Itt-Ott, 1995 (28. évfolyam, 1/124-2/125. szám)
1995 / 1. (124.) szám
latunk, többségükkel rendszeres. Megpróbáljuk a magunk módján és eszközeivel tájékoztatni őket. Rendszeresen megjelent a Követségi Híradó, amiben az aktuális otthoni hírek mellett érdekesebb beszédeket, eseményeket részletesen ismertettünk, és beszámoltunk a nagykövetség és a főkonzulátusok társadalmi-kulturális programjairól is. A magyar szervezetek rendezvényein sajnos igen ritkán tudunk megjelenni, legtöbbször nem is kapunk értesítést. A Washington-környéki magyarok és a főkonzulátusok körzetében élők viszonylag jobb helyzetben vannak a kapcsolatok tekintetében, hiszen eléggé sűrű és tartalmas rendezvényeink igen népszerűek. Sokan jönnek el, így lehetőségünk van intenzív kapcsolatok ápolására. Levelezéseink, telefonbeszélgetéseink sajnos a szervezetek, személyek kis számát tudják csak bekapcsolni. Kapcsolattartásunkban külön fejezet a kitüntetések ügye, amikor az ország vezetői itt élő magyarokat ismernek el különféle kitüntetésekkel. Ezek száma törvényszerűen nem magas, és bizonyosan tudjuk, hogy nagyszámú olyan honfitársunk él közöttünk, akik legalább oly mértékben megszolgálták a medált — magatartásukkal, magyarságukkal — mint azok, akik már részesültek ebben. Az újabban kialakított tiszteletbeli konzuli hálózatunk nagy segítséget jelenthet az itt élő magyarsággal való kapcsolatainkban. Már nyolc van belőlük. Ezek nagytekintélyű, elismert, kiváló magyar emberek. A hálózat most kezd „élni”, működni. Mindezek a források azonban csak részleges, nem szintetizálható információkat adnak az amerikai magyarságról. A diplomata vizsgálódási szempontja — az Óhazával való kapcsolatra koncentrálás tovább szűkíti a kört. Ezek alapján azonban mégis lehetséges néhány általános megállapítást tenni. Mindenekelőtt: a magyar amerikai szervezetek színskálája olyan széles, hogy nem hiszem, hogy egy modern festő palettáján található-e annyi különféle színfolt, mint ahányféle színezetet képviselnek ezek a szervezetek. A sokféle gondolkodású és véleményű magyarság ily nagyszámú szervezetbe tömörülésének egyenes következménye, hogy egység, egyetértés, az nincs, illetőleg csak néhány részterületen van közöttük. Erre mondta Kiss Máté Atya — olvastam —, hogy „egy marokkal könnyebb száz bolhát összefogni, mint tíz magyart”. Lehet, hogy igaza van! Az egyik ilyen részterület, ahol egyezés van, az, hogy számtalan kisebb-nagyobb szervezet szinte mindegyikének megfogalmazott célkitűzései közé tartozik, hogy elősegítse a magyar és az amerikai nép kapcsolatait, támogassa a hazai fejlődést, védelmezze a magyar közösségek érdekeit, jogait. Ez a sokféleség azonban nagyon sok kiválóságot, pompás kezdeményezést, nagy értékű alkotásokat és nagyszerű egyéniségeket is tartalmaz. Csak néhányat a sokból, de ezek talán jellemzőek. Több szervezet politizál aktívan, nem csak magyar, hanem regionális ügyekben is. Tagjai a Közép- és Kelet-Európai Koalíciónak, a Visegrádi Országok szervezeteivel tartanak kapcsolatokat, a „nem kormányszervezetek”, NGO-k tagjaiként hallatják hangjukat az amerikai politika színpadán a Helsinki Bizottságban. Több államban lobbiznak az illetékes képviselőnél és szenátornál magyar ügyekben. Kétszáz feletti magyar egyetemi tanár oktat itt, erre igen büszkék lehetünk, és ezeknek csak kis része vendégprofesszor otthonról. Számos kiváló szakember, tudós és szakértő jár Magyarországra, segítve hazánk talpraállását. „Minél több tudást visz Magyarországra az ember, az anyaországnak annál jobb” — mondta a minap egy orvoskutató, aki Magyarországra utazik egy konferenciára. Az Amerikai Magyar Orvosszövetség egyébként az egyik legaktívabb, szakmai alapokon működő, szívében és nyelvében egyaránt magyar egyesület, amely — többek között — a magyar orvosi hagyományok ápolását, a magyar tehetségek felkarolását tűzte ki célul. Felismerték, hogy a kis magyar nép nem engedheti meg, hogy akár csak egyetlen képviselője is elvesszen a kultúra, a tudomány számára. A hazától messzire került magyar orvosok kötelessége, hogy támogassák, segítsék egymást, és öregbítsék a magyar orvostudomány hírnevét. Munkájuk eredményeként gépek, műszerek, tankönyvek érkeznek rendszeresen Magyarországra, otthonról továbbképzésre jönnek fiatal szakemberek, érkeznek professzorok a konferenciákra és tapasztalatcserékre. Magyarországról érkező politikai és kulturális delegációk, személyek utaztatásában és fogadásában nagyszámú olyan szervezet és személy van, akikre mindig lehet számítani. A magyar nyelvű újságok, könyvkiadók, rádió-ITT-OTT 28. évf. (1995), 1. (124.) szám 37
