Itt-Ott, 1995 (28. évfolyam, 1/124-2/125. szám)
1995 / 2. (125.) szám
Pozitív tájékoztatás Amint a magyar forradalomról szerzett tudomás elhalványult, és szükségesnek találtam, hogy a nyomra vezető adatok listáját meghosszabbítsam, rájöttem, hogy ily módon hozzájárulhatok ahhoz, hogy a magyar felkelés emléke és hazánkról és népünkről legalább egy kevés pozitív értesülés néhány amerikai emlékezetében megmaradjon. Rövidesen ezt a technikát használtam minden olyan emberrel szemben, aki bár a legkisebb érdeklődést is mutatta. Igyekeztem és továbbra is igyekszem, hogy a velem beszélgetőkben legalább egy kissé kedvező benyomás kapcsolódjon a „magyar” szóhoz. Van ennek értelme? Amikor az Amerikai Hadsereg Nyelvintézetében tanítottam az ötvenes években, mi tizenketten, akik a magyar tagozaton működtünk, tudtuk, hogy tanítvá- Szilárdan hiszem, hogy magé- nyaink felelős álnyos gyertyáknak a fénye segít lásokba kerülnek megvilágítani - lényegtelen, , , katonai _tta_ hogy mily csekély mértékben — tp, Kat0Ijai alTM azt, ami különben teljes sötétség lesznek). lenne. Rendkívüli módon tudatosodott bennünk, hogy magatartásunk és szakmai tudásunk mélyen befolyásolja hallgatóink benyomását a magyarokról. A magyar történelem és kultúra tárgyilagos tanítása révén igyekeztünk ezeknek a jövendőbeli befolyásos amerikaiaknak bepillantást nyújtani azokba a mélyebb és kevésbé érzékelhető szempontokba, melyekről úgy éreztük, hogy a magyarság lényegét jelentik. Ők aztán nyelvi jártasságuk, történelmi távlataik és kulturális megértésük révén 1956-os forradalmunk legértékesebb megfigyelői lettek. 1956 távlatai De eddig csak azzal az alapvető változással foglalkoztam, amit a forradalom a szabad világnak és különösen Amerikának a magyarokkal szembeni magatartásában okozott. Még fontosabb ennek a felkelésnek a történelmi jelentőségét meghatározni, olyan látnoki szellemmel, mely túltekint az elmosódó emlékeken és a tiszavirág életű gondokon. A kommunista rezsim gyors, majdnem márólholnapra történő összeomlása 1956-ban elkerülhetetlenül ahhoz a kritikus megállapításhoz vezetett, hogy a kommunizmus legyőzhető. Az állig felfegyverzett szovjet megszálló sereg nyilvánvaló habozása, hogy békésen tüntető polgári tömegeket lemészároljon, a leghatározottabban mutatta, hogy a gondosan kiválogatott, betanított és alaposan indoktrinált szovjet megszálló erők megbízhatósága a legjobb esetben is kétséges volt. Nyilvánvalóan ilyen volt a Vörös Hadsereg legalább bizonyos egységeinek a megbízhatósága is, akiknek a feltétlen engedelmességét azelőtt soha nem kérdőjelezték meg. S valóban voltak jelentések, melyek arról számoltak be, hogy helyenként egész orosz hadsereg-egységek megtagadták a harcot. 1956 október-novemberének viharos eseményeiből nehézség nélkül le lehetett vonni ezeket a következtetéseket. Ami azelőtt elképzelhetetlen volt, most a lehetőségek birodalmába lépett. Ezek a napok fordulópontot jelentettek a világtörténelemben! A mi szabadságharcunk indított meg egy olyan gondolkodási folyamatot, mely az 1989-1991 években érte el a tetőfokát. Az önként harcoló és életüket habozás nélkül kockáztató magyarok által megvilágított valósággal való szembenézés mindinkább elkerülhetetlenné vált: az a felismerés ugyanis, hogy a kommunista terjeszkedés és vele együtt a zsarnoki és változhatatlan Szovjetúnió napjai belátható időn belül véget érnek. A dominó-effektus kezdete, avagy megindul a történelem lavinája Visszatérve ahhoz a találós kérdéshez, melyet a magyar nemzet azonosítására állítottam össze, meg kell jegyeznem, hogy a nyolcvanas évek végének fontos magyarországi fejleményei a rejtvény jelentős kiegészítésére késztettek. Az első pont most így hangzik: „Olyan közép-európai országból származom, melynek népe indította meg azt a lavinát, mely végül a Szovjetunió széthullásához és a kommunizmus bukásához vezetett.” Úgy tűnik nekem, hogy túl sok magyar nem értékeli eléggé az aknamezők, szögesdrót-akadályok és őrtornyok hazánk nyugati határáról való eltávolításának felbecsülhetetlen jelentőségét. Talán még kisebb jelentőséget tulajdonítanak a magyar kormány precedenst teremtő eljárásának, mikor megtagadta a kelet-német turisták kiadatását, akik menekültnek nyilvánították magukat Magyarországon, és magyar segítséggel tömegével mentek tovább Ausztriába és onnan Nyugat- Németországba. A nemzetközi színtéren ezek a történelmi fejlemények — beleértve Magyarország elsőbbségét a parlamenti demokráciához való visszatérésben az összes, Szovjet által leigázott 20 ITT-OTT 28; évf. (1995), 2. (125.) szám
