Itt-Ott, 1995 (28. évfolyam, 1/124-2/125. szám)

1995 / 1. (124.) szám

Bármennyire szerettem volna, a múlt év végére csak nem készültem el ezzel a számmal, ami az 1994-es reménység tavi anyag nagy részét tartalmazza. így hát tavaly csak egy számunk jelent meg a tanács által tervezett négy helyett, melyből végülis a legjobb körülmények között sem valósulhatutt volna meg kettőnél több.

Idén minden bizonnyal valamivel jobban megy majd. Részben mert Ludányi András ismét részt akar venni a munkában. De főleg mert Cseh Tibor elvállalta a társszerkesztési munkát.

Tibor épp a hetvenedik születésnapját ünnepelte övéivel, amikor tanácsát kikérendő, valamelyik este felhívtam. „Megöregedve bár, de mindig harcra készen” áll rendelkezésemre, mondta a kagylóba. Megöregedve? De hiszen Tibor eddig is két lapot állított elő, a cserkészekét és a Transsyluaniát. Nemcsak ír meg szerkeszt, a számítógéptől sem riad vissza, mint sokan a „fiatalok” közül. Már ennek a számnak is egy részét ő szedte. Isten éltessen, Tibor!

Ha minden úgy áll össze, ahogy szeretnénk, akkor három számot hozunk ki idén, mintegy 150 oldal terjedelemben. S ez mégiscsak egy elég tekintélyes kötetrevalót tesz ki.

Ám az ITT-OTT értékét eddig se mérték singre.

Aki itt, Amerikában is törődik a végső magyar kérdésekkel, más szóval: aki itt is magyarul akar élni, az mint mindig, ebben a számban is talál sok biztató szót, sok új, talán merésznek mondható gondolatot. A célunk mindig éppen ez volt: szabadon gondolkozni, elgondolkodtatni, biztatni, vigasztalni, felemelni, az egymás iránti szeretetet, az embertársainkkal szemben való becsületességet hirdetni, ápolni, megélni. Itt, ahol vagyunk, ahol élünk, magyarok, magyarul.

Az ITT-OTT ennek a lelkületnek, a Magyar Baráti Közösség lelkületének volt a hordozója a kezdettől fogva. Ezután is az marad. Minden számában.

4 ITT-OTT 28. évf. (1995), 1. (124.) szám