Itt-Ott, 1994 (27. évfolyam, 1. (123.) szám)
1994 / 1. (123.) szám
másutt élő magyaré, még akkor is, ha magyar származástudatát nem magyarul mondja el. Több, mint négy évtizedes nyugati életem tapasztalata igazolja azt, amit ugyancsak Gombos Gyulától tanultam, hogy nem a származás, hanem a közösségtudat és a nép sorsának a vállalása a döntő. Az amerikai magyar egyházához és klubjához ragaszkodó és azért áldozatot hozó amerikai magyar az én szememben több, mint a mindent lefitymáló elitista, aki nem vállalja a sorsközösséget ezzel a néppel. ^\.mikor egyháztagjaink kórházba jutnak, a törzslapjukra nem csak azt íratják, hogy protestáns vagy református, hanem a legtöbb esetben azt, hogy magyar református, azaz Hungarian Reformed. Ez ugyanis mindennek a titka: ez a mi hitünknek az amerikai neve. És ezt így vállalják azok is, akik nem magyar származásúak. Számos példa van erre: Sendelsky Leonard, a cartereti főgondnok, Roby Virginia, a pittsburghi nőegylet elnöknője, Tombs Ronald, a montreáli egyház mindenes presbitere jobb magyar reformátusok, mint azok, akik tiszta magyar származással és nagy református múlttal dicsekednek. Pedig az egyik amerikai-lengyel, a másik déli ír származású, a harmadik pedig a skót egyházból származik eredetileg. Ok és sokan hozzájuk hasonlók vállalják a mi tradíciónkat és százszázalékos magyar reformátusok. Valahogy így képzelte el annak idején Bethlen Gábor is, aki többszáz román református gyülekezetnek volt a gyámolítója, akik Geleji Katona István püspöksége alatt élték egyházi életüket mindaddig, míg a magyar jezsuiták „görög-katholikus”-nak át nem keresztelték őket, akkor, amikor már nem volt erdélyi fejedelem. Valóban én nem vagyok magyar, amerikai magyar református vagyok. □ Is the Calvinist Religion Still Important for Hungarian Immi grants? Gitta Ilona Rományi (California State University, Northridge) This research is an anthropological study concerning two Hungarian Calvinist churches in New York City, the First Hungarian Reformed Church and the Hungarian Reformed Church. The first research was conducted in 1977 and the present data was collected in 1991. The focus of the study is on the extent to which these two churches are instrumental in augmenting religion, culture, social cohesion and ethnic identity among Hungarian Calvinists in New York City; and on any changes which may have occurred in these between 1977 to 1991. Special attention is given to the role of “traditional” and “contemporary” Calvinism. These trends are represented respectively in the two churches. The similarities and differences in their role mirror the influence of the Calvinist religion on the life of Hungarian immigrants. Calvinism, which Yinger defines as “the result of the inner dialectic of religious thought,”1 has had its roots in Hungary since the early part of the sixteenth century, when the acceptance of this “new” religion not only weakened the Hapsburg oppression in Hungary, but prevented Turkish occupation of Transylvania2. The strength of the people’s faith in their religion has remained to this day in Hungary as well as among those who left their homeland and settled in other parts of the world. An example of this are the Calvinist Hungarians living in New York City and vicinity. To better understand the role and influence of religion on groups and individuals from the anthropological perspective, it is important to examine the meaning of religion, culture, and ethnicity. L Milton J. Yinger, The Scientific Study of Religion (London: Macmillan, 1970), 390. 2- John T. McNeil, The History and Character of Calvinism (New York: Oxford University Press, 1957), 286-87. Presented at the 33d Annual Western Social Science Association Conference, Reno, Nevada, 1991. 34 ITT-OTT 27. évf. (1994), 1. (123.) szám
