Itt-Ott, 1995 (28. évfolyam, 1/124-2/125. szám)
1995 / 1. (124.) szám
mocsárba, megdobáljuk sárral és epével, öngyilkos ösztöneinktől hajtva. Véget ért volna a történelem? Nem a mi számunkra! Nagyon, de nagyon sok a tennivalónk. IN^integy két évtizede tartjuk nyári összejöveteleinket a Reménység tó partján. Ebben az időszakban, melyet a Magyar Baráti Közösség felnőtt korának nevezhetünk, tevékenységünk lényege, úgy vélem, így összegezhető: •az Itt-Ott folyóirat kiadása; •évi összejöveteleinken előadások, eszmecserék a 15 milliós magyarság szellemi kiválóságaival, Pozsonytól Budapesten, Újvidéken, Svájcon át Londonig, vagy Marosvásárhelytől Németországon át Puerto Rico-ig; •kapcsolatok magyar intézményekkel (pl. József Attila Egyetem Szegeden); • magyar nyelvű nyári egyetemi tanfolyamok lebonyolítása; •az amerikai magyarság tanulmányozása (Ludányi munkája Toledo-ban, kapcsolatok a William Penn egyesülettel, pusztuló magyar etnikai szigetek bemutatása.stb.); •küzdelem a magyarság emberi jogaiért (HHRF, HARC, beadványok, petíciók, tüntetések); • lobbizás: „know-how” elsajátítása szellemi műhelyekben, és alkalmazása; •részvétel az Amerikai Magyar Koalícióban, az otthoniak segélyezésére. A fent leírt tevékenység egy közös nevezőre hozható: küzdelem a 15 milliós magyarság integrációjáért. Abba lehet-e ezt a munkát hagyni? Véget ért-e a történelem csupán azért, mert a kommunizmus megbukott — miként azt egy ismert amerikai japán történész kifejtette világhírűvé vált tézisében, néhány évvel ezelőtt? Ez a tévhit az égjük fő oka tagságunk meggyengülésének. Az emberek azt hiszik, nincs már miért küzdeniük. Akik ebben az álomvilágban éltek, csattanós választ kaptak a közelmúltban lezajlott magyarországi választásokon. A döbbenetesen magas abszolút többséget jelentő szavazatok lényegét egy hatalmas, kifeszített transzparens fejezte ki számomra, amit néhány héttel a választások után láttam a Lehel-téri piacon. Óriási betűkkel ez állt rajta: GYŐZTÜNK, ELVTÁRSAK! Erdélyben megkeseredett a szám íze, olvasva a magyar lapokat s bennük az RMDSZ egyes, gyengébb gerincű vezetőinek villámgyors átigazodását balra, az új budapesti kormány felé. Véget ért volna a történelem? A mi számunkra csak most kezdődik, már ami a munka mennyiségét és követelményeit illeti. Hiszen most a kommunikáció, az utazások és a fokozatos demokratizálódás révén olyan lehetőségeink vannak, melyekről a hideg háború idején még csak nem is álmodhattunk. Az a feladat, amelynek eléréséért a jövőben még határozottabban és tudatosabban kell dolgoznunk: a trianoni szindróma felszámolása. Közel 75 éve immár, hogy a trianoni békediktátum az egész XX. századi magyar történelemre rányomta irtózatos bélyegét. Mert nemcsak az ország területének kétharmad részét és lakosságának közel ugyanolyan hányadát szakította el a megcsonkított központtól, hanem lelkileg megnyomorította a század egymást követő magyar nemzedékeit is. Az embertelenül kegyetlen és igazságtalan békeparancs megfosztotta ezeket a nemzedékeket az emberiség jóindulatába vetett hitétől. A kegyetlen valóság elől — jobb híjján — irreális álmokba, a „mindent vissza” délibábos világába menekült. Most, a század végén — az új történelmi fejlemények — a Szovjetunió összeomlása, az Egyesült Európa fokozatos kialakulása új lehetőségek reményét csillantotta meg a politikai láthatáron. így született meg a határok fölötti spirituális egyesülés eszméje. Antall József írta be a történelembe a nevét, meghirdetve ennek a 15 milliós nemzetnek a lelki-szellemi egységét. Ezt a lelki-szellemi egységet kell megvalósítanunk, hogy kiirthassuk magunkból és utódainkból a trianoni szindróma kórokozóit. Hogy a III. évezred magyar nemzedékei könnyű szívvel, fehér lappal kezdhessék el az újkor történelmét. Az egység megvalósításához nemzeti stratégiákra van szükségünk. (Az alábbiakban idézek néhány gondolatot Pomogáts Béla idevágó tanulmányából, Nemzeti stratégiák az ezredfordulón, Transsylvania 1993. 34. évf., 3.SZ. 3.O.). A számunkra — és az egész térség számára — a legkedvezőbb forgatókönyv az európai integráció folyamata... Ez az integráció átfoghatja a régió nyugati felét... Ugyanakkor ebben az integrációban nehezebben fog elhelyezkedni a térség keleti-délkeleti része, azok a nemzetek és országok, melyek a bizánci kultúrkörben... élték életüket... ITT-OTT 28. évf. (1995), 1. (124.) szám 47
