzetről írt tanulmányok és értekezések — származzanak bár valódi vagy áltudósoktól — hírnevének jelentékeny részét képezik. Ez a hírnév észrevehetetlen formákban hat vissza a nemzetre. Formálja a világ közvéleményét és az emberek magatartását az illető ITT-OTT 28. évf. (1995), 2. (125.) szám 23
