Itt-Ott, 1994 (27. évfolyam, 1. (123.) szám)

1994 / 1. (123.) szám

szervezeteket, hanem csak „Magyarország diplomáciai érdekei”. Pedig ezeknek a szervezeteknek inkább az amerikai magyarok érdekvédelmi szervezeteinek kellene lenniök. Van rengeteg probléma itt is. Ezért is van az, hogy a saját egyházát és klubját fenntartó amerikai magyart nem érdekli mindaz, amit az országosnak nevezett szövetségek tesznek és mondanak.

Nagyon sok írás jelent meg az elmúlt évtizedekben az amerikai magyar iskolákról. Azokból úgy tűnik, hogy azok 1956 után keletkeztek. A történelem tanúsága az, hogy legalább kétszázezernyi amerikai magyar kisgyermek 1897-től kezdve a harmincas évek közepéig látogatta az amerikai magyar iskolákat. Az egész nyár folyamán tartott magyar református iskolákra figyeltek fel az amerikai protestánsok és ma ők tudják és el is ismerik, hogy a nagyon népszerű nyári bibliai-iskoláknak (Vacation Bible School) az eredete a magyar református nyári iskola volt.1 Ezt az amerikai iskolatörténészek tudják, mi pedig nem. Mindég úgy érzem, hogy az elorozott történelem az egyik legnagyobb problémája tisztánlátásunknak. Erről könyvet lehetne írni.

A nagy amerikai-magyar testvérsegítők, tehát a William Penn és az Amerikai Magyar Református Egyesület az amerikai magyarság legnagyobb eredményei. És éppen így a ligonieri Bethlen Otthon. Hőstörténete van mindhárom intézménynek. Ezek tipikusan amerikai magyar intézmények.2

Nos, ezeknek az intézményeknek a közgyűlései, igazgatói gyűlései mind angol nyelven folynak, egyszerűen azért, mert a résztvevők nagy többsége jobban beszél angolul, de ki merné állítani azt, hogy akár a William Penn, akár az Amerikai Magyar Református Egyesület nem áldás az amerikai magyarság és a világ összmagyarsága számára? Ostoba károgás az, amikor azt írják és mondják, hogy ímé a lélek kialszik. Bárcsak angolul beszélnének a magyar érdekvédelmi szervek is, mindjárt nem szenvednének pénzhiányban. Itt van a nagy baj: egy törpe kisebbség magához kaparintotta a vezetést és az

!■ Komjáthy Aladár, A kitántorgott egyház (Budapest, 1984), 111-118.

2- Béky Zoltán, Az amerikai Magyar Református Egyház történetének főbb vonásai (Ligonier, 1976). Várdy Béla értékes kézirata a William Penn történetéről kiadásra vár. A Bethlen Otthonnak csak cikkekben olvasható története van, illetve Kalassay Sándor 1929-ben írott munkája.

országos amerikai szervezetekből kikopott az amerikai magyar nép.

Téijünk vissza Szerb Antalhoz, aki a már egyszer idézett bekezdésben — szerintem — egyszer s mindenkorra leszámol a „nyelvében él a nemzet” jelszavával:

A század deákosságát csak akkor lehet elítélnünk, ha teljesen azonosítjuk magunkat a „nyelvében él a nemzet” történelmietlen jelszavával... A század deákos kultúrája nem volt nemzetietlen, sőt ez a kor teremti meg azokat az alapokat, melyekből a XIX. század teljes nemzeti öntudata kiemelkedik: a magyarság önismeretét térben és időben.3

Hasonlítsuk csak össze Bőd Péter latin nyelvű történelemkönyvét a későbbi korok magyar nyelvű, de idegen lelkiségű történelemkönyveivel, és igazat kell adnunk Szerb Antalnak.

Volt és van amerikai magyar nyelv. Gúnynak a tárgya az, ahogy nemzedékek beszélik ezt a nyelvet, de megint csak provinciális rövidlátás ez. Bárczi Géza a magyar nyelv életrajzában elismeri az amerikai magyar „tájszólás” jogosultságát. Különben is, ha valaki igazán szép magyart akar hallani, menjen el Székelyudvarhelyre, amelyik immáron hét évtizede nem Magyarországon van. Már több, mint négy évtizede porosodik a princetoni egyetemi könyvtárban az a valójában korszakalkotó doktori disszertáció, amelyben Szarnék Pierre megírja, hogy kifejlődött egy kelet-amerikai magyar dialektus, amelyet ízesen és szépen beszéltek Connecticutban és New Jerseyben az évtizedek óta ott élő magyar bevándorlók és azoknak gyermekei, akiknek amerikai élettapasztalatai kiformálták a pedázni ikes igét és ha költözködnek, akkor muffolnak, és az nem lett ikes ige. Szarnék Pierre kétezer különleges amerikai magyar szavat regisztrált.4 Mindmáig nem láttam hivatkozást erre a nagyjelentőségű írásra, pedig de sok csacska cikket olvastam már, amikor rövid tanulmányúton járó „tudósok” írnak valamiről, amit csak felületesen látnak.

Ha amerikai magyarságról beszélünk tehát, először fogadjuk el annak a történelmét. És az egészen más, mint az otthonmaradtaké. Fogadjuk el azt, hogy az amerikai magyar negyedgenerációs lelki és szellemi élete lehet olyan, mint a bárhol

3- Szerb, 120.

4- Pierre Szarnék, The Eastern American Hungarian Dialect (Princeton, 1947). Egyetemi könyvtárban, kéziratban.

ITT-OTT 27. évf. (1994), 1. (123.) szám 33