Itt-Ott, 1995 (28. évfolyam, 1/124-2/125. szám)
1995 / 1. (124.) szám
Európában hazájukat vesztve hontalanokká lettek. Csalódást és tragédiát omlasztottak rájuk, hiszen a benesi országgyarapítás politikája lényegében másodrangú, megtűrt kisebbségi polgárokká degradálta valahányukat. Háborút járt, forradalmakat próbált nagyapáink emberideje itt és ekkor feneklett meg — Csehszlovákiában. Az őket követő nemzedékek, apáink emberideje és sorsa még az övéknél is kegyetlenebb kálváriajárás: háború, fogolytáborok, jogfosztottság, lakosságcsere, kényszermunka, deportáció, reszlovakizáció — már szinte felsorolni sem érdemes az embertelenségek egymásutánját, hiszen lassan közhellyé szürkülnek a szlovákiai magyarság hétköznapi történelmének e borzongató és minősíthetetlen fogalmai. De ne fussunk előre, térjünk csak vissza a trianoni elbutulás következményeire. Az erőszakkal összefércelt Csehszlovákiában — akkor még hozzánk tartozott a mai Kárpátalja is — több, mint egymilliós magyar népesség rekedt. Olyan körülmények között élt, amelyek ugyan az akkori európai mértékkel mérve demokratikusnak nem mondhatók, ám a valóságban Benes „csehszlovakizmusának” — a csehszlovák nemzetállam megteremtésének — filozófiájára épültek. Ez a filozófia és nemzetprogram azonban a huszas és a harmincas években a szlovákiai magyarság nemzeti tudatát legfeljebb csak megérintette, de különösebb roncsolást nem okozott benne. Ugyanis az ún. első köztársaság idején a Saint Germain-i egyezményt még úgy-ahogy betartották. Például a dél-szlovákiai kompakt magyar területekre „lehelyezett” cseh hivatalnokokban a kétnyelvűséget a törvény biztosította. Ami ebben az időben a csehszlovákiai magyarság egészének bomlasztásával kapcsolatosan megtörtént, az gazdaságpolitikai oldalról ért bennünket. Masaryk és Benes nagyon jól tudta, hogy a Trianonban összefércelt cseh és szlovák államtákolmány, amelynek határain belül a népesség egyharmada nem cseh és szlovák volt, milyen veszedelmeket rejteget. Ezért minden lehetséges eszközzel hozzáláttak a Benes által megálmodott csehszlovák nemzetállam megteremtéséhez. A Felvidéken — a mai Dél-Szlovákia térségében — az első nagyszabású beavatkozás az 1922-ben meghirdetett földreform volt, amelynek következtében több, mint 70 falunagyságú cseh és szlovák telepesközpontot ékeltek be a korábban tiszta magyar etnikumba. Ennek gyakorlati kivitelezése az úgynevezett foglalási törvény alapján indult meg. Ettől számítva a harmincas évek végéig — a földreformot harminc évre tervezték — ellepték a korábbi tiszta magyar etnikumot a cseh és a szlovák kolóniák. Ez a földreform, amely része volt az akkori csehszlovák kormányzat nemzetiségi politikájának, a védekezés és az ellenállás teljes hiányában söpörhetett végig Dél- Szlovákián. A földreform keretében idetelepített szlovák, illetve cseh „újbirtokosok” összesen 2054 telepes birtokhoz jutottak, amelynek összterülete meghaladta a 22 ezer hektárt. A földhivatal akkori elnöke, Viskovsky úr nem is tagadta a földreform nemzeti alapokon történő végrehajtását, amely szerinte „megtorlás és jóvátétel” egyszerre. Ezzel kapcsolatban Csallóköz című tanulmányában Dr. Machnyik Andor megállapítja: „A csehszlovák földbirtokreform magyarlakta területre vonatkozó első évtizedi mérlegét, a magyar kisebbség legfontosabb nemzeti kincsét, a kenyeret, munkát és fejlődést biztosító anyaföldet illetőleg nagy veszteséggel kell lezárnunk.” Ez a tudatosan szervezett nemzetiségellenes agrárreform a szlovákiai magyarságot kétszeresen is sújtotta. Egyrészt az általa lakott területen a kisajátított nagybirtokokat idegen telepeseknek adta, másrészt a betelepült idegenek folyamatosan rombolták szét a korábban egységes magyar etnikumot. Hogy milyen mértékben, azt a jelenlegi dél-szlovákiai állapotok bizonyítják a legékesebben. Ugyanis az akkori telepesek unokái mostanra már „őslakosoknak” számítanak, s mint ilyenek egyre agresszívabakká válnak. A szlovák politika magyarellenességének ma ők az előretolt egységei, s az itt élő magyarság megfélemlítése az egyik feladatuk. Az 1938-as visszacsatolás, a második világháború, az új vereség, s az újjáalakult Csehszlovákia — Jaltával együtt — megszülte a megtorlás békéjét. Vagyis 1945 után olyan hatalmi fordulat következett be, amely egyértelműen a csehszlovákiai magyarság teljes felszámolását tűzte célul. (Csak lapszélre: a szudétanémetek áttelepítése tökéletes sikerakció volt.) Vagyis a második történelmi sokknak azt nevezhetném, amit a híres-nevezetes Kassai Kormányprogram nyomán megéltünk. E jeles csehszlovák nemzeti program alapján 14 ITT-OTT 28. évf. (1995), 1. (124.) szám
