Itt-Ott, 1995 (28. évfolyam, 1/124-2/125. szám)
1995 / 2. (125.) szám
Ez tragikus módon lecsökkentette a megmentett zsidó életek számát 200 és 300 ezer közé. Ha a németeknek akkor még lett volna rendelkezésre álló emberanyaguk és elegendő szállító eszközük, a deportáltak száma drámai módon emelkedett volna, hasonlóan tragikus végeredménnyel, mint Németország, Ausztria és a náci Németország által elfoglalt többi országban, ahol a zsidó lakosság majdnem megsemmisült. Dershowitz újabbkeletü becslése szerint „Lengyelországban, Csehszlovákiában és Romániában huszonötezernél kevesebb zsidó maradt...” (1991: 273). Franciaországban a Vichy rezsim is 75.000 zsidó polgárt gyűjtött össze és deportált a náci haláltáborokba, ahol csak 2500 maradt életben (Drozdiak, 1994). Az Amerikai Zsidó Évkönyv Montgomery amerikai nagykövet kihangsúlyozta Az Amerikai Zsidó Évkönyv (The American Jewish Yearbook — A.J.Y.) megállapítását, hogy Magyarország mindig időnyerésért politizált. „Azt tette, amit a fa tesz a viharban — meghajlik azért, hogy törés nélkül életben maradjon.” (Montgomery, 1947: 107). Magyarország főleg azért hajlott meg, hogy zsidó ágai életben maradhassanak, mert az ő életük volt a legnagyobb veszélyben.1 „Magyarország többet tett, mint amennyi az erkölcsi kötelessége volt, mert a sajátjain kívül menedéket nyújtott külföldi zsidóknak is,” — írta Montgomery nagykövet. Montgomery kijelentését egyértelműen támogatta Az Amerikai Zsidó Évkönyv 1944-45 évi kiadása, amelyik közölte, hogy a magyar kormány engedélyezte „Lengyelországból és Szlovákiából nagyszámú idegen zsidó” beáramlását (A.J.Y. 1945: 256). Az Amerikai Zsidó Évkönyv azt is közölte, hogy Magyarországon „a közvélemény főáramlata nem állt a nácik pártjára a zsidókkal szemben” (A.J.Y. 1945: 256). Az A.J.Y. közli továbbá, hogy ez a közhangulat támogatta Horthy kormányzó rendszerét a nácik által követelt szélsőséges !■ A veszély relatív fokainak valószerű kiértékelésére Dershowitz összehasonlító mércéjét használhatjuk: „Csak a zsidókat gyűjtötték össze a nácik által uralt világ minden sarkából — rendszeres népirtás céljából. A többi népből csak azokat irtották ki, akik útban voltak... De Hitler terve szerint minden elérhető zsidót le kellett vadászni és megölni azért, hogy elpusztítsák a zsidók írmagját, génjét is: a zsidó népet mindenestül.” (Dershovitz, 1991: 179) zsidóellenes intézkedések bevezetésével szemben tanúsított ellenállásában. Továbbá, a zsidók felé megnyilvánuló nemzeti együttérzés számos formában jelentkezett, kezdve „a bátor egyéni együttérző megnyilatkozásoktól tömegtüntetésekig és a zsidók védelme érdekében végrehajtott politikai akciókig” (A.J.Y. 1945: 256). 1943 decemberében például egy zsidóbarát tüntetés zajlott le Budapesten, az importált antiszemita náci propaganda film, „Az örök zsidó” bemutatása után. A film olyan nyilvános felháborodást keltett, hogy kivonták a forgalomból (A.J.Y. 1945: 256). Az 1944^15-ös korszakkal foglalkozó Amerikai Zsidó Évkönyv közölte, hogy „keresztény magyarok tízezreiről van tudomásunk, akik a zsidók segítségére siettek... megpróbálva védeni és elrejteni őket... Katolikus és protestáns lelkészek egyaránt, ezrével állítottak ki hamis születési anyakönyvi kivonatokat abban a reményben, hogy tulajdonosaikat megmentik az üldözéstől (A.J.Y. 1945: 259). Mikor megkezdődött a zsidók gettókba zárása és táborokba hurcolása, sok helyen a lakosok csoportosan jöttek ki, hogy kimutassák együttérzésüket, ételt és ruhaneműt hozva a foglyoknak (A.J.Y. 1945: 259). A helyzet annyira kiélezett volt, hogy 1944. május 9-én a kormány a zzal fenyegetőzött, hogy „szigorúan megbüntet” minden magyart, aki segíti a zsidókat vagy hajlékot nyújt nekik „a büntetésbe beleértve az internálást is” (A.J.Y. 1945: 260). A legjelentősebb talán az, hogy annak a valódi veszélynek ellenére, hogy ők maguk is koncentrációs táborokba kerülhetnek, emberek százai, köztük magasrangú állami tisztviselők is rejtegettek zsidókat vagy segítettek nekik elmenekülni. Ezért tartóztatták le őket. (A.J.Y. 1945: 260). 1944. július 9-én a Zsidó Távirati Iroda jelentette, hogy „a magyar nép ellenállása naprólnapra növekszik.” Az amerikai Office of War Information jelentette, hogy „a deportálásokat éjjel hajtják végre, hogy elkerüljék az összeütközést dühös tömegekkel, melyek megkísérelték, hogy zsidókat kiszabadítsanak.” (A.J.Y. 1945:260). Személyi tanúságok Ezeket a hiteles történelmi beszámolókat még nyomatékosabbá tenné, ha kiegészítenénk számos és pontos személyi történettel — különösen zsidók részéről, akiket keresztény honfitársaik valamilyen módon megsegítettek a német náci megszállás kritikus hónapjaiban. Alapvetően lényeges az ilyen eseteket feljegyezni a még életben mara-22 ITT-OTT 28. évf. (1995), 2. (125.) szám T
