Itt-Ott, 1994 (27. évfolyam, 1. (123.) szám)
1994 / 1. (123.) szám
ten lakóhelye. Pál apostol is biztat: „m indent vizsgáljatok meg, a jót tartsátok meg” (I. Thessz. 5:21). Pál szabadsághimnuszai (Galáta 5:1, 13; I. Kor. 6:12, 10:23) már az első századból is hozzánk szólnak. A gondolatszabadság mindenek felett áll: a Biblia, a tradíció, a vallás felett is, különben lehetetlen az intellektuális és lelki integritás. A gondolkodó ember nem kezdheti a hitkeresést- 7 hitépítést azzal, hogy előre meghatározott tételekhez kell jutnia. Éppen ezért a szabadság kockázatos, veszélyes: kitérőkhöz, tévútra, nem várt eredményekhez vezethet. Jézus vállalta a nyitottkockázatos helyzeteket: „mondjátok el [Keresztelő] Jánosnak, amiket hallotok és láttok” (Máté 11:4), döntsön János, hogy valóban Jézus-e az eljövendő (vállalva a rossz döntés lehetőségét is). Pál így ír. „Önmagátokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e” (II. Kor. 13:5). A kérdés nyitott, a válasz lehet az is, hogy „nem hiszünk”. IVIinden gondolatot, amelyben igazság lehet, végig kell vezetni. Emlékszem első olvasásra milyen meghökkentő volt Bertrand Russell állítása, hogy Jézus csak a második legnagyobb ember volt a világon; szerinte Szókrátész volt az első. Jézus hitt a pokolban, az örök szenvedésben. Russell szerint a szüntelen emberi szenvedés mint büntetés elfogadhatatlan, embertelen gondolat, még Jézus szájából is. A gondolkodó teológus feladata ilyenkor nem az, hogy védje, igazolja a régi tanokat, hanem hogy utánajárjon az új meglátásoknak. Azt mondják, módszertani különbség van a természettudományok és a humán tárgyak művelői között. A természettudós a hipotézise ellen dolgozik: mindent elkövet, hogy bebizonyítsa tétele tarthatatlanságát. Csak miután ez nem sikerül neki, akkor merészeli állítani, hogy valószínűleg van valami igazság az állításában. (Bizonyára lesznek természettudósok, akik most felsóhajtanak: bár így lenne!) A humán tudományok művelője ezzel szemben mindent elkövet, hogy hipotézisét igazolja, az ellenérveket elnyomja. A teológiában ezt apológiának nevezik. Az evangélium, a jó hír az, hogy Isten elég hatalmas ahhoz, hogy kiállja a mi gondolatszabadságunkat. Nem szorul a mi védelmünkre, apológiánkra. A hívő ember, az ideális természettudóshoz hasonlóan, tartsa a gondolkozást állandó próba, önvizsgálat alatt. Nagy kísértése minden vallásnak az önbecsapás, az önáltatás, vagy mások szellemi lehengerlése, agymosása. A gondolkodó ember számára az élő hit egyik legfőbb feltétele a gondolatszabadság. Ennek alkotó elemei: a szabadságban folytatott állandó (1) igazságkeresés, (2) gondolataink/hitünk őszinte _ mérlegelése, (3) tévedéseink beismerése és (4) gondolataink és hitünk szükségszerű módosítása. 2. Emberi látószög Szinte minden vallás valamilyen isteni kijelentésen alapul, s ezért kizárólagosságot követel magának: csak ő az egyetlen igaz vallás. A kijelentést rendszerint szent könyvek tartalmazzák, mint a Biblia vagy a Korán. Sokan e könyveket azonosítják Isten szavával, sőt szószerinti diktálásával. Mi, akik a nyugati keresztény világba születtünk, a Biblia hatása alól nem vonhatjuk ki magunkat, de ez nem elegendő ok a keresztény hit vállalására. Barth Károly a kijelentést egyszer egy homokórához hasonlította: minden felülről jön, magunktól nem érthetjük Istent. Ha igaz is, ez egy ellenőrizhetetlen alapállás, kiszolgáltat minket a környezet befolyásának. Nincs más megoldás, mint megfordítani a homokórát. Tökéletlenül, alkalmatlanul is csak önmagunkból indulhatunk ki, csak ezt tudjuk valamelyest ellenőrizni. Mint második és mint hitből fakadó lépés, vállalhatjuk a kockázatot, hogy elfogadunk és a magunké elé helyezünk egy isteni kijelentést. Ez azonban már hiten és nem intellektuális alapon hozott döntés. Meg kell különböztetnünk, hogy milyen alapon hisszük amit hiszünk. ,Jí ti gondolataitok nem az én gondolataim”, mondja Isten Ézsaiásnál (55:8), s ez persze vice versa is igaz: a mi gondolatainkat ne akarjuk Istenének feltüntetni. Ian T. Ramsey megjegyzi, hogy ha Isten leírhatatlan és felfoghatatlan, akkor hogyhogy mégis annyit beszélünk róla? Ha nemcsak szemlélői, de részvevői is vagyunk a Biblia üzenetének, akkor ezt az emberi látószöget, mint kiindulópontot, komolyan kell vennünk. A gondolkodó ember csak innen indulhat el. 3. Kapcsolódás Közösségben és nem vákuumban élünk. Pál figyelmeztet: „...vigyázzatok, hogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközéssé ne legyen az erőtlenek szemében” (I. Kor. 8:9). Máshol a tejjel való táplálást ajánlja azoknak, akik még nin-6 ITT-OTT 27. évf. (1994), 1. (123.) szám
