Itt-Ott, 1995 (28. évfolyam, 1/124-2/125. szám)
1995 / 2. (125.) szám
28. évf., 2. (125.) szám ITT—1995—OTT Vol. 28, No. 2 (125) Ezelőtt a háborúban Nem követtek semmi elvet, Az erősebb a gyengétől Amit elvehetett, elvett. Most nem úgy van. A világot Értekezlet igazgatja: S az erősebb ha mi csinyt tesz, Összeül és — helybehagyja. Arany Háromnegyed évszázaddal ezelőtt, 1920. június 4-én írták alá a Magyarországgal kötött békeszerződést a Versailles-i Kis-Trianon-palotában. A szerződés törvényesítette Nyugat-Magyarország, a Felvidék, Erdély, a Délvidék és Horvátország elszakítását; az ország haderejének létszámát 35 ezer főre korlátozta, megtiltotta az általános hadkötelezettséget, korlátozta a fegyvergyártást; kötelezte Magyarországot az általa okozott háborús károk megtérítésére, később megállapítandó jóvátétel formájában; a nemzetközi kereskedelemben a legnagyobb kedvezmény elvét volt köteles az ország biztosítani a győztes hatalmaknak; a békeszerződés pontjainak betartását az e célból Magyarországra küldött katonai ellenőrző bizottság végezte. Magyarország területe Horvátországot nem számítva 283 ezer km2-ről 93 ezerre, lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent: a Statisztikai Hivatal adatai szerint Ausztriához került 4 ezer km2, 292 ezer lakos, közte 26 ezer magyar; Csehszlovákiához került 63 ezer km2, 3,5 millió lakos, közte 1 millió 72 ezer magyar; Jugoszláviához került, Horvátországot nem számítva, de Fiúmét igen, 21 ezer km2, 1,6 millió lakos, közte 465 ezer magyar; Romániához került 102 ezer km2, 3,5 millió lakos, közte 1 664 000 magyar. — Az aláírás percében a békeszerződés elleni tiltakozásul az országban megkondultak a harangok, a közlekedés leállt tíz percre, bezárták az üzleteket, iskolákat, az egyetemeket: a Területvédő Liga tüntetést szervezett... Ne tapossatok rajta nagyon, Ne tiporjatok rajta nagyon, Vér-vesztes, szegény szép szivünkön, Ki, íme száguldani akar. Baljóslatú, bús nép a magyar. Forradalomban élt s ránk hozták Gyógyítónak a Háborút, a Rémet Sírjukban is megátkozott gazok. Tompán zúgnak a kaszárnyáink, Óh, mennyi vérrel emlékezők, Óh, szörnyű gyászoló kripták, Ravatal előttetek, ravatal. Mi voltunk a főidnek bolondja, Elhasznált szegény magyarok, És most jöjjetek, győztesek: Üdvözlet a győzőnek. Ady 3
