Itt-Ott, 1995 (28. évfolyam, 1/124-2/125. szám)
1995 / 2. (125.) szám
nemzet, annak intézményei, tagjai és vitás kérdései iránt. A magyar kultúrában mindig volt erős ellenkezés a dicsekvéssel szemben, és kétségtelenül ez okozza azt, hogy kerüljük az öndicséretet és tartózkodunk érdemeink elismerésétől, még akkor is ha az jogosult. De olyan világban, amelyik tele van ügyes propagandistákkal, Magyarország többé nem engedheti meg magának, hogy elhanyagolja nyilvános képmását a világ szemében. Montgomery nagykövet szavai szerint mindig túl keveset törődtünk a propagandával, amelynek szomszédaink állandóan a mesterei voltak. Ez a tiszta igazság, amivel számolnunk kell. A mi hozzájárulásunk a képmásunkhoz hasznos lehet. A hozzájárulásunk elmulasztása csak káros eredménnyel járhat. Utóirat Ennek az előadásomnak a megtartása után kaptam kézhez a Hungarian American Coalition News 1994. tavaszi számát és abból értesültem két potenciálisan jelentős kezdeményezésről, melyek pozitív lépést jelentenek a tanulmányomban javasolt irányban. Az egyik volt a „képmás munkaműhely” (témája „Magyarország a Nyugat köztudatában”). A magyar külügyminisztérium rendezte, 1993. október 15-16-án. A bevezető kulcselőadást Jeszenszky Géza külügyminiszter tartotta „Magyarország fejlődő arculata” címmel. A résztvevők között jelen voltak különböző minisztériumok képviselői és néhány Amerikában élő magyar (közöttük Chászár Ede és Ludányi András, az Amerikai Magyar Tanárok Szövetségének tagjai, akik szakértői minőségben fejtették ki, hogyan kell egy pozitívabb képmást kialakítani Magyarországról.) A másik pozitív lépés a Magyarság Jóhírét Védő Liga megalakulása volt, mely annak szenteli tevékenységét, hogy segítsen kiigazítani a Magyarországról elterjedt hibás értesüléseket. Egyik legújabb közleménye öt amerikai egyetem történelmi segédkönyvének alapos, kritikus tudományos vizsgálata arról, hogy mit közölnek Magyarország múlt századokbeli és jelenlegi európai szerepéről. [A szerző cikkének fenti része az Amerikai Magyar Tanárok Szövetségének „Tizenöt millió magyar átalakulófélben” témájú konferenciáján, a New Brunswick-i Rutgers Egyetemen, 1994. április 23-án angol nyelven tartott előadásának magyar fordítása.] Fontos hozzáfűzni-valók 1956: a legelső eldőlő dominó Előadásomra készülő siettemben szabadságharcunk felbecsülhetetlen, világraszóló jelentőségéről összegezett mondanivalóm csattanóját nem fogalmaztam meg nevén nevezve. Arra igyekeztem rámutatni, hogy igazán joggal mondhatnánk, hogy 1956 hősi harca volt a történelmi lavina kezdete, más szóval a legelső eldőlő dominó. Bármilyen önfeláldozó hősiességgel dőlt el, csak megingatni tudta a fóldöntúlian sötét hatalom felállította és véres erőszak fenntartotta dominósort. Két és fél évtized múlva az eldőlt után következő elsőnek kellett elzuhannia ahhoz, hogy az egész dominósort végig zúdítsa. Erről a legelsőnek számítható dominóról se írtunk és szóltunk még eleget — főképpen ilyen távlattal nem. Még évtizedekig kell óriási felkészültséggel bemutatnunk és sok szemszögből emlegetnünk ahhoz, hogy világmozgató jelentőségét a látók szeme előtt tartsuk s a rövidlátókkal végre felismertessük és elismertessük. Zsidó életek mentése Kiss Sándor ellenállás-mozgalmi csoportjának életmentő terveire vonatkozóan azt is hozzá kell tennem, hogy 1944. október huszas napjaiban tartott megbeszéléseinken részt vett több, Kiss Sándorék rejtegette üldözött is. Köztük volt a szegedi Szt. Imre Collégium-i és a Sík Sándor vezette cserkésztisztképző csapatbeli barátom, Stein István is. Baráti körömet említve, két másik életmentésről is szólnom kellett volna már előbb is: (1) Dr. Soós Géza református lelkész, külügyminisztériumi tisztviselő nemzetközi jelentőségű mentőakciójáról a zsidó születésű Abrahám Dezső nyugalmazott református pap is a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg 1994 tavaszán amerikai újságíróknak tartott beszámolójában, (2) Kovách Aladár író, a „Téli zsoltár” színdarab szerzője, 1944-ben a Nemzeti Színház igazgatójaként számos zsidó művészünket védte meg, míg a szélsőjobboldal túlkapásai elleni tiltakozásul le nem mondott. Aladárnak erről az elszánt életmentő tevékenységéről az Itt-Ott-ban részletesen beszámoltam („Kovách Aladár emberi nagysága”, 1982. Itt-Ott. 15. 1.: 31-32.) Nagyszerű kezdeményezések Befejezésül, biztató, felhasználandó és tá24 ITT-OTT 28. évf. (1995), 2. (125.) szám
