Itt-Ott, 1995 (28. évfolyam, 1/124-2/125. szám)

1995 / 1. (124.) szám

korszakát. A szomszédok rosszindulatú felhördülésén nem lehet csodálkozni, de hogy a legelitélőbb és leggyalázkodóbb támadások annak a két pártnak a soraiból hangzottak el, melyek a közelmúlt választásai után Magyarországon kormányra kerültek — ezt soha nem lehet elfelejteni. A méltó választ a parlament környezetében összegyűlt 200.000 főnyi gyászoló sokaság jelenlétében, Sütő András szőtte be gyászbeszédébe. Már az is a 15 milliós magyarság szép szimbólumát jelentette, hogy Magyarország miniszterelnökét a magyar nemzet nevében egy román állampolgár, Sütő András, az erdélyi magyar író búcsúztatta. Sütő — a tőle megszokott eleganciával és szelídséggel — az Antall József ellen összehordott hazug és rosszindulatú vádakat azzal utasította vissza: tudnivaló, hogy a léleknek nincsenek tankhadosztályai.

utunk göröngyös volt, állandó értetlenségek és támadások kereszttüzében éltünk és cselekedtünk. Jól emlékszem arra az alkalomra, amikor először hívtuk meg Sütő Andrást nyári konferenciánkra, amit szerencsés ihlettel magyar hétnek kereszteltünk el. A saját magukat „nemzeti emigrációnak” önkinevezett magyarok nevében, a nyugati magyar sajtó vicsorgó dühvei esett nekünk és kedves közvetlenséggel a kommunisták amerikai élcsapatának címzett bennünket, akik Kádár és Ceau§escu bolsevistáit akarjuk soraik közé csempészni. A sok kérő és bemutató levél között írtam ekkor egy levelet Clevelandba, az ottani magyarság egyik közismert és köztiszteletnek örvendő személyének, kérve, hogy támogassa az erdélyi írónak a városukban tervezett előadását. Postafordultával jött a méltatlankodva visszautasító és feddő válasz — „Kedves öcsém” megszólítással (48 éves voltam akkor). Benne a sorok írója közölte, hogy amíg ő él, a román kommunista párt központi bizottságának ez a hazaáruló magyar tagja Cleveland városába be nem teszi a lábát. Pedig akkor már az Anyám könnyű álmot ígér soraiból széltében-hosszában idéztek a magyar olvasók — s nemcsak az igényesek. De a környező népek nyelvére nagyon gyorsan lefordított írás futótűzként terjedt a szomszédok között is, mint egyike az elsőknek Kelet-Közép- Európában, melyben egy ember felemelkedett a rabszolgák soraiból és elmondta milliók sorsát.

Ekkor, ezekben az években ismertem meg legterhesebb történelmi örökségünket: a magyarok pusztító gyűlöletét saját fajtájuk iránt. Azóta is azt tartom a Magyar Baráti Közösség legfontosabb feladatának, hogy a megértés, a tolerancia, a jóhiszeműség szellemének legyen a rendíthetetlen hordozója. S nemcsak közösségi életünkben, hanem közéleti megnyilvánulásainkban is — természetes beidegződéssel, de tudatos célszerűséggel is. Ha ez általánossá tud válni, magnetikus vonzóerőként hat, hiszen a keresztyén szeretet hullámhosszán működik. Ezért: mint a svábbogarat, mint a poloskát, mint a tetüt, úgy irtsuk magunkból a gyűlölet baktériumait. A gyűlölet, a rágalmazás, a denunciálás, a másik magyar befeketítése elleni hadjárat egy pillanatra sem lankadhat el. Nézzünk szembe hibáinkkal!

(A háború végén, 1944 március 19. után, a német megszállás idején, a német titkos szolgálat vezetői, akiknek a feladatuk volt, hogy a magyar közéletből eltávolítsák és deportálják a németellenes személyeket, feljegyezték, hogy Európa egyetlen országában sem kaptak annyi denunciáló feljelentést, mint Magyarországon. Pedig akkor már egész Európát megszállták. Később, a kommunista terror idején, 1948 és 1956 között sehol annyi ártatlan embert nem juttattak a kommunista börtönökbe, mint minálunk. Az ártatlanul feljelentettek, elítéltek és kivégzettek sokaságával hazánk szolgáltatta egész Európában a „háborús bűnösök” legnagyobb arányszámát — mintegy igazolva Rákosi Mátyás tételét: „bűnös nemzet” vagyunk.)

Nem vagyunk bűnös nemzet: öngyilkos nemzet vagyunk! ( A kölcsönös gyűlölködés, az alkoholfogyasztás, a művi vetélés és az öngyilkosság skáláján az élen járunk.) Az egész társadalmat, sőt a családokat is átszövő gyűlölködés a mai Magyarország legnagyobb közösségi betegsége. Sajnos, az utóbbi két évben átcsapott határainkon is. Erdélyben már teljesen megmérgezte a politikai élet levegőjét. Ennek egyik legszomorúbb tünete a Tőkés László ellen indított rágalomhadjárat. Ezt ma már uniszónóban fújják a bukaresti Vatra fasisztái, a finnyás budapesti kozmopoliták, a kolozsvári liberálisok, és az RMDSZ-be befurakodott szellemi törpék. Micsoda öngyilkos rángatózás! Az isteni gondviselés küldött egy férfit, akit 1989 utolsó hónapjaiban az egész világ megismert: tiszta jelleme és rendíthetetlen bátorsága miatt. Későbbi tettei, nyilatkozatai bemutatták intellektusának mélységét, bölcsességét és toleranciáját. Adva volt egy magyar vezető, aki világhírrel indult. És mi magunk rángatjuk le a

46 ITT-OTT 28. évi. (1995), 1. (124.) szám

I