Itt-Ott, 1995 (28. évfolyam, 1/124-2/125. szám)
1995 / 1. (124.) szám
28. évf., 1. (124.) szám ITT—1995—OTT Vol. 28, No. 1 (124) Fényképek. Az albumban és az állvány nádas fonatján, a sarok homályán. Sok pap-rokon, délceg katona köztük. Kis, furcsa nénikék. Násfák, kösönytűk, kesztyűk, legyezők, lenge fáyolok. Itt egy magas leányzó mosolyog. Anyám barátnője. Mily hűs, kevély. Hattyú-nyakát emeli. Már nem él. Jegesvizet ivott egy báli éjen, reggelre meghalt, húszéves korában. Azóta alszik elborulva, mélyen a szabadkai temető porában. Élők, halottak. Ez a társaságom. Olykor magamra hagynak délelőtt, az életük egyszerre visszalátom, mikor beszélek egy-egy kép előtt. Minthogyha kérdenék, ki ez a gyermek? Figyelnek. Csak képek. Az élőkéi mind barnák s nevetnek. De a halottakéi oly meredtek. És kékek. Kosztolányi Dezső 1923 3
