Itt-Ott, 1995 (28. évfolyam, 1/124-2/125. szám)
1995 / 2. (125.) szám
A barbárokra várva Magyar nyelv -1995 Dr. S. Gy. (Budapest) Felcsatlakozásunk Európába ciki, ha sokan magyarkodnak itt Közép-Keleten. Ehhez modifikálni kell a NAT-ot. Jelesül meg kell mondjam, hogy a felzárkóztatás toleráns, másságot elismerő emberekkel történhet, akik szembesülnek a teknikai problémákkal, másképp megváltozik a felállás, a NAT-ba se tudunk így becsatlakozni, ha nem járjuk körül a kérdést és megmerevedünk egy alacsony kérdési szinten. Ebből csak a csurkisták profitálhatnak, ami demonstrációkhoz vezethet. A médiáknak és az írott sajtónak jogosítványai vannak a dolgok kommentálására a kommunikációs csatornákon. Riporternőnket — miután zuhanyzott a zuhanyzóban — sminkelték és dajerolták. Ezután felkonferálta, hogy az APEK felterjesztéssel élt a minisztérium felé. Hírül hozták, hogy beszélik, hogy a vonatokat a jövőben nem mindenütt járatják meg. A kormánynak van koncepciója, amihez konszenzus kell, hogy konszolidálódhasson és finanszírozható legyen a magyar gazdaság. Nincs más alternativa, ahogy ezt már megtapasztalhattuk a korábbi kurzusban. Nem igazán elég a külföldi tőkeinekció, ezt mondta megkeresésünkre egy jeles bankszakember. O „tud-ja” mert járt már Csebe, Görögbe, Olaszba,— no meg a szocializmus „út-ján is”. A münkeni szakértők véleménye más, ők a hazai sokterápiát javasolják. Mi persze megtanultuk, hogy a párt nem szimbóleum (kiemelés Grósz Károlytól) és ha az ellenzéket nem likvidáljuk, mi visszük el a balhét és ez nem semmi! Miniszterelnökünket Rostockban — helyesbítünk Rosztovban — díszdoktorrá avatták és ő ezt felvállalta, így neki annyi. Ennyi!... Stúdió! [Ez a keserű szatíra hazulról — „Magyarból” — érkezett, feladó nélkül, de néhány megjegyzéssel. Az írás levélláncban terjed ezer és ezer címre. írója elsó'sorban az ok nélkül és felelőtlenül idegenmajmoló magyar sajtót állítja pellengérre, mert az jóvátehetetlen károkat okoz a magyar nyelvben. A másodrendű vádlott a félművelt embertömeg: ők járnak Csebe, meg Görögbe. — eseti] „Mire várunk, tolongva mind a fórumon? Hogy végre ma a barbárok betörjenek. ,A szenátus mért ily tétlen s tanácstalan? Miért nem ülnek törvényt a szenátorok? Mert várják, hogy a barbárok betörjenek. Mily törvényt hoznának még a szenátorok? Majd hoznak a barbárok, csak betörjenek. „Mért kelt fel császárunk ma ily korán, s miért ült ki a legfelső várkapu elé trónjára, koronával, ünnepélyesen?” Mert várja, hogy a barbárok betörjenek. S a császár méltóképp készül fogadni fő emberüket. Külön pergament íratott, hogy átnyújtsa neki, dicső címekkel és jelzőkkel is kicirkalmazta ékesen. „Miért jő két konzulunk s a prétorok vörös hímzett tógában, melyben ünnepen szokás? Mért díszítik őket ametiszt-karkötők, és szikrázó smaragd-gyűrűk az ujjúkat? Miért vették ma éppen arany és ezüst művekkel gazdagon mintázott botjukat?” Mert várják, hogy a barbárok betörjenek, és a barbárt az ilyesmi elbűvöli. „Mért nem gyűltek össze a tisztes rétorok, hogy szóljanak s elmondják, ami lelkükön?” Mert várják, hogy a barbárok betörjenek, s a barbárokat untatják a szép szavak. „De mért egyszerre ez a zűrzavar, ez a felbolydulás? (Milyen sötét lett minden arc!) Mért néptelenednek el utcák és terek, s mért siet ki-ki otthonába komoran?” Mert éj lett, és a barbárok nem jöttek el. S futárok érkeztek a limesek felől, jelentve, hogy barbárok többé nincsenek. „S most — vajon barbárok nélkül mi lesz velünk? Ok mégiscsak megoldás voltak valahogy...” Konsztantinosz P. Kavafisz, 1863-1933 Somlyó György fordítása 10 ITT-OTT 28. évf. (1995), 2. (125.) szám
