Itt-Ott, 1995 (28. évfolyam, 1/124-2/125. szám)
1995 / 2. (125.) szám
1909. április 28-án Rohaly János és neje, Sveda Anna ezer koronáért eladta a lukói 63. számú telekkönyvben foglalt ingatlanát Scsurok Józsefnek és feleségének, Dzsmura Tulenko Julia Anitának. Az „Adás-vevési szerződés”, melynek fénymásolata tulajdonomban van, megállapítja: „Vevőfelek megvett birtok[ukJba a mai napon lépnek és ez időtől húzzák annak minden hasznát, de viselik is ellenben minden terheit és igy az állami s minden egyéb községi adót is.” Mindebben nincsen semmi különös; egy portlandi Mr. Schrock találta az okmányt családi levéltárában, s megkért, magyarázzam meg neki, miről szól. Én a második lapon olvasható nyomtatott szöveg miatt kértem Mr. Schrock-ot, hogy a másolatot ajándékozza nekem. Az űrlapon ugyanis ez áll: „Mely szerződés [egy] példányban kiállíttatott, előttünk anyanyelvűnkön megmagyar áztat ott, ekként teljes átértés és elfogadás után a jelenvolt tanuk előtt általunk aláíratott, illetőleg kézjegygyei elláttatott.” Scsurok József szlovák nemzetiségű; írni olvasni tud, maga írja alá a szerződést, keresztnevét szlovákosan, „Jozef’-nek betűzve; Julia Anita is szlovák, de ő kereszttel jelöli aláírását. A tanuk is szlovákok: Sveda Mihály, és Valcsák Károly „okmánymagyarázó”. 1909-ben a magyar állam gondoskodott arról, hogy nemzetiségeihez tartozó állampolgárai saját anyanyelvükön intézhessék hivatalos ügyeiket. Ami még tiszteletre méltóbb: ezt a szerződést Scsurokék Punxsutawney helységben írták alá, a pennsylvaniai Jefferson megyében; a felülhitelesítést április 30-i keltezéssel a csász. és kir. konzul helyettes végzi el, a kétfejű sassal ellátott bélyegzőn németül ez áll: „K.u.K. Oesterr.-Ungar. Consulat, Pittsburg” [sic]. A soknemzetiségű anyaország még külföldre szakadt gyermekei nyelvi jogaira is figyelemmel volt abban az annyit rágalmazott korban. Német, magyar, szlovák, angol szöveg, egy kihalt indián nyelvű községnév... Jozef Scsurok sohasem tért vissza Lukóba, sohsem építette fel házát az új birtokán, amelyért oly keményen megdolgozott a bányában vagy a kohóban. Eljött a háború, el Trianon s az új Csehszlovákia, amely már nem volt többé az ő hazája. Valaki ráírta a szerződés lapszélére, hogy 1926-ban vagy 1927-ben eladta a telket. A család Amerikában visszanémetesítette nevét az angolul kiejthetetlen Scsurokról az egykori, eredeti Schrock-ra. Vajon mit szólnának mindehhez a punxsutawneyi indiánok? De mit szóljanak a szlovákiai magyarok, akiket Punxsutawney sorsára szeretne juttatni a saját propagandájából élő, többségi szlovák politika? —íjl Átkozódtunk, pedig a táltosok Gyönyörű kora volt S Leibniz világa: Legjobb és leglehetőbb. Miért kellett egy másat érnünk? Jaj a tántoríthatatlanoknak, Jaj nekünk, Jaj érzéseinknek, kiket már Alig birunk, Jaj nekünk. 4 ITT-OTT 28. évf. (1995), 2. (125.) szám Jaj a megszokás, Jaj az emberek utálása S jaj utálása önmagunknak, Jaj a Ma, A Tegnap és a Holnap. Be kár a Voltért, Mennyi mindent adnánk ma érte, Be kár a jobb emberekért: Talán mindenkiért S rettenetes ma élni. Ady I
